Irodalomtörténet, 2020. 101. évfolyam
2020 / 3. szám - KRITIKA - Kiss A. Kriszta: Irodalommal a felejtés ellen Z. Varga Zoltán: Önéletírás és fikció között: történelmi történetek. 20. századi történelmi és társadalmi traumák irodalmi és önéletrajzi reprezentációi
eghatározza, hogy egy képről fog szól „úgy vélem, igazolható volna egy olyan hipotézis, hogy a Foucaultféle beszédrend fogalmához hasonlóan megalapozható lenne egy látásrend fogalom is, amely a vizuális értelmezés diskurzusrendjét próbálná leírni. Valószínű, hogy amit látni vélünk, azt is olyanrendben látjuk, amiként azt a »látás« tanult és kondicionált keretei lehetővé teszik számunkra, azaz bárhová nézünk, nem láthatünk akármit, csak azt, amit a látásrend megenged." Az bizonyosnak látszik, hogy amíg az iflovas évek első éveiben még komoly problémát jelentett,,hogy egy-egy személy megnézhessen olyan műalkotásokat, amelyek lakóhelyétől távol találnaóó, vagy jelentős anyagi ráfordítást igényelt a térben elválasztott képekről, szobrokról igényes vizuális benyomást szerezni, addig az 1940 es években ez már egyáltalán nem a főrendnek, a gazdagok kiváltsága vagy a nagyon eltökélt és elszánt művészetbarátokon feláldozó erőfeszítésének eredménye. Reprodukciók beemelése a hétköznapi élet különböző tereibe egyre több társadalmi rétegulturális mezőjének szerves részévé válik." .. - -‘Mdimo esze (eszmény szempontjából magabai »a mitek'* kiró reszt is, de megsem tudunk meg a nzuak ki semmit sem külső jellemzőiből kék szeme vök Sophie ama a haja fölé, vagy koszorúba fem szokc» Belső tufa, gaibol sem derül ki semmi * 111INM I MJI DU HUM*. Képek költői költői képek A szöveg és a vizuális tartalom kapcsolata reformkori verseinkben r ir'r11 *els6' ironikus felhangú ven - - »rsHJk '««nil meg a perspeklis« pozicióai la.oldal vele semmilyen közösséget, mást értékítélettel, (gúnyosan „Úgy vélem, igazolható volna egy olyan hipotézis, hogy a Foucault-féle beszédrend fogalmához hasonlóan megalapozható lenne egy látásrend fogalom is, amely a vizuális értelmezés diskurzusrendjét próbálná leírni. Valószínű, hogy amit látni vélünk, azt is olyan »rendben« látjuk, amiként azt a »látás« tanult és kondicionált keretei lehetővé teszik számunkra, azaz bárhová nézünk, nem láthatunk akármit, csak azt, amit a látásrend megenged.” „Az bizonyosnak látszik, hogy amíg az 1800-as évek első éveiben még komoly problémát jelentett, hogy egy-egy személy megnézhessen olyan műalkotásokat, amelyek lakóhelyétől távol találhatók, vagy jelentős anyagi ráfordítást igényelt a térben elválasztott képekről, szobrokról igényes vizuális benyomást szerezni, addig az 1840-es években ez már egyáltalán nem a főrendnek, a gazdagok kiváltsága vagy a nagyon eltökélt és elszánt művészetbarátok önfeláldozó erőfeszítésének eredménye. Reprodukciók beemelése a hétköznapi élet különböző tereibe egyre több társadalmi réteg kulturális mezőjének szerves részévé válik.” A kötet megrendelhető vagy kedvezményesen megvásárolható a Ráció Kiadó szerkesztőségében: 1072 Budapest, Akácfa utca 20. Telefon: 06-1 321-8023 • e-mail: racio@racio.hu • www.racio.hu