Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)

2004 / 2. szám - KRITIKA - Csóti Csaba: Zsidótörténet (nem csak) fiataloknak (Pásztor Cecília: Salgótarjáni zsidótörténet. Általános és középiskolások számára. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból)

Kritika rése nem a legszínvonalasabb, de ez nyilván pénzhiányra vezethető vissza. Rendkívül megrázóak a fotók. Pedig a szerző nem a hullahegyek fotóit tette a kötetbe, csak egysze­rű napi felvételeket. Ezek már önmagukban is különös erejűek a könyvet kézbe vevő gyerekek számára is. Meggyőzőek! Talán ez a legfontosabb. Már a tankönyv címe is elgondolkodtató, ,Utak és történetek’. Elgondolkodtató, hiszen eleve sugallja, hogy a holocaustnak előzményei vannak az európai történelemben, ame­lyeket meg kell ismerni ahhoz, hogy megértsük azt és fel se merülhessen megkérdőjele­zése. A „történetek” kifejezés pedig arra a történelemfelfogásra utal, hogy a holocaust szenvedő és szenvedést okozó szereplői emberek voltak, akik a napi életet élték, és va­lószínűleg az adott helyzethez igazodtak. Kiválóan illusztrálják ezt a kötetben Abraham Bomba volt treblinkai deportált válaszai a Lanzmann-fedik­ben, akinek a foglyok kopasz­ra nyírásában fodrászként kellett résztvennie. Ugyanilyen meggyőző a Nyiszli Miklóssal felvett jegyzőkönyv közölt részlete. A kötet a mikrotörténelem felől is megközelíti a holocaustot. Ezt azért tartom fontos­nak, mert így a gyerekek számára is közelebbi és elfogadhatóbb, azaz hitelesebb, mintha csak a fizikai szörnyűségek halmazáról olvasna. Talán lehetett volna több, gyerekektől származó dokumentumot betenni a kötetbe. Például a theresienstadti gyerekek rajzaiból és verseiből. Hiányolom a 20. században meghatározó jelentőségű pedagógus-vértanú, Janusz Korczak példázatának, akár írásainak jelenlétét. Diákolvasóknak ez az életmű kü­lönösen hatásos lehetne. Igen nagy pozitívuma a könyvnek az a széles spektrum, amit felölel. Az Osztrák-Ma­gyar Monarchia, Németország, Olaszország, Dánia, Norvégia, Belgium, Franciaország, stb. Az is nagyon fontos, hogy a roma holocaustról is szó esik. Külön ki kell emelni azt, hogy jól áttekinthető a történelmi háttér. Kiválóan tagolt és lényegre törő. Igen fontos értéke ennek a kiadványnak komplexitása, azaz hogy sok irodalmi és kép­zőművészeti szemelvényt használ: Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Ámos Imre, Elie Wiesel, Lukács Ágnes, Kertész Imre, Anna Frank, Semprun stb. A kiváló válogatás a se­gítő szerkesztőt, Trencsényi Borbálát is dicséri. A könyv bizonyos szempontból hiánypótló. A történelem tanulása során zsidókról a gyerekek alig hallanak. Az ókori zsidó államról a történelmi tanulmányaik kezdetén ta­nulnak, majd a spanyol történelemben egy keveset és utána a magyar történelem tanul­mányozása során az emancipációról egy-két mondatot, majd a zsidótörvényekről és a ho­locaustról. Hosszú Gyula tömör, de a lényeget magába foglaló kis zsidó történelmet írt meg. Áttekinthető, objektív. Ezzel világossá teszi azt, hogy a zsidóság az európai törté­nelem szerves része, egy közösség, amely múlttal, jelennel és jövővel rendelkezik. Gazdag a tankönyv bibliográfiai jegyzéke. Eligazít a legfontosabb kiadványok között, s jól használhatóak a szómagyarázatok és az életrajzok is. Hosszú Gyula (2002): Utak a holocausthoz, történetek a holocaustról. Pedellus Tankönyvkiadó, Simon Mária Zsidótörténet (nem csak) fiataloknak átor vállalkozás a szerkesztő Pásztor Cecíliát, a salgótarjáni zsidó közösség történe­tének felvázolása egy kötetben a 17. századtól napjainkig (!). Bátor, hiszen az olva­sókönyvnek készült kötet elsődleges szándéka, hogy az iskolás korosztály számára nyújtson információt. Vagyis a helytörténeti, színvonalas ismeretterjesztésen túl a kiadvány nevelési, szocializációs szereppel is bírhat, arra alkalmas szülők, pedagógusok kezében. B 124

Next