Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 8. szám - KONFERENCIA - Timár Borbála: "A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai"
Tímár Borbála: „A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan baja bombasztjai ..A palotákban másképp énekelnek. De te, kunyhó, harsogd túl azokat!" A Karinthy-szöveghez hasonló értelmezés Losonczy Lászlóé (Visszaemlékezés Petőfire’) (15): „Melyet egykor kis szobádban zengettél a föld népének: Fényes, pompás palotákban harsog a dal, zeng az ének.” És Jókai Móré, Petőfi halálának ötvenéves évfordulójára írt ,Apotheózis’ című költeményében (16): „A való versenyt fut merész reményiddel S miként a palota, a gunyhó is büszke." Az első vers, amit a „dolgozatíró” említ, ,Az alföld’, utána még néhány ,jellemző” költemény tárgya következik, a Tisza, a ,jó öreg kocsmáros”. Szintén Gyulai óta tradíció, és Beöthy tankönyve is azt sugallja, hogy Petőfinek legjelentősebb költeményei leíró, illetve „genre-kép” jellegűek. Beöthy szerint Petőfi „egyéniségének népi alapja” jelenik meg ezekben (ez a már említett faculté maitresse): „szülőföldének szeretete kiélesíti szemét képei iránt, melyeket: a puszta síkját, a kanyargó Tiszát, a csárda romjait és annyi mást, jellemző vonásaikkal oly remekül örökít meg.” A nyelv, a felsorolás módja nem sokban különbözik a dolgozatétól. Végül két költemény részletesebb bemutatása következik: a ,Megy a juhász szamáron’ kapcsán az „egyszerűséget”, a ,Befordultam a konyhára’ segítségével pedig az „ellentétet” mutatja be. Megint két nem egy szinten lévő fogalomról van szó. A ,Megy a juhász...’ nagyon jellemző vers abból a szempontból, hogy megosztotta a kritikusokat, e vers értékelése mentén el lehet különíteni a pozitív és a negatív megítélést. Vahot Imre e vers alapján hasonlította Petőfi költészetét a holland tájképekhez (innen a „genrekép”kifejezés is). Császár Ferenc volt az, aki a „sületlenségek non plus ultrájának” nevezte ezt a költeményt, ez volt a fő bizonyíték arra nézve, hogy a költő, aki méltatlan témákat emel be az irodalomba, maga is alpári, méltatlan, és Erdélyi János válaszolt erre azzal, hogy „nem a juhász szép, amint megy a szamáron, hanem az, hogy ezt versben is ki tudta valaki dalolni”. És ő emeli ki ennek a versnek a kapcsán az egyszerűséget. (17) A szöveg végén a „gyönyörű, aranykalászos nemzet” jelenik meg, amely, akár a korábbi „aranykalászos magyar alföld”, aHazámban’ című költemény első sorát visszhangozza: „Aranykalásszal ékes rónaság”. Ez a módszer, az ismert költemény egyes sorainak átemelése a költőről szóló beszédbe, szintén a kultikus beszédmód egyik jellegzetes technikája. Láthattuk tehát, hogy a tények megfelelnek a kor általános (elavult) Petőfi-értelmezésének. A diákszerző a pontatlan megfogalmazásokban, a túlzó magyarázatokban jelenik meg leginkább: „Milyen csodaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerűséget, mellyel a juhász a szamár fejére csap!” „Míg előbb pipája égett, most szíve ég, mely viszont azelőtt aludott. Már ezen is láthatjuk ugyebár az ellentétet.” Az egyfeles dolgozat szerzője Goldfinger Rezső, akiről Takács Edit már említett tanulmányában megállapítja, hogy minden bizonnyal kitalált név, beszélő név, előlegzi a jó jegyet: „aranyujjú”. Mint a többi Karinthy-féle jó tanuló, nagyképű, ellenszenves, szinte veszedelmes figura. Tóth Árpád egyenesen a leendő vezércikkírót látja benne: „De a viccek és figurák mögött, egy-egy odavetett megjegyzésben komoly és megdöbbentő perspektívák nyílnak. A félelmetes szatírájú író a jeles dolgozat frázis-cifrázó szerzőjében rámutat a bulvárújság majdani vezércikkírójára.” (18) Az egy jeles dolgozat teljes egészében kultikus szöveg, tényeket nem tartalmaz, vagy ha igen, akkor is csak a költő nagyságának bizonyítására. Margócsy István a kultikus és