Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)
2004 / 6-7. szám - KRITIKA - Bakonyi Pál: Az értékmegőrzés értéke (Lányi Katalin [szerk.]: Történelmi szemléltetőanyag az első világháború korából)
rpád pajzsra emelése, az utolsó, Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál. Képeket láthatunk az Árpádok, az Anjouk, a Hunyadiak, a török elleni harcok, a Habsburgok, a velük szemben folytatott küzdelmek korából, egy kép az önálló Erdélyre utal. Az egyes képek művészettörténeti, esztétikai értékére, a kiválasztás szempontjaira itt - természetesen - nem kívánok semmiféle megjegyzést tenni; ezek nyilvánvalóan tükrözik a századforduló - millennium! - körüli évek uralkodó szemléletét, ízlését, művészeti kánonját. A szerkesztőnek - Lányi Katalinnak - külön köszönet jár azért, hogy a húsz kép és magyarázat után a zárszóban közli a képeket festő művészek életrajzi adatait - Székely Bertalan mellett megannyi, ma már alig ismert mesterről van szó. A képeket követő magyarázatok pontos algoritmust követnek: „a kép szemléltetésének erkölcsi és esztétikai célja”: a történelmi esemény jelentősségének méltatása, tanulságai, elvárható érzelmi hatása, az eszközök, melyek ezt a hatást biztosítják, elrendezés, színek, más kifejezési formák; „a kép történeti alapja”: az esemény rövid leírása a tudomány állása szerint, kiegészítve szépirodalmi idézetekkel, „tárgyi szempontból szemléltetendő”: a környezet, az egyes személyek ábrázolása, egymáshoz való viszonyuk, gesztusaik, ruházatuk, jellemző tárgyak. Természetesen azzal kapcsolatban sem kívánok megjegyzést tenni, hogy a magyarázatok mennyiben felelnek meg a történelmi hűségnek, mai nézeteink, ismereteink szerint, nem kívánom azt sem taglalni, hogy Gyulai Ágost magyarázatai a ma érvényre jutó történelemszemléletek közül melyikhez állnak közelebb, hogy mennyire tudnának azonosulni a magyarázatokkal tanáraink vagy azok többsége-kisebbsége. Nem kommentálom a magyarázatok - keletkezésük korára jellemző - stílusát sem. Mégis: egyetlen mozzamatot szóvá teszek, mert számomra meglepetést jelentett. Gyulai Ágost több(!) kép magyarázatakor megemlíti a magyarok közmondásos lojalitását, királyhűségét - éppen a Habsburgok vonatkozásában. Ezzel együtt megfér a dinasztia ellen folytatott független- ségi küzdelmek - és hőseinek, Rákóczinak, Kossuthnak - méltatása. A kötet - illetőleg a Magyarázó Füzet - értékét a szememben az növeli, hogy Gyulai Ágost, aki magas állami intézményekben vezető funkciókat töltött be, vállalkozott arra, hogy a pedagógiai gyakorlat számára nagyon is praktikus tanácsokat adjon, mégpedig igen részletezően. Csak egy példa erre. ABudavár visszafoglalása a töröktől’ című kép magyarázata közben - többek között - ezt tanácsolja: „külön szemléltetendő még a vár építkezését bemutató bástyatorony és egyéb épületek (pl a Mátyás korából való királyi palota), azon kívül a magyar, német és török katonák egymástól nagyon különböző öltözetei” (65. old.). Teljesen elfogadhatónak tartom Lányi Katalin összegezését: „képességei, a szaktudomány szeretete, pedagógiai attitűdje, pszichológiai érzéke, emberszeretete, továbbá a tudományos értékek őrzése és ezek bemutatása kiváló szakemberré tette” Gyulai Ágostot. Most már csak arra a kérdésre kell választ adnom, hogy mit tegyen e könyv olvasója, tulajdonosa könyvével azon túl, hogy megőrzendő értékként elhelyezi polcán. Eljátszottam a következő gondolattal. Történelemtanárok, szakos egyetemisták, főiskolások és érdeklődő gimnazisták körében felmutatnám a képeket és megvitatnánk a választ a következő (vagy hasonló) kérdésekre: Pontosan mit ábrázol a kép? Volt-e valóban ilyen esemény, helyzet? Milyen más - hasonló - eseményre gondolhatott a festő? Milyen motiváció ihlette a művészt a maga korrában a mű alkotására? Felfedezhető-e valamilyen közvetlen mondanivaló, „üzenet” a festményen? Mit emel ki a kép? Mit hangsúlyoz, avagy mi az, amit nem ábrázol? És mindezt miért? Azután: Egyetérthetünk-e azokkal a magyarázatokkal, amelyeket Gyulai Ágost fűz a képekhez? Egyezik-e ez a magyarázat a festőnek tulajdonítható szándékokkal? Voltaképpen