Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam

2019 / 4. szám - MŰHELY - Buda Attila - Major Ágnes: A Babits-versek kritikai kiadásának átalakulása, avagy a kéziratos hagyaték változásának következményei

MARJÁNOVICS DIÁNA: „A KÉTÉRTELMŰSÉG BÖLCSESSÉGE” 457 A Saulussal kapcsolatos anyaggyűjtés során a keletkezéstörténet szerzői narra­­tívája szerint lényegi forrást, a felütésben említett Galla Placidia mauzóleumának mozaikportréját ábrázoló képeslapot is sikerült beazonosítani. A dokumentum a szek­­szárdi Mészöly Miklós Emlékházban található; a közgyűjtemény tárgyletéti naplója a 119. tételnél a következőt jegyzi: „Pál Apostol (Ravenna) képeslap Basch Lóránttól MM-nak 1954-ből műanyag tokban”. A leltári bejegyzésben szereplő dátum revideál­ható: a Városmajor utcába címzett képeslapot a postabélyegző szerint 1964-ben, tehát a Saulus keletkezésének idején küldték Mészölynek, a feladó adatait a külde­mény nem tartalmazza. A képeslap red­óján valóban egy Szent Pál apostolt megje­lenítő, kora keresztény mozaik, az 5. században készült ravennai műemlék részlete látható. A Petőfi Irodalmi Múzeum hagyatékának Regények című palliumában található térképek, vallási, bölcseleti, történelmi vonatkozású adatokat, bibliai passzusokat - gyakran pontos hivatkozással jegyző - szövegrészek alapján kitűnik az előmunká­latok metódusa; a textuális rétegek vizsgálatával felfejthető, hogy a jegyzetanyagot Mészöly a Saulusban miként szervesítette.49 A PIM kézirattári füzeteiben a regény topográfiáját felrajzoló tájleírások is helyet kaptak. A Saulus regénytere nem empirikus tapasztalaton, valós élményen alapul, sokkal inkább az írói imagináció eredménye, a mészölyi poétika legsajátabb konstrukciója. Az Országos Széchényi Könyvtárban található felvételen rögzített, 1995-ös életútinterjú is igazolja, hogy Mészöly a mű keletkezését megelőzően nem járt Palesztinában. Az író „virtuális emlékezetének” alapvető elemeként említi a Saulus szövegterében megképződő tájat: egy utazásom volt két évvel ezelőtt Jeruzsálembe, ahol hallatlan kedvességgel fogadtak. Ez az idő nem a megnyugvás vagy a leülés lehetőségét adta, inkább az ismerkedést egy olyan tájjal, ami nekem nagyon mélyen, álladóan az emlékezetemben (mondha­tom így) élt, egy virtuális emlékezetemben, szinte kézzelfogható valósággal. Talán a Saulus mond erről valamit. Oda annak idején nem tudtam elmenni­­ politikai és egyéb okokból, retorzióképpen nem engedtek ki akkor, amikor a Saulust írtam.50 A hagyatéki bejegyzések alapján látható, hogy a Saulus jelentéses terének kidolgozá­sát alapos adatgyűjtés előzte meg. A hagyatékban lappangó jegyzetek ösztönözhették a regénytér vizuális intenzitását, a Saulus szövegrészeinek szemantikai telítettségét. A regény a homodiegetikus narrátor identitásához kötődő térbeliséget Saullal állandó kölcsönhatásban láttatja. A táj hatásának érzékletes példáiként a jelentés­sel terhelt topografikus elemeket fókuszba állító regényrészleteket fontos kiemelni. A regény felütésében Saul a kiadott parancsot teljesíti, fegyveres kísérők társaságában két lázadót igyekszik elfogni. A fikció szerint a negyedik napja úton lévő keresztény­ hogy ittlétem alatt kiadót találjunk, az Atlétát és a Sault újra kiadatni (olvasta őket, és lelkesedett - a szemináriumon úgy mutatott be, hogy pirultam [...])” Uo., 801. 49 Bővebben lásd: Marjánovics Diána, „a reális élet által szuggerált anyag” - Mészöly Miklós hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Anafora 2019/1., 223-238. 50 Mészöly Miklós-interjú, 1995, OSZK Történeti Interjúk Tára, jelzet: 411.

Next