Iskolakultúra, 1997/1 (7. évfolyam, 1-7. szám)
1997 / 4. szám - SZEMLE - Szoleczky Emese: A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai négy tételben
ősi hagyományok előírták, s teljesen másfajta élmény volt ott beszélgetni honfoglalásról, kalandozásról, magyar mondákról. A jurtában ülve az ember körül kerekké, meghitté vált a világ. Sajnálom, hogy ebbe a mostani nemezsátorba nem lehetett belépni, bizonyára volt rá valami technikai magyarázat. Örvendetes viszont, hogy a kerege egy részéről az ajtó mellett feltekerték a nemezt, így magát a nem szögeléssel, hanem hagyományosan bőrszíj-darabokkal összeerősített rácsszerkezetet is alaposabban szemügyre vehettük. Hasonlóképpen fájlalom, hogy a jurtaállítás menete legalább rajzokon, fotókon nem került bemutatásra valahol a jurta közelében. A nemezelés nehéz munkájáról csak egy fénykép erejéig volt szó a kiállításon, pedig a legtöbb ember nem tudja, hogy az hogyan, s milyen fáradtsággal készíthető el. A régi kézműves foglalkozások gyakorlására manapság sok alkalom kínálkozik; gondoljunk csak a szentendrei skanzen évtizedes múltjára (magam is ott készítettem életem első tenyérnyi nemezdarabkáját, s azóta tisztelem csak igazán eleink és mai követőik mesterségbeli tudását, akik sátornyi, sokszor mintával ellátott felületeket képesek előállítani a finom gyapjúszálakból). A honfoglalás korában is ismeretes mesterségek felidézését az 1100. évforduló megünneplése is időszerűvé tette. A Hungária úti Hetes Otthon iskolásai például maguk készítette nemeztarsollyal, nemezsüveggel léptek fel vetélkedőjükön, sőt a fém veretek mintakincsét (hajkorong, öv, tarsolylemezek stb.) is saját kezűleg, nagy beleérzéssel, hozzáértéssel utánozták és újították meg, krémes tubusok, dobozok aranyszínű belső felületének poncolásával, domborításával. A sátor melletti óriásfotón mai mongol sátorszállást láthattunk. A sátorban álló két bábu a honfoglaló asszony és férfiember viseletét szemléltette, a jurta mellett a felszerszámozott, kis marmagasságú ló, melynek csontmaradványai, szerszámozása igen jellegzetes részét tette ki a későbbiekben bemutatott ásatási leletanyagnak. A kupolaterem másik látványossága egy honfoglaláskori férfi és női arcrekonstrukció volt, a karosi II. temető leletei alapján. A díszterembe belépve, a bejárattal szemközt, kiemelt helyen az ún. vezéri sírok, a legfelsőbb társadalmi réteg kiemelkedően szép tárgyai fogadták a látogatót. Fejedelmi lelet volt az „Attila-kard”, amely a legenda szerint ugyan a hun király, esetleg Nagy Károly, a valóságban azonban valamely magyar fejedelem méltóságjelvénye lehetett. Egyike azoknak a kiállítási tárgyaknak, amelyek sohasem voltak földben. 1063-ban Salamon királyunk anyja adta ajándékul Ottó bajor hercegnek, hálából, hogy fiát trónra segítette. Eredetijét a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi, a kiállításon másolatban volt látható, így is megcsodálhattuk a kardhüvely gazdag és finom aranyvereteit, a penge viaskodó vadállatokat megjelenítő vésetét. Díszes övveretek, férfi és női ékszerek mellett viszontláthattuk a honfoglaló magyarság híres-hírhedt visszacsapóreflexióját is, amelytől a kalandozások idején egész Nyugat-Európa rettegett, olyannyira, hogy a templomi könyörgés szövegébe is belefoglalták a magyarok nyilaitól való mentségkérést. Az egykori „csodafegyver” szerves részei a harcosok sírmellékleteként természetesen elpusztultak, de az íj kinézete, „know how”-ja a honfoglaláskor kutatásának kezdete óta izgatta a kutatók képzeletét. Cs. Sebestény Károly bizonyította be, hogy az ásatási leletek közt szerepelnek az összetett reflexíj tartozékai. Aztán Jakucs Kálmánnak sikerült elkészítenie az ősi fegyver mosást. Végül Fábián Gyula, a gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora hosszú évek kísérletezései után létrehozta az ősihez nemcsak szemre hasonló, de használható, kipróbálható magyar reflexíjat. Bebizonyosodott, hogy a fegyver elkészítése nagy mesterségbeli tudást, tapasztalatot, több esztendőnyi türelmet kívánt, nemkülönben az íjak felajzásához is nagy gyakorlat és komoly, 25-30 kilopondnyi testi erő szükségeltetett. Fábián Gyula munkásságának köszönhetően történelmi íjászklubok alakultak, ahol a gya