Iskolakultúra, 1992/1 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - TANÁRI MESTERSÉG - Csokonai program
SZEMLE Csokonai program A nevelőképzés reformjához Aki manapság pedagógusdiplomát kap, azt vizsgáztatjuk neveléselméletből, didaktikából, pszichológiából, általános és speciális pedagógiai ismeretekből, hospitálhat is néhány órát, mielőtt verejtékcsorgató gyakorló óráit megkezdi, de nem jelenthetjük ki nyugodt szívvel, hogy megtanítottuk őket tanítani. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyítja, hogy a pályára alkalmasakat annál sokkal hatékonyabban elő lehet készíteni a tanítói munkára, még az egyetemi, illetve főiskolai évek alatt, mint ahogy az országszerte szokásos. A pályára alkalmatlanokat, vagyis a más pályára alkalmas hallgatókat pedig az efajta előkészítés olyan helyzetbe hozza, hogy még idejekorán eldönthessék, mindenképpen érdemes-e pedagógusdiplomára törekedniük. Ezért született meg a Csokonai Program terve, mely a pedagógusmesterség gyakorlati elsajátítását, a közvetítő ember elméleti és gyakorlati fölkészítését hivatott szolgálni. A Csokonai Programot a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Pedagógusképzési és Továbbképzési Osztálya hirdette meg 1991 februárjában, Kaposvárott. A Csokonai Program célja, hogy térrel, idővel és személyes hatóerejükkel gazdálkodni tudó nevelők állhassanak munkába, olyan tanítók és tanárok, akik szakjukon kívül - melynek magas szintű ismerete tárgyalási alapnak tekintendő - szakmájukat is ismerik. Az ő segítségükkel aztán néhány év múlva nem csupán a humán szférában, de a szolgáltatóipar, az egészségügy, a hivatalok, s netán a kereskedelem területén is megjelenhetnek a kapcsolatfelvételre kész, szólni, megszólítani s másokat is meghallgatni tudó szakemberek. Létük ma inkább kivételnek számít. Egy ország identitásproblémáiról és kommunikációs zavarairól kell elgondolkoznunk, mikor a munkának nekikezdünk. * A Csokonai Program első felhívását ez év tavaszán felsőoktatási intézmények, pedagógiai intézetek kapták meg, a felsőfokú nevelőképzés, a továbbképzés és az utánpótlás-nevelés témaköreiben. 1. Felsőfokú, nappali tagozatos nevelőképzés Ehhez a témakörhöz felsőfokú intézmények tanszékei, oktatói, tanár-diákmunkaközösségei, tanulócsoportjai olyan új képzési formák bevezetésével kapcsolódhatnak, melyek eredményeként a hallgatók kommunikációs szintje, önismerete, közvetítő ereje - tantárgytól függően vagy attól függetlenül - kimutathatóan javul. 2. Gyakorló pedagógusok továbbképzése E témakörön belül pedagógiai intézetek, művelődési intézmények, vállalatok, egyesületek, szaktanári munkaközösségek, iskolai tantestületek, pedagógus baráti társaságok jelentkezését várjuk minden olyan kezdeményezéssel, mely a már tanítási gyakorlattal rendelkező nevelők kommunikációs szintjét emeli. 3. Utánpótlás-nevelés Keressük és támogatjuk azokat a szakembereket és intézményeket, akik és ame 66