Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)
2004 / 6-7. szám - KONFERENCIA - Seress Ákos: A líra árnyékában
mestere, sőt a hármas egységnek még más műfajokban is védelmezője, s a Dorottya is erényként említi. De egyebekben meszsze esik Voltaire pszeudo-klasszikus tragédiáinak formájától és szellemétől.” (3) A francia író mellett Bessenyei hatása jól érzékelhető a műben. Az ellentétes nőalakok, mint Rozália és Éva kétségtelenül Szidalisz és Angyelika reminiszcenciái. Serteperti és Fegyverneki alakjaiban pedig nehéz nem észrevenni Pontyi félművelt komikus-szatirikus alakját. Az eszmei tartalom pedig mind a két írót tükrözi: az a kultúroptimizmus, mely szerint a 18. század a legokosabb század és az emberiség boldogsága a kultúra haladásával, az irodalom és a tudományok eredményeivel mérhető le, Voltaire-től indulva az egész felvilágosodás eszmeiségét meghatározta. Ebből következik az a magatartás is, mely csak a tudós művet fogadja el irodalomként, a népmesét már nem, hiszen az a bárdolatlanság megtestesítője. Csikorgó eszményeit, a népkönyveket Tempefői lenézi, s bár elismeri, hogy némi szépség van bennük, azért haszontalannak ítéli őket. Csokonai hőse egyértelműen klasszicista költőeszmény, aki nem csak művész, de tudós is, és aki éppen ezért válik a társadalom kitaszítottjává. Alakja Magyarország akkori viszonyainak bírálatát szolgálja, hiszen a felvilágosodott író nem találja helyét, általános elutasításban van része a közönség felől. Kétségtelenül visszhangozza a dráma azokat a magyarellenes röpiratokat (mint a Hoffmann Lipót Lajos által kiadott ,Bábel és Ninive’), melyek a magyarság műveletlenségére hívták fel a figyelmet, és politikai éretlenséggel vádolták a nemességet. Orczy Lőrinc és Gvadányi József révén képet alkothatott a magyar nemességről, ám az ő véleménye nem igazodik az idealista-patriarchális nézeteket valló elődeiéhez. Nála ezt az osztályt parlagias maradiak, sznob külföldieskedők, agarászó bolondok alkotják. Az egész művet áthatja a műveletlenséget bíráló szatirikus hangvétel, aminek a dráma cselekménye is alárendelődik: valóban csak könyvdráma ez, hisz sem a viszonyrendszer, sem a szereplők nem rendelkeznek autonomitással, sokkal inkább maszkok, melyek egy társadalmi probléma színházi megjelenítésére hivatottak. Mint ahogy azt Pukánszkyné Kádár Jolán is írja: „ A Tempefői a legkevésbé színszerű Csokonai drámái között. Később megtanulja némiképp a színpadi ökonómiát, a cselekmény és a párbeszédek frissebb pergését. De javító célzatú szatíra helyett többi darabjaiban az önmagáért való csúfondáros hajlam és a parodisztikus kedv lépnek előtérbe.” (4) Azt, hogy Csokonai legnépszerűbb darabjai közé sorolható aGerson du Malheureux’, a korabeli másolatok ránk maradt mennyiségével lehet bizonyítani. A mű 1799-ben is szerepelt az iskolai színházak lajstromán, ezt Virág Pál kollégiumi tanár irattárából tudjuk. A népszerűségnek valószínűleg az az oka, hogy a költő ebben a művében nem egy filozófiai eszme bemutatását tűzte ki célul, hanem sokkal inkább a színpadiságot, a szórakoztatást helyezte előtérbe. Olyannyira nem szánta az irodalomnak művét, hogy mikor visszatért Debrecenbe munkáinak kiadásra való rendezése miatt, a színdarab nem jött szóba. Műfajilag is igazolható ez, hiszen az iskolai drámák komikus interludiumaihoz áll a legközelebb. Itt is jellemző a laza meseszövés, illetve a deus ex machina alkalmazása. Ha drámamodellek alapján próbálnánk jellemezni, ezt a művet is középpontosnak ítélhetnénk, ahol a szellemekben való hit minősíti az egyes szereplőket. Simai Kristóf műve, a ,Váratlan vendég’ szolgálhatott mintául, aki Plautus ,Mostelláriá’-ját dolgozta át. Már Simai is sokat módosít a latin drámaíró művén, hisz míg ott csak beszélnek a kísértetekről, itt Ravaszi kísértetruhában jelenik meg. Csokonainál pedig már új szereplők is belépnek epizódalakok képében, mint a cigány, a zsidó vagy a rektor. Sok commedia dell’ arte-elemet fedezhetünk fel, mint például a latint helytelenül használó, iszákos, félművelt rektor, aki Dottore alakját idézi fel. Ez a szereplő már az iskolai színjátékokban is hagyományossá vált, külön közjátékok készültek azoknak a mulatságos jeleneteknek a bemutatására, melyeket ez a figura előidéz.