Iskolai Szemle, 1889 (9. évfolyam, 1-21. szám)

1889-01-10 / 1. szám

M. t. Olvasóinkhoz. Midőn ez előtt nyolcz évvel — ily után — először szólottunk M. t. Olvasóinkhoz, megvalljuk, hogy pártfogásuk­, támogatásukba helye­zett bizodalmunk, reménységünk volt az az erő, mely kitartásra sar­kall s küzdelmeinkben buzditott. Az elmúlt nyolcz év teljes biztosítékul szolgál arra nézve, hogy egymásban nem csalódtunk. Most az ötödik évpár kezdetén is bizalommal fordulunk azokhoz, kik törekvéseink helyességét tapasztalva, soha sem fukarkodtak az erkölcsi­ és anyagi támogatással, kérve, hogy bizalmukkal jövőre is szíveskedjenek megajándékozni! Feleslegesnek tartjuk programmunkat most is ismételni, miután M. I. Olvasóink előtt az úgy is ismeretes. Legyen szabad azonban annyit most is megemlítenünk, hogy a kitűzött iránytól valamint eddig nem tértünk el, úgy ezután sem fogunk eltérni. Előttünk a nevelés- és oktatásügy a fő, a többi mellékes. Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy a másnemű kérdéseket figyelmen kívül hagyjuk. A világért sem, mert hiszen azt mi is jól tudjuk, hogy a főczélt a mellékes körülmények számbavétele nélkül elérni, teljes lehetetlen. A nevelés- és oktatásügyére befolyással bíró minden ténye­zőt számba veszünk, minden körülményt érdeme és értéke szerint mér­legelünk, minden mozgalmat figyelemmel kísérünk. Meggyőződésünk szerint a tan­ügy nem felekezeti­, nem nemzeti­­ségi- hanem nemzeti ügy. Igaz, hogy az iskolák nagy része felekezeti vezetés alatt van, a­miben még nem látunk veszedelmet, ha az iskola vezetői a felekezeti elfogultságon felül emelkedve, a rájuk bízott isko­lát nemzeti létezménynek tekintik s azt nemzeti szellemben vezetik. A­kik az iskolát pusztán felekezeti intézménynek tartva oly me­rev álláspontra helyezkednek, hogy a velük nem egy/^uton haladókat különleges szótáruk nem épen dicséretes jelzőivel árasztják el, — azok minket magukkal szemben találnak. Azonban kijelentjük, hogy a har­­czot még az ilyenekkel sem keressük, de ha síkra kell szállani, bátran harczolunk, úgy az antik- mint a modern ezopf ellen. Mint min­denütt, úgy a nevelés- oktatásügy terén is van fat­tyú­­hajtás elég, é­s talán több mint máshol. Ezek nyesegetésétől sem fogunk tartózkodni, öt­t gyógyszertől még akkor sem fogunk irtózni, ha a metszés fájdalmakat okoz nekünk is. Szóval, seperni fogunk a magunk háza előtt is, ha ennek szükségét látjuk. Népoktatásügyünk haladásával, irányával egy bizonyos oldalon nincsenek megelégedve s panaszaik hangoztatására minden alkalmat megragadnak. Nekünk épen ezen panaszok nyújtják a legnagyobb biz­tosítékot arra nézve, hogy népoktatásunk a legjobb irányban halad. Nemzetünk fenállását biztositó épület, — bár lassan de emelkedik s alapja oly szilárd, hogy sem a haladás, sem nemzetünk ellenségei meg nem ingathatják. M. t. Olvasóink tapasztalhatták, hogy lapunk a kisdednevelés és népoktatás ügyén kívül a középoktatás ügyét is felkarolta. E tekintetben jövőre sem történik semmi­ változás.

Next