Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)
2004 / 6-7. szám - SZEMLE - Somos Béla: Régi erdélyi skólák - nagy pedagógusok
Szemle tanítvánnyal, az első időkben szinte kivétel nélkül a papi rendhez tartozó oktató előtt.” — „Egy miniatúra és egy fametszet. (...) ,Gyermekek oktatása’ a középkorban, ez a miniatúra címe, ,Városi iskola a középkorban’ a fametszeté, amelyet egy 1496-os ősnyomtatvány őrzött meg. A ,Besztercei szójegyzék’-et adja a kezünkbe az író, azt az első fontos latin-ma- i gyár szótárunkat, mely fogalomkörök szerint 1316 főnevet sorol fel. „Századokon át lappangott, mint egész középkori erdélyi művelődésünk, míg 1891-ben Beszterce- Naszód megye levéltárában felfedezték. Miért írt volna össze 1316 szót, latint és magyart György uram, a besztercei tanítómester, ha nem használta fel az oktatásban? Okirati bejegyzés tanúsítja, hogy 1388-ban iskola működött Beszterce városában.” Egy iskolatörténész műhelyében Gaal I Györggyel ismerkedünk meg, aki „sajátos ’erdélyi módon’ vett elégtételt a sorson azért, mert a kolozsvári ’volt’ református kollégium román tagozatára szorította: az erdélyi magyar oktatás múltjának és jelen állapotának kutatója lett”. A 16. századi re-f formátus iskolaalapítások és évszámaik Gaal György búvárlásai szerint: Kolozsvár (1545), Szatmárnémeti (1540 körül), Nagybánya (1547), Máramarossziget (1540 körül), Marosvásárhely (1556), Szászváros (1560). „A Gyulafehérváron alapított, majd I. Apafi Mihály (1662) alapítványai (...) emelték akadémiai rangra. (...) A zilahi kollégium - Ady későbbi alma matere - is. Apafi Mihály 1679-es építkezési támogatásának köszönheti megerősödését, a székelyudvarhelyi református kollégium pedig Bethlen János erdélyi kancellár 1670-es adományának. (...) Ez a protektori rendszer még a 19. században is tovább él. Gondolj a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumra vagy a szászvárosi Kún Kollégiumra. Valamelyest eltér ettől a képlettől a marosvásárhelyi református kollégium története, amely azáltal erősödik meg, kapja igazi fényét, rangját, s hogy 1718-ban befogja a Sárospatakról elmenekült diákokat, tanárokat. (...) A nagy hírű római katolikus iskolák hálózata a 16. század végén, az ellenreformáció hatására kezd kiépülni. (...) A jezsuiták 1579-ben Kolozsvárt és Gyulafehérváron, 1580 körül Nagyváradon, 1593-ban Székelyudvarhelyen kezdik el a tanítást. Szatmáron 1639-ben, Nagybányán 1696-ban, Marosvásárhelyen 1702-ben szintén a jezsuiták nevéhez fűződik egy-egy újabb iskola alapítása. (...) 1667-ben Csíksomlyón a Ferenc-rendiek, 1680-ban Kézdivásárhelyen a minoriták vállalják a tanítást. (...) A piaristák saját alapítású iskolája a nagykárolyi (1726), (...) a máramarosszigeti (1731)” (66-68. oldal). Temesvárra 1790-ben Arad-Szentannáról (1750) települtek át a piaristák. A kolozsvári Unitárius Kollégium alapítási évének az 1557-es tordai országgyűlést tekintjük. A magyar iskolatörténet számon tartandó eseménye Báthory István akadémiája (1581). Beke György - mint más korábbi műveiben, barangoló könyveiben is - az intézmények mellett, azokon túl, azok fölött óriási jelentőséget tulajdonít az iskolateremtő egyéniségeknek. Kristóf György iskolateremtő volt, előbb a szászvárosi Kún Kollégium tanáraként, majd huszonhárom éven át, 1945-ig mint a kolozsvári egyetem - sokáig egyetlen - magyar professzora, „egyszemélyes intézmény” volt. Az író fájdalmas sóhaja a következő .Élőknek öröksége’ című fejezetben: „Ki tud már egyáltalán Szászvároson arról, hogy valaha ott tanított egy Kristóf György nevű kiváló kollégiumi tanár? Hát Gyulafehérváron a hajdani Majláth Főgimnázium épületének ajtaja megnyílnéke előttem Bitay Árpád nevének említésére?” (93-94. oldal) Egyik tanítványa szavaiban Bitay Árpád így jelenik meg: Számomra valahogy ő jelentette a Májláthot, jóval halála után is. (...) Puritán, nyílt, roppant szorgalmas. Mintha diák lenne még, mindig tanult. Nekem egyszer egy órát vett ajándékba. Tanultam meg beosztani, becsülni az időt, az ember legfőbb szövetségese vagy legnagyobb ellensége. Óriási tudást halmozott fel magában, sajnos, nem volt ideje művekké érlelni, 41 évesen elvitte a halál. A tudásban látta az erdélyi magyarság megmaradásá ig