Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)

2004 / 6-7. szám - TANULMÁNY - Tarján Edina: Az önazonosság válsága

Tarján Edina Az önazonosság válsága Örkény István,, Vérrokonok' Vasút az egész világ? Vagy hogy is áll ez a képlet? A, Vérrokonok' Örkény István minden epikai előzmény nélkül színpadra került drámája. Az eredeti, Vérszerződés’ címet Örkény a Vígszínház kérésére változtatta meg, és ez a változtatás hozzáállásbeli különbségeket is hordozott: a vérszerződés szó sokkal misztikusabb, míg a vérrokonok sokkal különösebb szóösszetétel. Mindenesetre a címbeli szó a drámában sajátos, egyszeri jelentéstartalmat kap. A darab szereplői egytől egyig Bokorok, bár kezdetben nem ismerik egymást, szó sincs rokonságról köztük. A hét szereplő (a hetes szám a mindenséget foglalja ma­gába, illetve utalhat a magyarok hét vezérére is) közös ismérve, a konkrét vérségi kapcsolat megszületése előtt, a vasút iránti közös szenvedély. A rokon szóra rímel a Bo­kor, és általában a magyar szóval folytatják a darab elemzői ezt az értelmezési sort, tehát a Bokorok a magyarok helyett állhatnak, és a három férfi és négy nő Bokor a magyarok magatartási típusait képviselnék. (Az elnevezéssel kapcsolatban gondolhatunk Tasnádi István :Hazámhazám’ című drámájában a „badarok’­-ra is, hasonló értelmezéssel. Ez még beszédesebb név...) Ezt az értelmezést egyébként segíti az írónak a drámai szöveghez csatolt bevezetője, amelyben ezt írja: „Például - hogy most már ne csak a vasútról beszéljünk - sokfélekép­pen szerethetjük hazánkat. Lángolva ostorozva, mint Ady, életünket áldozva érte, mint Petőfi, üres szólamokat rakétázva, mint a hordószónokok."’ Ez alátámasztja a Bokor-ma­gyar, vasút-haza párhuzamot, de kérdés persze, hogy mennyire kell ezt a „használati utasítást" komolyan vennünk, és mennyire enged meg maga a szöveg egyéb behelyette­sítést (a vasúttal kapcsolatban az ajánlott ultizás, illetve labdarúgás például belefér-e eb­be a körbe, valamint kitágítható-e a kör annyira, hogy az emberek csupa magas hangren­dű szava rímeljen a Bokorok mély hangrendű szavára). És egyébként is vasút az egész világ? Vagy hogy is áll ez a képlet? A vasút az ipari forradalom óta jelkép, sokféle asszociációt sűrít magába: a vasút összeköt, távlatokat teremt, világokat nyit meg, kitágít, ugyanakkor szűkít is, hiszen el­érhetővé teszi az eddig elérhetetlent, ezzel dem­isztifikál, továbbá jelenti a füstöt, a zajt, a külvárost, a tömeget. (Mára a vasút utal a nagyon hétköznapira is, gondoljunk csak a kalauz vagy a mozdonyvezető figurájára.) Fontos, hogy a dráma folyamán nem jelenik meg pályaudvar, „közvetlenül” (a szereplők közül) senki nem utazik vonattal, csak be­szélnek róla: viszonyítási pont ez a sínek nélküli vasút. „Szeretem a vasutat, mert ő a ro­hanás, a tágasság, az egész világ...” - hangzik el a szövegben (megszemélyesítve: „ő”!). Máshol pedig „...ez a lármás, füstöt okádó, dühöngő, fekete sátánfajzat" a vasút. Úgy tűnhet, hogy parabolával van dolgunk, bár Örkénynél, Rajka paraboláival ellentétben, in­kább parabola-paródiákról beszélhetünk (az .Egypercesekére gondolva). (1) Helyettesíthető-e tehát a vasút bármivel? A szöveg segít eligazodnunk, a szereplők ma­guk is megpróbálkoznak, egyelőre csak a nyelvben való behelyettesítéssel. Péter és Pál beszélgetése során vetődik fel az ötlet: „Hát nevezzük istennek.” Péter erre válaszol: „Ez szépen hangzik, de... Érdekes. Amit mi Vasút névvel illetünk, látszólag bármivel helyet- 113

Next