Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 9. szám - SZEMLE - Grossmann Erika: A migráns gyermekek nevelési-oktatási helyzete a Német Szövetségi Köztársaságban
formációszerzést is lehetővé teszi, a német társadalom mélyebb megértését könnyíti meg. Az idegen nyelv megtanulása nemcsak saját anyanyelvünk tudatosabb megértését teszi lehetővé, hanem így megnyílik az út előttünk, hogy mélyebben megismerjük saját kultúránkat és ösztönözve érezzük magunkat, hogy behatóbban foglalkozzunk kulturális identitásunkkal.” (Baumann, 2001, 5.) Az oktatás, valamint a nyelv közvetítésének elsődleges helyszíne a közoktatás, az iskola. Éppen ezért igen nagy aggodalomra adott okot az a tény, hogy a nem-német anyanyelvű gyermekek és fiatalok képzési sikerei az 1990-es évek közepe óta nem erősödtek, hanem ellenkezőleg: helyzetük a német anyanyelvű társaikéhoz képest egyre romlik, az olló tágul. Téves lenne azonban az a következtetés, miszerint a migráns tanulók gyenge nyelvismerete vagy esetleg többnyelvűsége lenne lemaradásuk közvetlen oka. Neveléselméleti szakemberek vizsgálatai rámutattak ugyanis, hogy a migráns tanulók tanulási kudarca sokkal inkább abban rejlik, ahogyan az iskola a két- vagy többnyelvűségükhöz viszonyul. Egyértelmű emellett azonban, hogy a nyelvi kompetencia döntő szerepet játszik a külföldi tanulók alacsony képzettségi szintjében, de fontos hangsúlyozni, hogy nem ez az egyetlen ok. A mai korban etnikai hovatartozástól függetlenül plurális társadalomban élünk, azaz nyelvi, a legtágabb értelemben vett kulturális és életvitelbeli sokszínűség, azaz multikulturalitás vesz körül bennünket, valamint a felnövekvő generációt. Lényeges leszögezni, hogy modern társadalmunk képzése-oktatása, pedagógiai célkitűzéseinek definiálása során az etnikai, nyelvi és kulturális pluralitást mindig szem előtt kell tartanunk. Az 1950-es évek nyugatnémet oktatáspolitikája a következő szempontokat tartotta szem előtt a nem-német származású, külföldi gyermekek nyelvi fejlesztése és iskolai felzárkóztatása tekintetében: eleve kizárólag a nem-német állampolgárságú gyermekekre koncentrált mindenféle nyelvi képzést és felzárkóztatást biztosító rendelet (tehát ad absurdum csak külföldi útlevéllel rendelkezők számára biztosított például anyanyelvi kiegészítő képzést), így a német nyelv elsajátítása és ezáltal az anyanyelv háttérbe szorítása volt az elsődleges cél; - a felzárkóztató vagy egyéb segítő programok átmeneti időre szóltak, azaz a német, mint idegen nyelv képzésében a migráns gyermekek csak egy meghatározott, korlátozott időtartamban vehettek részt; - a nyelvi és felzárkóztató programok foglalkozásai csoportosan történtek; a fő célkitűzés az integráció volt, ideértve az anyanyelv és az otthonról hozott kulturális értékek, valamint az egyéni oktatási-nevelési igények háttérbe szorítását is. Ezzel szemben a volt nyugatnémet tartományokban az 1970-es évek óta, míg a volt keletnémet tartományokban az 1990- es évek kezdetével az alábbi célkitűzések kerültek előtérbe, melyek a mai napig prioritást élveznek a migráns gyermekek egyénre szabott felzárkóztatása kapcsán: - különböző előkészítő osztályok, speciális osztályok és kiscsoportok állnak rendelkezésre minden olyan migráns gyermek számára, aki nemrég került Németországba vagy pedig saját, illetve szülői kérés, igazolás alapján, nyelvtudás hiányában nincs abban a helyzetben, hogy „normál” osztályba járjon; e speciális osztályokban mód van arra is, hogy az oktatás a tanulók anyanyelvén (amennyiben a származási ország hivatalos nyelvéről van szó) folyjon; - lehetőség van úgynevezett anyanyelvi kiegészítő oktatásra (iskolai vagy önkormányzati, konzulátusi szervezésben); - a migráns tanuló kérvényezheti, hogy anyanyelvét idegen nyelvként fogadják el és ilyen módon az iskolában oktatott idegen nyelv tanulása alól felmentést kérhet és kaphat. (Baumann, 2001) Interkulturális szemlélet? ...oktatás? ...nevelés? ...pedagógia? ...tanulás? ...kommunikáció? A migránsok helyzetének vizsgálata kapcsán a hazai és külföldi érintettek (pedagógiával foglalkozó elméleti szakember 118