Iskolakultúra, 1992/1 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - TANÁRI MESTERSÉG - Csokonai program

SZEMLE Csokonai program A nevelőképzés reformjához Aki manapság pedagógusdiplomát kap, azt vizsgáztatjuk neveléselméletből, di­daktikából, pszichológiából, általános és speciális pedagógiai ismeretekből, hos­­pitálhat is néhány órát, mielőtt verejtékcsorgató gyakorló óráit megkezdi, de nem jelenthetjük ki nyugodt szívvel, hogy megtanítottuk őket tanítani. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyítja, hogy a pályára alkalmasakat annál sok­kal hatékonyabban elő lehet készíteni a tanítói munkára, még az egyetemi, illet­ve főiskolai évek alatt, mint ahogy az országszerte szokásos. A pályára alkal­matlanokat, vagyis a más pályára alkalmas hallgatókat pedig az efajta előkészí­tés olyan helyzetbe hozza, hogy még idejekorán eldönthessék, mindenképpen érdemes-e pedagógusdiplomára törekedniük. Ezért született meg a Csokonai Program terve, mely a pedagógusmesterség gyakorlati elsajátítását, a közvetítő ember elméleti és gyakorlati fölkészítését hi­vatott szolgálni. A Csokonai Programot a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Pedagógusképzési és Továbbképzési Osz­tálya hirdette meg 1991 februárjában, Kaposvárott. A Csokonai Program célja, hogy térrel, idővel és személyes hatóerejükkel gazdál­kodni tudó nevelők állhassanak munkába, olyan tanítók és tanárok, akik szakjukon kí­vül - melynek magas szintű ismerete tárgyalási alapnak tekintendő - szakmájukat is ismerik. Az ő segítségükkel aztán néhány év múlva nem csupán a humán szférában, de a szolgáltatóipar, az egészségügy, a hivatalok, s netán a kereskedelem területén is megjelenhetnek a kapcsolatfelvételre kész, szólni, megszólítani s másokat is meghall­gatni tudó szakemberek. Létük ma inkább kivételnek számít. Egy ország identitásproblémáiról és kommunikációs zavarairól kell elgondolkoz­nunk, mikor a munkának nekikezdünk. * A Csokonai Program első felhívását ez év tavaszán felsőoktatási intézmények, pe­dagógiai intézetek kapták meg, a felsőfokú nevelőképzés, a továbbképzés és az után­pótlás-nevelés témaköreiben. 1. Felsőfokú, nappali tagozatos nevelőképzés Ehhez a témakörhöz felsőfokú intézmények tanszékei, oktatói, tanár-diákmunkakö­­zösségei, tanulócsoportjai olyan új képzési formák bevezetésével kapcsolódhatnak, melyek eredményeként a hallgatók kommunikációs szintje, önismerete, közvetítő ere­je - tantárgytól függően vagy attól függetlenül - kimutathatóan javul. 2. Gyakorló pedagógusok továbbképzése E témakörön belül pedagógiai intézetek, művelődési intézmények, vállalatok, egye­sületek, szaktanári munkaközösségek, iskolai tantestületek, pedagógus baráti társa­ságok jelentkezését várjuk minden olyan kezdeményezéssel, mely a már tanítási gya­korlattal rendelkező nevelők kommunikációs szintjét emeli. 3. Utánpótlás-nevelés Keressük és támogatjuk azokat a szakembereket és intézményeket, akik és ame­ 66

Next