Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 10. szám - TANULMÁNY - Golnhofer Erzsébet: Pedagógusok változó politikai viszonyok között
Golnhofer Erzsébet: Pedagógusok változó politikai viszonyok között Társadalmi távlatok (változások) és a pedagógusok 1945-től a nevelők viszonyát a politikai-gazdasági változásokhoz negatívan befolyásolta a kollektív felelősségvállaláshoz, illetve elítéléshez kapcsolódó és az életszínvonal csökkenésből fakadó egzisztenciális bizonytalanság. Értékelő magatartásukat ezen túl az is meghatározta, hogyan látták, értelmezték a társadalmi-politikai fejlődés (változás) távlatait, elképzeléseik hogyan viszonyultak a politikai mozgást meghatározó politikai erők céljaihoz. Nem voltak könnyű helyzetben a különféle egzisztenciális gondokkal küszködő pedagógusok. Tekintélyes részük úgy érezte, hogy nem eléggé világosak a különböző politikai pártok társadalmi céljai és azokban az értelmiség helye, szerepe. Nincsenek azonban olyan elemző munkák, amelyek feltárták volna a pedagógusok viszonyát - belső tagolódásukkal együtt - a korabeli politikai erők által megfogalmazott, illetve a gyakorlatban érvényesülő társadalmi célokhoz, távlatokhoz. A nevelőknek kb. négy éven belül több, kezdetben lassú, majd történelmi léptékkel mérve hirtelen bekövetkező rendszerváltással kellett megbirkózniuk. Mégpedig egy olyan állampárti, bürokratikus szocializmus irányában történő váltással, amely egyre inkább kirekesztő jellegűvé vált még azok számára is, akik távlatilag elfogadták a szocializmust, azt az eszmét, politikát és mozgalmat, amely korlátok közé szorítja az önszabályozó piacot, vagy az úgynevezett demokratikus szocializmust, az alulról szerveződő önkormányzati társadalmat. A pedagógusok többségére nézve paradox helyzet alakult ki. Az uralkodó politikai erők a kritika tüzében álló, romló életszínvonalú, az alacsony társadalmi és anyagi megbecsültséget átérző nevelőktől kedvező aktuálpolitikai nézeteket, tetteket és gyors ideológiai váltást igényeltek. A pedagógusok és a politika viszonyának áttekintésében a többség világára koncentráltam, nem írtam külön arról a szűkebb rétegről, főleg a fiatal, lelkes pedagógusokról, akiket megfogott a közösségi társadalom megteremtését és az értelmiség küldetését is hirdető kommunista párt politikája. A szocializmus számukra a bőség és a szabadság irányában haladó, tudományos (marxista) előrelátással kormányzott racionális társadalmat jelentett, amely mentes a kizsákmányolástól, az elidegenedéstől, amely kiküszöböl minden igazságtalanságot, becstelenséget, erkölcstelenséget, amely magas szinten elégíti ki az emberi szükségleteket. Ez a messianisztikus hit befolyásolta cselekedeteiket, egyre inkább azzal az attitűddel, hogy az ő kezükben van az egyedül objektív, humánus világnézet. (De humánus-e a kizárólagosságra törekvő szemlélet, nézetrendszer?!) A marxizmus kisszámú régi (1945 előtti) és új (1945 utáni) hívének, képviselőjének is sokféle elvi és gyakorlati problémával kellett szembenéznie ebben az időszakban. Többek között a kommunista párt gyorsan változó társadalmi, politikai céljaival, a nem egészen világos, túl általános jövőképpel, a változó, illetve szűkülő szövetségi politikával, a szellemi öncsonkítással, a politikai módszerek változásával stb. A világmegváltás hitében, így a történelem igézetében élve körükben (kinél hosszabb, kinél rövidebb időre) ugyanakkor háttérbe szorult, lényegtelenné vált a problémák észlelése, megfogalmazása és az elvi tisztázás igénye. Jegyzet (1) Bíró Lajos Pál (1945): Négyszemközt az átképző tanfolyamokkal. Köznevelés, 5. 6. (2) Keresztury Dezső (1947): Előszó. In: Kemény Gábor (szerk.) Továbbképzés és demokrácia. Budapest. Egyetemi Ny. 6-7. (3) Ungváry, i. m. 299. (4) Bíró Zoltán (1988): Saját út. Eötvös K. Budapest 11. (5) Dancs Istvánná (1979, összeáll., bev ): Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról (1945-1948). Kossuth K., Budapest, 63-95., 157-180. Horváth Márton (1978): Közoktatáspolitikai és általános iskola. Akadémiai K., Budapest. Mészáros I. - Németh A. - Pukánszky B. (1999): Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris K., Budapest. Simon Gyula (1965, szerk.): A nevelők aktív részvételéről az újjáépítésben.