Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 9. szám - TANULMÁNY - Prohászka László: Az ars una igazsága
Prohászka László: Az arsuna igazsága Szabó Lőrinc 1950 és 1951 között írta a magyar irodalom egyik leghíresebb szonettkoszorúját, amelyet az első rész kevéssel korábbi kelta harmadik és negyedik darabja, valamint az 1951 és 1956 között született harmadik rész tizennégy szonettje tett teljessé. A versciklus valójában requiem: búcsú az önkéntes halált választott nőtől, aki huszonöt éven át volt a költő kedvese. Valakinek az elvesztése önmagában is drámai dolog. Szabó Lőrinc esetében azonban többről, másról volt szó. A költőnek olyan asszonyt kellett búcsúztatnia, aki nem az ő hitvese volt... Szabó Lőrinc műve döbbenetes hatású alkotás. Irgalmatlan és kíméletlen. Irgalmatlan magával és kíméletlen másokkal. A verseket olvasva kiderül, mennyire védtelen és kiszolgáltatott a költő, ha ilyen őszinteséggel szól magáról és szerelméről, vágyairól és emlékeiről. A szonettek írásakor, 1950—1951 -ben publikálásukra gondolni sem lehetett. Nemcsak témájuk miatt: ebben az időben Szabó Lőrincet szinte teljes hallgatásra ítélték, leginkább műfordításból élt. .A huszonhatodik év könyv alakban 1957-ben jelent meg - nem csekély belső vívódás után. „Csak a közelgő halál érzete tehette szabaddá az utat, amikor már leszámolt élete kereteivel, amelyeket iszonyú erővel tartott maga köré, hogy beleférjen valahogy egy társadalmi rendbe” - jegyezte fel a költőhöz közel álló Bernáth Aurél. (22) Németh László szerint Szabó Lőrinc a versciklusban „diadalmas kétségbeesésben gyónja meg” e párhuzamos kapcsolat minden részletét. (23) A kötet első kiadása belső címlapja előtti oldalán az Vékesné Korzáti Erzsébetet ábrázoló érem fényképe látható. A portré az egyik legkiválóbb magyar éremművész, Ferenczy Béni munkája. (24) Az érmen balra tekintő fiatal nő látható oldalt elválasztott, félhosszú hajjal, nyitott gallérral. A bronzból öntött, 108 milliméter átmérőjű kétoldalas érem körirata: V. KORZÁTI ERZSÉBET MCMJI - MCML. Az arckép határozott kontúrokkal meghúzott, karakteres alkotás. A művész a következőket mondta a vele 1942-ben riportot készítő Kassák Lajosnak: „a portrét, mint művészeti alkotást csak úgy tudom elképzelni, ha egyszerre ketten vagyunk benne jelen, a portré mintaképe és aki ezt a mintaképet a művészet nyelvén megfogalmazza” (25) A Korzáti-érem ilyen alkotás. A hátoldal nemesen egyszerű. Négyzet alakú keretbe foglalt síkban Szabó Lőrinc 95. szonettjéből vett (a versben eredetileg két soros) idézet olvasható: SZERETNEM KELL / GONDOLATAIMAT / MINTHOGY BELŐLE / EGYÉB NEM MARADT. Alul középen az FB 51 monogram és évszám utal a szerzőre és a mintázás időpontjára. A hátoldalon keretbe foglalt versidézet, mint formai elem, a művész más, ebben az időszakban készült érmein - Bessenyei, Kölcsey (1952), Berzsenyi (1953) is megtalálható. Az érmet Szabó Lőrinc műve döbbenetes hatású alkotás. Irgalmatlan és kíméletlen. Irgalmatlan magával és kíméletlen másokkal. A verseket olvasva kiderül, menynyire védtelen és kiszolgáltatott a költő, ha ilyen őszinteséggel szól magáról és szerelméről, vágyairól és emlékeiről. A szonettek írásakor, 1950- 1951-ben publikálásukra gondolni sem lehetett. Nemcsak témájuk miatt: ebben az időben Szabó Lőrincet szinte teljes hallgatásra ítélték, leginkább műfordításból élt. ,A huszonhatodik évkönyv alakban 1957-ben jelent meg nem csekély belső vívódás után. „ Csak a közelgő halál érzete tehette szabaddá az utat, amikor már leszámolt élete kereteivel, amelyeket iszonyú erővel tartott maga köré, hogy beleférjen valahogy egy társadalmi rendbe” - jegyezte fel a költőhöz közel álló Bernáth Aurél. Németh László szerint Szabó Lőrinc a versciklusban „diadalmas kétségbeesésben gyónja meg” e párhuzamos kapcsolat minden részletét. 89