Iskolakultúra, 1996/2 (6. évfolyam, 8-12. szám)
1996 / 12. szám - SZEMLE - Kamarás István: Kongatás félrevert harangokkal: könyvek új vallási jelenségekről
kommunista nevelési célkitűzésekre emlékezteti. Ez már több, mint lovagiatlanság! Ez már inkább szektásság. De hemzsegnek a hibák a többi fejezetben is, így például a Transzcendentális Meditáció (TM) nem Maharishi találmánya, hanem több ezer éves módszer. Nem igaz, hogy Maharishi szövegeiben nem sok szó esik Istenről, aki szerint pedig Istenről beszélni jó. A TM nem elmélkedési technika, hanem gondolaton túl jutás, a gondolat lecsendesedése. A TM során nincs mantra vibrálás, a szidhi tökéletességet jelent és nem démont, és így tovább. Azt a megjegyzést pedig, hogy „A TM nagyméretű szervezeteinek bevétele szépen növekszik, de a földi paradicsom egyre késik”, a könyv e fejezetét kérésemre áttanulmányozó TM tanár így kommentálta: „A mozgalom minden bevételét az oktatás, az egyetemek fejlesztésére fordítja. Azon dolgozunk, hogy a földi paradicsom megvalósuljon, és még az ellendrukkerek élete is jobb legyen. A könyv nagyobb lektori beavatkozást érdemelt volna. Az írás hangulatában szemernyi keresztény szeretet nem tartalmaz.” A Dianetika fejezetben Gál Péter azt írja, hogy „Hubbard-t kiutasították Amerikából, csoportjait többfelé betiltották”. A Dianetika szerzőjét, a Szcientológia Egyházának alapítóját sosem utasították ki az Amerikai Egyesült Államokból. Csoportjait ugyan valóban több helyen betiltották, de ezek a betiltások a bíróságok ítélete alapján mindenütt jogellenesnek bizonyultak. „A nagy pénzek, nagy visszaélések, nagy botrányok mozgalmának is nevezhetnénk a Szcientológiát. A vádpontok mindig ugyanazok: bűnszövetkezés, adócsalás, döntésre képtelen személyek behálózása, erőszak, az orvosi gyakorlat jogosulatlan üzése, pénzügyi visszaélések” - írja Gál Péter, de azt nem teszi hozzá, hogy ezeket a pereket rendre az Szcientológai Egyház (a továbbiakban ScE) nyerte meg. (Megjegyzem, a legutolsót Olaszországban most, 1995 februárjában.) Hogy hogyan kerül ebbe a fejezetbe az akupunktúra, arra könnyebb válaszolni, hiszen a Természetgyógyászat is ott „szégyenkezhet” a Tűzönjárás és a Sátánizmus fejezetek között, de arra már aligha, hogy mit keres itt a Csoportdinamika. Már az is nagy merészség, hogy Gál a keresztény körökben rossz hírben álló New Age-fogalomhoz kapcsol megint egy eddig még „semleges” fogalmat, hiszen a pavlovi kondicionálás elvei itt is hatnak. E fejezet szerint a csoportdinamika lényege az, hogy az avatott orvos az egyén vágyait felhasználva ráhangolja őt a kívánt tudattartalmak befogadására. Ugyanakkor a csoportdinamika fogalomnak számos fontos vonatkozása érintve sincsen, például az, hogy a csoport egyensúlyra törekvő rendszer, mely önszabályozással igyekszik ezt az effektust elérni, hogy tagjainak kölcsönös függősége állandó feszültséget, viselkedésszabályozó pszichikus mezőt teremt, és ezek a csoport céljától, kereteitől, vezetőjétől függően más-más formában nyilvánulnak meg. A határesetek fejezetben pedig Makovecz Imre, Molnár V. József, Oláh Andor és Jankovich Marcell is szerepelnek. No comment. Bár a Biblia alapján és A New Age eszközei a hit mérlegén című fejezetekben kevesebb a csúszkálás, elgondolkodtató, hogy sem a Biblia alapján, sem a hit fényénél nem pillant meg a szerző semmi olyasmit a NA-ban, amit mégiscsak valamiképpen értéknek lehet tekinteni benne, olyan komoly katolikus teológusok megtesznek, mint például Alexander Ganoczy, aki arra szólít fel minket, hogy „tanuljunk bátran a geomantika, az asztrológia, a buddhizmus és a tao természet tiszteletéből”. Számomra úgy tűnik, hogy Gál Péter még a pápánál is pápább akar lenni, hiszen II. János Pál a IÁ-ban megjelenő gnosztikus nézetekről - cseppet sem hízelgően, de Gálnál jóval tárgyilagosabban nyilatkozva azt mondja, hogy „a gnózis sosem hagyta el a kereszténységet, mindig együtt élt vele, olykor filozófiai irányzat formájában, de inkább vallási vagy hamis vallási módozatban, bár soha nem vallotta magát szemben állónak azzal, ami a kereszténység lényege”. A Végezetül fejezetben Gál Emilio Tardif domonkost idézi, aki szerint „Az evangéliumot a Szentlélek sugalmazta, a