Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kardeván Lapis Gergely: Petőfi sétálni megy. Avagy a séta poétikája az 1840-es évek városirodalmában és Petőfinél
256 TANULMÁNYOK magatartása105 pedig érdekesen esett egybe a jog ugyanekkor kialakuló intézményeivel: a (hivatali) titkossággal és a magánszféra védelmével.106 107 Végezetül a magánélet közélettől és köztértől való éles elválasztása, magánya és titkossága, valamint az olvasás tömegessé válása utat nyitott a „törékeny én" csöndes virágzásának a nagyvárosi lét hangos individualizmusa mögött.10. Társadalmi jelenségek és térhasználatok, melyeknek korai megnyilvánulásai nem maradnak rejtve Petőfi városlírájának megfigyelő énje előtt. Petőfi költészete 1844-től kezdődően egyrészt tematizálja, költői témává avatja a pesti utcát, másrészt a nagyvárosi térhasználat lehetséges lírai nézőpontszerkezetének kialakításában is jelentős lépéseket tesz. A városban kószáló lírai én megváltozott helyzetére reflektálva metaforikus jelentéshálót teremt, amelyben az inkognito, az új és a véletlen (látványok) mámora, valamint egyfajta szenvtelenség a meghatározó tartalmak. Ezzel a megfigyelő pozíciójára, a látás mikéntjére vonatkozó reflexióval lép túl azon a Balzac és Sue nyomán járó egykorú magyar városirodalmon, amelynek élménykörét és részben szótárát is osztja. E költői teljesítménynek relatív elsősége is érdekes, és sokat elmond Petőfi poétikai kísérleteinek naprakész voltáról. A városélmény jelentőségéről Petőfi pályáján azonban elsősorban az tanúskodik, hogy időben koncentráltan jelenik meg, 1844-45-ben, jelentőségének tudatosításáról pedig - az egyes művek mellett — az szól ékesen, hogy második gyűjteményes kötetének (Versek 1844-45) kompozíciójában is éppen ezt a problémakört emelte kötetkezdő észáró pozícióba. A pesti utca tehát, amely néhány évvel később a társadalmi modernség forradalmi követelésének valóságos színtere lesz, radikálisan új életformájával már ekkor szellemi és művészi kihívást jelentett Petőfi költészete számára, amelyre a séta poétikájának a fenti példákon bemutatott megoldásaival válaszolt. 105 Símmel, A nagyváros és a szellemi élet, 548-550. 106 Vincent, Secrecy and the City, 341-342. 107 David Vincent, The Culture of Secrecy. Britain 1832-1998, Oxford UP, Oxford, 1999, 21.