Iskolai Szemle, 1887 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1887-11-10 / 19. szám

293 kegyeletet m­­egőrizni magunkban, de másokban is feléleszteni és fentartani. S azt hiszem, ez kétszeresen áll reánk, magyarokra nézve. Irodalmunk, nemzetünk élettörténete bizonyítja, hogy több­ször, épen a nehéz, sötét napokban az írók, költők voltak azok, kik a nemzetet öntudatra, nyelve jogainak megőrzésére fölébresz­tették, lelkesítették; ez, az irodalom, volt az, mely úgy a társa­dalmi, mint a politikai mozgalmakat — folyton ösztönözve — kisérte, midőn egyúttal ezekből táplálkozott, erőt merített. A csurgói Csokonai-kör is elsősorban az irodalom iránti ér­deklődést s az elhunyt jelesek, úttörők iránti kegyeletet igyekszik föntartani s midőn annak emlékét, — kitől nevét vette — fölúj­ítja, olyan kötelességet teljesít, mellyel nemcsak a költő iránti kegye­letének, de önmagának is tartozik. Csekély idő az, mit a költő Csokonai ez iskolánál s e vidé­ken töltött s itteni életét még mindig némi homály födi; de épen ezért föl kell néha lebbentenünk a homály e fátyolát; aztán meg a költő életének e része — a mi műveit illeti — jelentékenynek mondható s megérdemli, hogy figyelemmel kisérjük ez élet­moz­zanatokat, megtekintsük azokat, a bár első tekintetre jelentékte­lennek látszó adatokat, melyek világa mellett bepillanthatunk a költő lelkébe, bevilágíthatunk a múlt ködébe. Csokonai családja nemes volt, valószinüleg somogymegyei eredetű s e megyének Csokonya helységétől kaphatták a Vitéz­ek előneveket. Gaál László említi a költő életére vonatkozó följegy­zéseiben,­ hogy 1779-ben őneki, mint vele együtt lakó tanítvá­nyának Csurgón a költő egy csinos rajzot mutatott s ezt úgy magyarázta, hogy „ez volna az ő famíliájának nemzeti czimere azon levél szerint, melyet néhai ősatyja, Csokonai V. Demeter Maxim­ilián királytól nyert. “ S valóban a czimerkép a dunántúli me­gyék viseletéhez hasonló ruházatú alakot mutatott. Csokonai atyja,­­József, mint pap fia, a Dunántúlról került Debreczenbe, s itt ked­velt seborvos volt. Neje, Diószegi Sára, egy debreczeni tanács­belinek a lánya, férjét 1773. nov. 17-én egy fiúgyermekkel aján­dékozta meg, kit Mihálynak kereszteltek. „Az édes anya külseje ugyan kevés, de belsője annyival több kellemekkel ékeskedett, elmés, élesen itélő, nyájas, vidám, kellemetes társalkodása volt.“ — Írja Domby Márton.­) E mellett különösen érzékeny s ideális természetű. Gaál igy ír Csokonai anyjáról: olvasni igen szeretett. Özvegysége idején tanulókat tartott koszton és szálláson, — Gaál is nála lakott, — esténként ezek olvastak föl neki magyar köny­veket; végül ő vette át az olvasást s a tanulókat meglepte szép előadásával.“ E vonásokat azért emeljük ki, mert mindezeket többé-kevésbbé feltaláljuk a fiúban, ki — épen mint Petőfi, Goethe s mások — anyja kedélyét örökölte. A mellett külsőleg is nagyon­ ­­ L. Akadémiai kézirattár: Adatok 0.s. életéhez. Gaál í.. ') Csokonai életrajzá­b­an. — (Akadémiai példány.) 19*

Next