Iskolakultúra, 2000/2 (10. évfolyam, 8-12. szám)

2000 / 11. szám - KRITIKA - Török Lajos: A Petőfi-értés lehetséges útjai (Margócsy István: Petőfi Sándor)

­ A Petőfi-értés lehetséges útjai Irodalomtörténeti gondolkodásunk jelenkori tendenciáit szemlélve elmondható, hog­’ a 19. századi magyar irodalom körében egyre több értékes reinterpretáció születik. Az ide sorolható kísérletek közül kiemelhető a Korona Kiadó által megjelentetett .Klasszikusaink.A sorozat több kötete, amely figyelmet érdemlő szempontokkal gazdagítja klasszikusa­ink­ért és m­ódját. Orgócsy István munkája a sorozat egyik figyelmet érdemlő darabja. Olyan összegző tanulmányokat tartalmaz, amelyek több szempontból is rávilágítanak a Pe/c/?-recepció szinte máig a köztudatban élő és meg nem kérdőjelezett szem­léletformáinak és interpretációs téziseinek hiányosságaira és tévútjaira. A bevezető meg­ 113 Kiss Gabriella: Bevezetés a színházi előadások világába Iskolakultúra 2000/11 gitimálná a tankönyv módszerét, látásmódját, eredményességét. Korábbi kísérlet is csu­pán egy volt, Budai Éváé, aki e könyv megírásában is segédkezett, az ő munkája azon­ban a színháztörténetekre korlátozódott. Mindemellett a szakirodalom is - mely nagyon precízen van elrendezve a tankönyvben­­ igen sovány, az elméleti háttéranyag pedig jó­részt lefordítatlan, esetleg a ,Theatron’-ban található meg belőle néhány szemelvény. A tankönyv nem elégedhet meg azzal a néhány gyakorló pedagógussal, aki a szerző­höz hasonló elméleti felkészültséggel rendelkezik, elengedhetetlen a tankönyvhöz kap­csolódó tanári kézikönyv megírása is. A tankönyvet színházban még sosem járt diákok örömmel forgathatják ugyan, de csakis hozzáértő, szakmailag jól felkészült pedagógusok segítségével, hiszen a szöveg sokhelyütt szükségképpen vázlatos. A tankönyv szándékoltan vagy önmaga számára sem tudatosultan többféle oktatási se­gédletre is épít, és talán nem is a videó használata a legproblematikusabb ezek közül. Az ábrák például általában korabeli illusztrációk, a szerző nem veszi a bátorságot ahhoz, hogy leegyszerűsítő, magyarázó rajzokat használjon. Ennek feltehetően anyagi okai van­nak, mégis kikerülhetetlennek látszik egy sokrétűbb vizuális szemléltetés, hiszen erre a tankönyv szövege jócskán épít. A tanár azonban, hacsak nem járt Olaszországban, Gö­rögországban vagy Londonban, nem fogja tudni szemléltetni a színházépületek szcenikai terét. A feladatokhoz technikai tanácsok, módszertani segédletek mellékelése kikerülhe­tetlen, mert e nélkül nem tölthetik be azt a funkciót, amelyre szolgálnak. Végül néhány gonoszkodó megjegyzés, részben a recenzens egyéni elfogultságából adódóan, részben csupán figyelmetlenségeket korrigálandó. Úgy gondolom, ha az ókori színház kapcsán a nietzschei, oppozícióra épülő tragédiaelmélet jól integrálható, akkor ugyanígy fontos lehet a középkori ünnepek kapcsán a karneváli kultúra Bahtyin által le­írt mechanizmusa, már csak azért is, mert az ünnepek teátrális jellege lépten-nyomon - épp csak itt nem hangsúlyozódik. A 82. oldal 3. feladatában a szereplők és a műcímek felcserélődnek. A 119. oldal tetején valótlan az a megállapítás, hogy Füst Milán legjelen­tősebb drámáit nem mutatták be életében, de a példa kis kiigazítással ennek ellenére helytálló. Hasonló leegyszerűsítések még több helyen feltűnnek, de ezek alapvetően nem csökkentik a mű szakmai színvonalát, ám szükségessé teszik a további oktatási segédle­tek és szakmai háttéranyagok kidolgozását. KISS Gabriella: Bevezetés a színházi előadások világába. (tankönyv 16-18 éveseknek). Korona, Bp, 1999. Sontorsdi Eszter

Next