Iskolakultúra, 1993/1 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 12. szám - SZEMLE - Csölle Anita: A csoportdinamika szerepe az oktatásban

SZEMLE Joly, Montessai - és a Waldorf iskolában is­­ alkalmazták. Ebből indul ki a tipizálás; ezt hasz­nálják fel a csoportok összeállításánál. (6) Volt kiállítás, amelyet Németh László is megtekintett és nagy szeretettel értékelt. Szekfű Gyula, dr. Hajnal István és Tamási Áron mellett Indiától Angliáig jöttek a látogatók. (7) Waczulik Margit írja visszaemlékezéseiben: ....csak annyit mondott, hogy Istenáldotta képessé­gem van a tanításhoz, teljesen szabad kezet ad, végezzem a legjobb belátásom szerint a mun­kát, csak időnként számoljak be neki tapasztalataimról, problémáimról. Azt hiszem, kevés isko­lában indítottak így el egy fiatal tanárt. Megcsapott az azóta sokat emlegetett, de kevéssé meg­valósított tanári szabadság levegője. Musztafáné Horváth György - dr. Nagy­né Horváth Zsuzsanna:”... egy régi iskola üzenete a jövő számára...,, A szerzők kiadása, Orosháza, 1992. FALUDI SZILÁRD A csoportdinamika szerepe az oktatásban Bizonyára sok tanár feltette már magának a kérdést: „Mi lehet az oka annak, hogy az egyik csoportommal könnyen megy a tanulás, míg a másikkal egyszerűen semmi sem sikerül?” Ki vagy mi lehet felelős azért, hogy egy olyan csoportból, amely egymástól több szempontból (kor, lakhely, érdeklődési kör stb.) erősen különböző embereket foglal magába, kialakul-e egy jól működő közösség, vagy sem? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni tudjunk, fel kell használnunk a csoportdinamikai ismereteket is, és azokat a praktikus elemeket, melyek segítsé­gével tudatosan lehet irányítani egy csoport fejlődését. Az eredményesebb tanulás érdekében - legyen az nyelvtanulás vagy bármilyen más kiscsoportban történő oktatás - a tanárnak nagy figyelmet kell fordítania a csoportdinamikai tényezőkre. A továbbiakban áttekintést nyújtunk azokról a tényezőkről, melyek nagy mértékben befolyásolják a közös munka kimenetelét, sikerélményt jelentenek a tanulók és a tanár számára, egyszersmind hatékonyabbá teszik a tanulást. Élményszerűség Ahhoz, hogy egy közösségnek jövője legyen, szükséges az, hogy olyan múltra tekint­sen vissza, mely valamilyen oknál fogva emlékezetes a csoporttagok számára. Ebben elsődleges szerepe van a tanárnak, mint csoportvezetőnek és órairányítónak. Egy induló csoportnál olyan eseményeket kell „létrehozni” az órákon, melyek nem merülnek fele­désbe. Az eredmény szempontjából szinte közömbös, hogy ez az élmény pozitív vagy negatív; egy közös dolgozattól való félelem éppúgy „összehozza” a csoporttagokat, mint egy közös karácsonyi ünnepség. Hogyan teremthet a tanár élményeket? Elsősorban a tananyag színesítésével. Olyan feladatok alkalmazásával, amelyekbe a tanulók bele tudják szőni saját egyéniségüket, tapasztalataikat. Ilyen esetekben számí­tani lehet a tanulók képzelőerejére, humorára, segítőkészségére. Rendkívül jó eszköz­nek bizonyulnak a szerepjátékok (szituációs játékok) egyrészt a nyelvórákon, ahol az adott idegen nyelven kell a szerepeket eljátszani, másrészt olyan órákon, melyek tan­ 74

Next