Iskolai Szemle, 1889 (9. évfolyam, 1-21. szám)
1889-01-10 / 1. szám
M. t. Olvasóinkhoz. Midőn ez előtt nyolcz évvel — ily után — először szólottunk M. t. Olvasóinkhoz, megvalljuk, hogy pártfogásuk, támogatásukba helyezett bizodalmunk, reménységünk volt az az erő, mely kitartásra sarkall s küzdelmeinkben buzditott. Az elmúlt nyolcz év teljes biztosítékul szolgál arra nézve, hogy egymásban nem csalódtunk. Most az ötödik évpár kezdetén is bizalommal fordulunk azokhoz, kik törekvéseink helyességét tapasztalva, soha sem fukarkodtak az erkölcsi és anyagi támogatással, kérve, hogy bizalmukkal jövőre is szíveskedjenek megajándékozni! Feleslegesnek tartjuk programmunkat most is ismételni, miután M. I. Olvasóink előtt az úgy is ismeretes. Legyen szabad azonban annyit most is megemlítenünk, hogy a kitűzött iránytól valamint eddig nem tértünk el, úgy ezután sem fogunk eltérni. Előttünk a nevelés- és oktatásügy a fő, a többi mellékes. Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy a másnemű kérdéseket figyelmen kívül hagyjuk. A világért sem, mert hiszen azt mi is jól tudjuk, hogy a főczélt a mellékes körülmények számbavétele nélkül elérni, teljes lehetetlen. A nevelés- és oktatásügyére befolyással bíró minden tényezőt számba veszünk, minden körülményt érdeme és értéke szerint mérlegelünk, minden mozgalmat figyelemmel kísérünk. Meggyőződésünk szerint a tanügy nem felekezeti, nem nemzetiségi- hanem nemzeti ügy. Igaz, hogy az iskolák nagy része felekezeti vezetés alatt van, amiben még nem látunk veszedelmet, ha az iskola vezetői a felekezeti elfogultságon felül emelkedve, a rájuk bízott iskolát nemzeti létezménynek tekintik s azt nemzeti szellemben vezetik. Akik az iskolát pusztán felekezeti intézménynek tartva oly merev álláspontra helyezkednek, hogy a velük nem egy/^uton haladókat különleges szótáruk nem épen dicséretes jelzőivel árasztják el, — azok minket magukkal szemben találnak. Azonban kijelentjük, hogy a harczot még az ilyenekkel sem keressük, de ha síkra kell szállani, bátran harczolunk, úgy az antik- mint a modern ezopf ellen. Mint mindenütt, úgy a nevelés- oktatásügy terén is van fattyúhajtás elég, és talán több mint máshol. Ezek nyesegetésétől sem fogunk tartózkodni, ött gyógyszertől még akkor sem fogunk irtózni, ha a metszés fájdalmakat okoz nekünk is. Szóval, seperni fogunk a magunk háza előtt is, ha ennek szükségét látjuk. Népoktatásügyünk haladásával, irányával egy bizonyos oldalon nincsenek megelégedve s panaszaik hangoztatására minden alkalmat megragadnak. Nekünk épen ezen panaszok nyújtják a legnagyobb biztosítékot arra nézve, hogy népoktatásunk a legjobb irányban halad. Nemzetünk fenállását biztositó épület, — bár lassan de emelkedik s alapja oly szilárd, hogy sem a haladás, sem nemzetünk ellenségei meg nem ingathatják. M. t. Olvasóink tapasztalhatták, hogy lapunk a kisdednevelés és népoktatás ügyén kívül a középoktatás ügyét is felkarolta. E tekintetben jövőre sem történik semmi változás.