Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 9. szám - SZEMLE - Seress Ákos: A Keresztény Fejedelem és a Gazember
Richárd tehát megfogalmazza ars poeti-ikáját, amiből láthatjuk, hogy az ő figurájának horizontját pontosan ugyanaz az intellektuális szemlélet, illetve racionalitás jel-llemzi, mint Henrikét. Lényeges különbség azonban az, hogy Richárd számára lehetséges eszköz az erőszak, bár itt azt még nem fogalmazza meg nyíltan, hogy akár I Edward gyermekeinek elpusztítására is I képes, sőt ez még egyelőre fel sem merül a „véres fejsze” metafora jól érzékeltetheti azt az egyetlen lehetőséget, mely a figura előtt áll ahhoz, hogy a hatalmat megszerezze. Azt láthatjuk ebből a monológból, hogy mi az a képesség, ami Richárd figuráját kiemeli a többi közül: a hazugság. Gloster képes arra, hogy megmásítsa saját identitását, vagyis publikus szinten a privát személyiséggel szöges ellentétben álló személyiségképet alakítson ki. Clarence elképzelhetetlennek tartja, hogy testvére rendelte volna el megöletését, hiszen mikor börtönbe vitték, Richárd a legnagyobb részvétről és szánakozásról adott tanúbizonyságot; még Annát is, akinek férjét és apósát megölte, képes „megfogni szíve vad gyűlöletében” azzal, hogy az iránta érzett szerelmet nevezi meg a gazemberség okául. Richárd tehát tökéletes színész, aki még Margittal szemben is képes megtéveszteni Buckinghamet és Erzsébetet, illetve a grófokat, képes elhitetni azt is, hogy Clarence-t maga a királyné gyilkoltatta meg és hogy Hastings áruló, ám még I is elkövet egy hibát: a polgárokat ugyanis I semmilyen fortéllyal nem tudja rávenni ara, hogy „Éljen Richárdot” kiáltsanak. Pedig erre minden machiavelliánus eszközt I bevet, vagyis a „suttogó kampányt”, azaz emberei a nép közé vegyülve, álruhában próbálják népszerűségét növelni. Richárd tehát nem helyez elég nagy hangsúlyt arra, hogy az ő igazságát (vagyis azt, hogy Angliában az adott pillanatban csak neki van joga a trónra) a néppel abszolút igazságként fogadtassa el. Meg- i koronázása idején ugyanis él még Edward herceg, aki - mint ahogy azt Gloster helyesen fel is ismeri - hasonlóképpen igényt tarthat a trónra. A figura ebben a helyzetben ismét nem tehet mást, minthogy gazember lesz, azaz megöleti riválisait. Ez az egyetlen lehetséges lépés, hiszen láttuk már azt, hogyha egy király hagyja érvényesülni ellenfeleit, az bukásához vezethet. Richárd azonban már túl későn cselekszik; a hatalom legfőbb birtokosaként nincs már szüksége színészi képességeire, így nem is él velük, hiszen a Fejedelemnek mindent szabad (ez alól persze kivételt jelent Erzsébet megtévesztése). Leveti tehát az álcát, ám ez a lépés még túl korai, hiszen Richárd még nem elég erős ahhoz, hogy mindenkit maga mellé állítson; furcsamód vesztét nem túlzott gonoszsága okozza, hanem az, hogy nem volt elég diktatórikus: hagyta, hogy riválisai olyan pozícióba jussanak, ahonnan már fenyegetést jelentenek az ő hatalmára nézve. Láthatjuk tehát, hogy az az anarchia, amit a Keresztény Fejedelem utópiájának megvalósulása okozott, egyértelműen radikális diktatúrához vezetett. Nem állíthatjuk persze Richárd figurájával kapcsolatban, hogy a választás lehetősége egyértelműen ki van iktatva a darabból, ahogy Stoppard darabjában olvashatjuk: „Bizonyos, hogy volt egy pillanat, még a kezdetén, amikor azt mondhattuk volna , hogy nem. De valahogy elmulasztottuk”. (10) Richárd maga választja azt az utat, amely a trónhoz vezeti, ilyen értelemben tehát valóban ő döntött sorsáról. Ám az eszközeit nem válogathatta meg: törvényes úton soha nem jutott volna hatalomra, így hát csak a „véres fejsze” marad számára, azaz ettől kezdve minden cselekvését a machiavelliánus horizont határozza meg ugyanúgy, mint IV. Henrikét az erasmusi. A két igazság által szétszakított országban azonban a hatalom megtartása is csak törvénytelen eszközök használatával lehetséges, egészen addig, amíg a két szembenálló igazság fel nem őrlődik a harcban, és le nem váltja őket egy új, harmadik erő. Jegyzet (1) Heller Ágnes (2000): Kizökkent idő, Osiris Kiadó, Budapest. 150. (2) Bene Sándor (1999): Theatrum Politicum, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 73. 110