Iskolakultúra, 1993/1 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Lengyel László: A magyar politika az ezredfordulón II.: Magyarország belső politikai feltételei
A MAGYAR POLITIKA AZ EZREDFORDULÓN IS. Magyarországon az átmenet parlamentáris úton megy végbe, egy német típusú rendszernek megfelelően, ahol a parlament egyszerre törvényhozó és legfelső állami szervezet. A ma parlamentben a pártok két nemzedéke ül. Három előzmény nélküli párt, amelyek hivatkozási pontja nem a történelemben, hanem ellenzéki ellenállásukban található: az MDF a nép-nemzeti ellenzéki múltra, az SzDSz az emberjogi ellenzéki tevékenységre, a Fidesz a fiatalok ellenállására. A második nemzedék a történelmi pártoké. A KDNP és a Kisgazda Párt az 1945-1949 közötti „demokratikus időszakra” emlékeztetnek, mert vezetőiknek nincsenek felemlíthető tevékenységeik a Kádár-korból. Az MSzP nemzedékközi párt. Múltja a nem vállalt állampárt, amelyből azonban az 1948 előtti egyesítéskori Szociáldemokrata Pártot vállalják, ellenzéki hivatkozása pedig a nyolcvanas évek végi pártellenzéki, reformkommunista, reformszocialista működés. A pártok harmadik nemzedéke, a történelmi, vagy ellenzéki múlt nélküli pártok 1990-ben még nem tudtak megjelenni a parlamentben. De 2005-ig még bármikor felbukkanhatnak, mint új, vagy mint átalakult politikai erők. Mi várható az ezredfordulón, három - négy (?) választási ciklus után a parlamentáris rendszerben? Széthullás forgatókönyv a) Weimarizálódás változat A kilencvenes években a mai gyűjtőpártok súlyosan megosztottak és döntésképtelenek maradnak. Belső frakciós harcaikkal, hatalmi játékaikkal foglalkoznak, és fenntartják több választási cikluson keresztül az alternatíva nélküli választás rendszerét. A politikai centrum fokozatosan kiürül, eluralkodnak a szélsőségek. A modernizációs folyamatból, a felzárkózásból származó társadalmi nehézségek, egyensúlytalanság, a társadalmi csoportok közötti jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek fokozódása, illetve a kelet-európai konfliktusokban való részvétel tovább növeli a szélsőségek súlyát. A politikai erők egyre gyorsuló ciklusokban rángatják a gazdaságot. Hol a modernizáció könyörtelen véghezvitelére hoznak létre átmeneti koalíciókat, hol a szociális együttérzésre, hol nagy érdekcsoportok vágyainak kielégítésére, hol nemzeti alapú külpolitikai akciókra. Az átmeneti pártokon belüli, vagy pártok közötti koalíciók az első nehézségek hatására felbomlanak, majd más felállásban újraalakulnak. Az első változatban a szélsőségesek és a csillapítók bennmaradnak a nagy gyűjtőpártokban, de így ezek képtelenek a kormányzásra. (így maradhatnak egy pártban a modernizációt, a vállalkozásokat, a társadalmi egyenlőtlenségeket vállalók a szociális rászorultakat gyámolítókkal, így egyesülhetnek egy másik pártban rasszista szélsőjobboldaliak és fontolva haladók.) A második változatban a gyűjtőpártok zsákjai felhasadnak, és pártok tucatjai gurulnak ki belőlük. Bekövetkezik a parlament felaprózódása, az alkotmányos válságok sorozata. Az úgynevezett demokratikus intézmények lejáratódnak, Magyarország beilleszkedik a kelet-európai weimarizálódások sorozatába. b) Külső hatásra széthullás változat A parlamentáris széthullás bekövetkezhet külső hatásra, amikor az „orosz talány” a hátrányunkra oldódik meg, s a pártok, a parlament szétzilált kiszolgáltatottsággal áll egy orosz befolyás előtt. És végbemehet akkor, ha Magyarország egy kelet-európai konfliktusban vereséget szenved, megoldhatatlan nemzeti probléma elé kerül. A széthullás forgatókönyvnek van bizonyos esélye. A két nagy gyűjtőpárton, az MDF- en és az SzDSz-en belül már megindult a széthullás folyamata, a Kisgazda Párt szétesett, és szinte valamennyi megnövekedett párt belső válságokkal küzd, így az MSZP és