Irodalomtörténet, 2019. 100. évfolyam
2019 / 1. szám - MŰHELY - Veres András: Rejtő és Karinthy
VERES ANDRÁS Rejtő és Karinthy ismerték és kedvelték egymást. Erre Karinthynak volt több oka, mert rendszeres jövedelemforrásai közé tartoztak az írótársától kártyán elnyert összegek. Rejtő ugyanis — egyik kedvenc hősével, a Nobel-díjat makaón megszerző Gorcsev Ivánnal éles ellentétben — a szenvedélyes szerencsejátékosoknak abba az örök vesztes fajtájába tartozott, akik rendíthetetlen konoksággal bíznak abban, hogy a szerencse megfordul. Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezéséből tudjuk, hogy ők ketten még Karinthy halála napján is kártyáztak. A halott zsebében megtalálták azt a 14 pengőt, amit Rejtőtől, a siófoki Vitéz penzió másik állandó lakójától nyert el a délelőtt folyamán. Ezt nem sokkal megelőzve, 1938 nyarán készült Siófokon az az ismert fénykép, melyen Karinthy és Salamon Béla látható, strandöltözékben, egymásba karolva, kedélyes beszélgetés közben. Salamon Béla mellett, kissé hátrább áll Rejtő, szerényen, utcai öltözékben, és elszánt tekintettel néz farkasszemet a kamerával. Kevésbé ismert az a fotó, amelyen ugyancsak szerepelnek mindketten. Ez is Siófokon készült, de jóval korábban, 1931 nyarán. A csoportkép hátsó sorának bal szélén áll Karinthy Gábor, mellette Rejtő, aki fejjel magasabb a többieknél. A másik szélen található Karinthy Frigyes, de árnyék vetül arcára, ezért nehezen azonosítható, pontosabban az valószínűsíti, hogy mégiscsak ő van a képen, hogy átöleli Ferenc fiát, a középső sorban pedig felesége, Böhm Aranka néz ki egy nyugágyból. Az 1931-es időpont már csak azért is figyelmet érdemel, mert tudomásunk szerint Karinthy és Rejtő nem sokkal előtte ismerkedett meg egymással, és a közös kép arra utal, hogy gyorsan egymásra találtak: a még zöldfülű írópalántát Karinthy bizalmába fogadta. Az első dokumentálható nyom kettejük kapcsolatáról Karinthy meglepő és különös beavatkozása Rejtő életébe vagy inkább halálába 1931 elején. Történt ugyanis, hogy a Pesti Napló február 15-i számában Karinthy közzétett egy nyílt levelet Egy úrhoz, aki ma öngyilkos lesz címmel, Objektív levél alcímmel. Ebben arról próbálja meggyőzni a megnevezetlen fiatalembert, akiről úgy tudja, revolver lapul a zsebében és főbe akarja lőni magát, hogy mégse tegye, mert nincs értelme eldobni életével együtt a tehetségét is. Az alcím, az „objektivitás” hangsúlyozása nemcsak távolságtartást jelez, hanem azt is jelentheti, hogy akkor még nem ismerték egymást. S valóban, a levél szövege feltűnően személytelen — éles kontrasztban a rendkívüli apropójával és cél Kosztolányi Dezsőné, Karinthy Frigyesről, s. a. r. Kovács Ida, Múzsák, Budapest, 1988, 170. 2 Minden másképp van. Karinthy Frigyes összes fényképe, összeáll., szerk. Kovács Ida, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, [2017], 100. 3 S7p.,164. 4 Vö. Thuróczy Gergely, A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére, Szépmíves — Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2016, 51—55.