Iskolakultúra, 1994/1 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Nagy József: Előszó

Előszó E kötet írásai szakmai anyagok (nem hivatalos dokumentumok), amelyek a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére készültek, hogy nyersanyagul szolgáljanak a Nemzeti alaptanterv követelményeinek kidolgozásához. (A követelmények rövid, közért­hető változatának első normatív szövegezési kísérletét november tizenkilencedikén fel­adtuk a Minisztérium címére azoknak az általános céloknak és elveknek néhány oldalas megfogalmazásával együtt, amelyeket a követelmények munkálatai során szem előtt tar­tottunk­. A szakmai anyagok megjelentetése azt a célt szolgálja, hogy az érdeklődő ol­vasó megismerkedhessen a téma koncepcionális problémáival, az újszerű megoldások elméleti hátterével, értelmezésével, indoklásával. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a tartalmi szabályozást az alapelvek, a tantervi követelmények, a vizsgakövetelmények, a kerettantervek, a helyi tantervek, a pedagógiai programok összehangolt rendszerével kell megvalósítani. E rendszerben a tantervi követelmé­nyekk a tanulók felkészültségének, tudásának, tudatának, érzelmeinek, szokásainak, motívumainak, képességeinek, készségeinek fejlesztési feladatait írják le. Az átszármaztatandó értékeket és ismereteket évfolyamokra elosztva és a tantárgyközi összefüggések szerint tantárgyakba rendezve a kerettantervek, a tankönyvek és a ta­neszközök tartalmazzák mint tartalmi ajánlásokat. Az értékelési, illetve a vizsgakövetel­mények pedig azt fogalmazzák meg, hogy a képzés szakaszainak végén mit tudjon csi­nálni a tanuló az elsajátított tudásával, képességeivel. Az olvasó a fentiek értelmében nem hagyományos tantervi követelményeket fog találni, hanem fejlesztési követelményeket, nem tantárgyakba rendezett ismereteket (ezeknek a helye a kerettantervekben van), hanem fejlesztendő felkészültségeket, motívumokat, képességeket és hasonlókat. A kötelező iskolázás egészére megfogalmazott közös követelmények egyik legna­gyobb problémája a tanulók közötti különbségek figyelembevétele. Azt kellene elérni, hogy a legtöbbre képes tanulók is optimálisan fejlődhessenek, ugyanakkor a lassan fej­lődőket ne állítsuk megoldhatatlan feladatok elé. A fejlesztési követelményeket úgy igye­keztünk megfogalmazni, hogy a legjobbaknak is lehetőséget kínáljanak a mélyebb, az alaposabb elsajátításra. Ugyanakkor a kevésbé felkészülteknek, a lassabban fejlődőknek az értékelési követelmények a tanítandókon belül (kutatásokra alapozott felfogásunk sze­rint) majd meghatározzák a feltétlenül megtanítandó rész elsajátítási színvonalát is. Ez a rész a tanítandóknak mintegy a felét teszi ki. Amikor tehát az olvasó azt mérlegeli, hogy a követelmények maximalisták-e vagy minimalisták, akkor gondoljon e kétféle differen­ciálás lehetőségére. A fentieknél is nagyobb problémát jelentenek a kötelező iskolázással szembeni új igé­nyek és lehetőségek. Eredményesebbé kell tenni az értelem kiművelését, amire a kog­nitív tudományok fejlődése lehetőséget is kínál, ha eredményeit fel tudjuk használni. Meg­nőtt az iskola felelőssége az egészséges és kulturált életmódra nevelésben, az Én ki­bontakozásának segítésében, vagyis az alanyi felkészültség fejlesztésében, amihez a pszichológia új eredményei kínálnak segítséget. Lényegesen növekedett az igény az alapo­sabb társadalmi felkészültség (a fejlettebb szociális motívumok, képességek és készségek, az állampolgári és gazdasági felkészültség, a politikatörténetet meghaladó történelmi tudat és magyarságtudat) iránt, amihez a szociálpszichológia és más tudományok eredményei hasznosíthatók. A természettudományos és technikai felkészültséggel szemben pedig az a határozott igény, hogy ökológiai, természetvédelmi szemléletmódra épüljön. Ha az olvasó mindezt tekintetbe veszi, remélhetőleg megértően és segítőkészen vi­szonyul a megoldási kísérletek sok és sokféle problémájához. Ezúton is köszönöm a közreműködők és a segítők munkáját, a véleményező iskolák, pedagógusok, a pedagógus szakmai szervezetek gondos és hasznos bírálatát. NAGY JÓZSEF

Next