Iskolakultúra, 1994/2 (4. évfolyam, 13-24. szám)

1994 / 15-16. szám - SZEMLE - Merényi László: Kiállítássorozat a magyar iskoláról

SZEMLE A hallgatók meg szokták kérdezni: „Tanár úr, honnan szerzi a kiállításokhoz az anya­got?" A válasz nem titok: két fontos forrásom van. Az egyik saját otthoni könyvtáram, ami­nek nagy részét Édesapámtól örököltem. (Különösen Eperjesre vonatkozólag van sok anyagom, édesapám ugyanis eperjesi diák volt.) A másik forrást pedig a közkönyvtárak­ban található búvárkodás jelenti. A kiállítások egyik fontos pedagógiai célja a hazaszeretetre való nevelés. Tudatosítjuk hallgatóinkban: mi magyarok büszkék lehetünk régi iskoláinkra is. Emellett fontos a szemléltetés és az ismeretek elmélyítése. Nyugodtan mondhat­juk, hogy a bemutatott képanyag szemléletes, s az irodalmi és történeti vonatkozások is érdekfeszítőek. Bonyolultabb pedagógiai kérdés, hogy a kiállítások bemutatásakor a már meglévő is­meretekre szeretnénk támaszkodni. Irodalmi vonatkozásban ez sikerrel járt. Felmerül azonban az a kérdés: mennyire támaszkodhatunk a hallgatók személyes élményeire, em­lékeire az említett iskolákkal kapcsolatban? Vegyük például a debreceni kollégiumról szó­ló kiállítást. A levelező IV/A osztályban örömmel vettem tudomásul, hogy úgyszólván min­denki járt a „civil városban”. A református kollégium épülete is ismerős volt számukra. Örömöm azonban csökkent, amikor kiderült: a többség csak kívülről látta e nagymúltú iskolát. Fel is hívtam figyelmüket: ha legközelebb Debrecenben járnak, belülről is tekint­sék meg a kollégiumot (főként annak híres könyvtárát). A Csíkszeredai gimnáziummal kapcsolatban azt reméltem, hogy erdélyi származású hallgatóink sok ismerettel rendelkeznek erről, szép számmal vannak ugyanis köztük Ro­mániából áttelepültek. Székely hallgatóink tettek is érdekes észrevételeket Csíkszereda kapcsán. Ők azonban erdélyi hallgatóinknak csak kisebbségét képezik. Kiderült, hogy számos tanítványunk, aki Nagyváradról vagy Szatmárból került át hozzánk, még nem járt a Székelyföldön (!). A pedagógiai vonatkozásokon túl egy gyakorlati problémáról sze­retnék még szólni: az anyag elrendezésének problémájáról. Természetes, hogy egy ki­állítás során az időrendiségre törekszünk. Azonban a táblákon kronológiai sorrendben elhelyezett újságcikkek és fénymásolatok mellé nem helyezhetjük a témához kapcsolódó könyveket és színes albumokat. Ez utóbbiakat a két vitrinszekrényben állítjuk ki. Ez a kettéosztottság nem ideális, de biztonsági okokból szükséges. A könyveket és az albumokat a jól zárható szekrényekbe kell tennünk, így védekezünk a rongálások ellen. Felvetődik még egy fontos kérdés. Iskolatörténeti kiállításainknak milyen visszhangjuk támadt az iskola falain kívül? Örömmel állapíthatjuk meg, hogy kiállításainkat sok külső látogató, Merényi Oszkár anyagát sok barátja és egykori tanítványai, Szőnyi emlékkiállítását az ő több jó barátja (köztük írók és költők) tekintették meg. Terray Barnabás esetében főként rokonok és is­merősök jöttek hozzánk. A sajtóban komoly visszhangja volt kiállításainknak. Merényi Oszkár emlékkiállításairól írt a Pedagógusok Lapja, a Népművelés és a Magyartanítás. Édesapámról tanulmányok és cikkek jelentek meg a Pedagógiai Szemlében, az Evangélikus Életben, a Magyar Nemzetben és több vidéki folyóiratban. Az eperjesi kollégiumról 1992-ben megemléke­zett a Magyar Nemzet és több alkalommal az Evangélikus Élet. Anyagainkat más intézmények is átvették. Az 1993 szeptemberi Szőnyi Jenő-anya­­gunkat most a II. kerületi Medve utcai általános iskola mutatja be. A Merényi Oszkárról rendezett kiállításunk pedig 1982 óta járja az országot. Nemcsak más fővárosi iskolákban mutatták azt be, hanem hat vidéki városban is: Kaposváron, Nyíregyházán, Sopronban, Győrött, Szombathelyen és Celldömölkön. Az eperjesi iskolával kapcsolatos kiállításun­kat hamarosan Miskolcon is megismételjük (az ottani evangélikus Kossuth Gimnázium­ban). A Terray Barnabásról szóló anyagunk iránt az aszódi gimnázium és a dunakeszi iskola érdeklődik. Úgy gondolom, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a kiállítássorozatunknak megvolt és megvan a pedagógiai értéke. Iskolánk méltón járul hozzá a magyar tanügy milleneu­­mának előkészületeihez. MERÉNYI LÁSZLÓ 119

Next