Iskolakultúra, 1994/1 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Nagy József: Előszó
Előszó E kötet írásai szakmai anyagok (nem hivatalos dokumentumok), amelyek a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére készültek, hogy nyersanyagul szolgáljanak a Nemzeti alaptanterv követelményeinek kidolgozásához. (A követelmények rövid, közérthető változatának első normatív szövegezési kísérletét november tizenkilencedikén feladtuk a Minisztérium címére azoknak az általános céloknak és elveknek néhány oldalas megfogalmazásával együtt, amelyeket a követelmények munkálatai során szem előtt tartottunk. A szakmai anyagok megjelentetése azt a célt szolgálja, hogy az érdeklődő olvasó megismerkedhessen a téma koncepcionális problémáival, az újszerű megoldások elméleti hátterével, értelmezésével, indoklásával. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a tartalmi szabályozást az alapelvek, a tantervi követelmények, a vizsgakövetelmények, a kerettantervek, a helyi tantervek, a pedagógiai programok összehangolt rendszerével kell megvalósítani. E rendszerben a tantervi követelményekk a tanulók felkészültségének, tudásának, tudatának, érzelmeinek, szokásainak, motívumainak, képességeinek, készségeinek fejlesztési feladatait írják le. Az átszármaztatandó értékeket és ismereteket évfolyamokra elosztva és a tantárgyközi összefüggések szerint tantárgyakba rendezve a kerettantervek, a tankönyvek és a taneszközök tartalmazzák mint tartalmi ajánlásokat. Az értékelési, illetve a vizsgakövetelmények pedig azt fogalmazzák meg, hogy a képzés szakaszainak végén mit tudjon csinálni a tanuló az elsajátított tudásával, képességeivel. Az olvasó a fentiek értelmében nem hagyományos tantervi követelményeket fog találni, hanem fejlesztési követelményeket, nem tantárgyakba rendezett ismereteket (ezeknek a helye a kerettantervekben van), hanem fejlesztendő felkészültségeket, motívumokat, képességeket és hasonlókat. A kötelező iskolázás egészére megfogalmazott közös követelmények egyik legnagyobb problémája a tanulók közötti különbségek figyelembevétele. Azt kellene elérni, hogy a legtöbbre képes tanulók is optimálisan fejlődhessenek, ugyanakkor a lassan fejlődőket ne állítsuk megoldhatatlan feladatok elé. A fejlesztési követelményeket úgy igyekeztünk megfogalmazni, hogy a legjobbaknak is lehetőséget kínáljanak a mélyebb, az alaposabb elsajátításra. Ugyanakkor a kevésbé felkészülteknek, a lassabban fejlődőknek az értékelési követelmények a tanítandókon belül (kutatásokra alapozott felfogásunk szerint) majd meghatározzák a feltétlenül megtanítandó rész elsajátítási színvonalát is. Ez a rész a tanítandóknak mintegy a felét teszi ki. Amikor tehát az olvasó azt mérlegeli, hogy a követelmények maximalisták-e vagy minimalisták, akkor gondoljon e kétféle differenciálás lehetőségére. A fentieknél is nagyobb problémát jelentenek a kötelező iskolázással szembeni új igények és lehetőségek. Eredményesebbé kell tenni az értelem kiművelését, amire a kognitív tudományok fejlődése lehetőséget is kínál, ha eredményeit fel tudjuk használni. Megnőtt az iskola felelőssége az egészséges és kulturált életmódra nevelésben, az Én kibontakozásának segítésében, vagyis az alanyi felkészültség fejlesztésében, amihez a pszichológia új eredményei kínálnak segítséget. Lényegesen növekedett az igény az alaposabb társadalmi felkészültség (a fejlettebb szociális motívumok, képességek és készségek, az állampolgári és gazdasági felkészültség, a politikatörténetet meghaladó történelmi tudat és magyarságtudat) iránt, amihez a szociálpszichológia és más tudományok eredményei hasznosíthatók. A természettudományos és technikai felkészültséggel szemben pedig az a határozott igény, hogy ökológiai, természetvédelmi szemléletmódra épüljön. Ha az olvasó mindezt tekintetbe veszi, remélhetőleg megértően és segítőkészen viszonyul a megoldási kísérletek sok és sokféle problémájához. Ezúton is köszönöm a közreműködők és a segítők munkáját, a véleményező iskolák, pedagógusok, a pedagógus szakmai szervezetek gondos és hasznos bírálatát. NAGY JÓZSEF