Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)

2004 / 10. szám - TANULMÁNY - Golnhofer Erzsébet: Pedagógusok változó politikai viszonyok között

Golnhofer Erzsébet: Pedagógusok változó politikai viszonyok között Társadalmi távlatok (változások) és a pedagógusok 1945-től a nevelők viszonyát a politikai-gazdasági változásokhoz negatívan befolyásolta a kollektív felelősségvállaláshoz, illetve elítéléshez kapcsolódó és az életszínvonal csökke­nésből fakadó egzisztenciális bizonytalanság. Értékelő magatartásukat ezen túl az is meg­határozta, hogyan látták, értelmezték a társadalmi-politikai fejlődés (változás) távlatait, el­képzeléseik hogyan viszonyultak a politikai mozgást meghatározó politikai erők céljaihoz. Nem voltak könnyű helyzetben a különféle egzisztenciális gondokkal küszködő peda­gógusok. Tekintélyes részük úgy érezte, hogy nem eléggé világosak a különböző politi­kai pártok társadalmi céljai és azokban az értelmiség helye, szerepe. Nincsenek azonban olyan elemző munkák, amelyek feltárták volna a pedagógusok viszonyát - belső tagoló­dásukkal együtt - a korabeli politikai erők által megfogalmazott, illetve a gyakorlatban érvényesülő társadalmi célokhoz, távlatokhoz. A nevelőknek kb. négy éven belül több, kezdetben lassú, majd történelmi léptékkel mérve hirtelen bekövetkező rendszerváltással kellett megbirkózniuk. Mégpedig egy olyan állampárti, bürokratikus szocializmus irá­nyában történő váltással, amely egyre inkább kirekesztő jellegűvé vált még azok számá­ra is, akik távlatilag elfogadták a szocializmust, azt az eszmét, politikát és mozgalmat, amely korlátok közé szorítja az önszabályozó piacot, vagy az úgynevezett demokratikus szocializmust, az alulról szerveződő önkormányzati társadalmat. A pedagógusok többségére nézve paradox helyzet alakult ki. Az uralkodó politikai erők a kritika tüzében álló, romló életszínvonalú, az alacsony társadalmi és anyagi meg­becsültséget átérző nevelőktől kedvező aktuálpolitikai nézeteket, tetteket és gyors ideo­lógiai váltást igényeltek. A pedagógusok és a politika viszonyának áttekintésében a többség világára koncent­ráltam, nem írtam külön arról a szűkebb rétegről, főleg a fiatal, lelkes pedagógusokról, akiket megfogott a közösségi társadalom megteremtését és az értelmiség küldetését is hirdető kommunista párt politikája. A szocializmus számukra a bőség és a szabadság irá­nyában haladó, tudományos (marxista) előrelátással kormányzott racionális társadalmat jelentett, amely mentes a kizsákmányolástól, az elidegenedéstől, amely kiküszöböl min­den igazságtalanságot, becstelenséget, erkölcstelenséget, amely magas szinten elégíti ki az emberi szükségleteket. Ez a messianisztikus hit befolyásolta cselekedeteiket, egyre in­kább azzal az attitűddel, hogy az ő kezükben van az egyedül objektív, humánus világné­zet. (De humánus-e a kizárólagosságra törekvő szemlélet, nézetrendszer?!) A marxizmus kisszámú régi (1945 előtti) és új (1945 utáni) hívének, képviselőjének is sokféle elvi és gyakorlati problémával kellett szembenéznie ebben az időszakban. Töb­bek között a kommunista párt gyorsan változó társadalmi, politikai céljaival, a nem egé­szen világos, túl általános jövőképpel, a változó, illetve szűkülő szövetségi politikával, a szellemi öncsonkítással, a politikai módszerek változásával stb. A világmegváltás hité­ben, így a történelem igézetében élve körükben (kinél hosszabb, kinél rövidebb időre) ugyanakkor háttérbe szorult, lényegtelenné vált a problémák észlelése, megfogalmazása és az elvi tisztázás igénye. Jegyzet (1) Bíró Lajos Pál (1945): Négyszemközt az átképző tanfolyamokkal. Köznevelés, 5. 6. (2) Keresztury Dezső (1947): Előszó. In: Kemény Gábor (szerk.) Továbbképzés és demokrácia. Budapest. Egyetemi Ny. 6-7. (3) Ungváry, i. m. 299. (4) Bíró Zoltán (1988): Saját út. Eötvös K. Budapest 11. (5) Dancs Istvánná (1979, összeáll., bev ): Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról (1945-1948). Kos­suth K., Budapest, 63-95., 157-180. Horváth Márton (1978): Közoktatáspolitikai és általános iskola. Akadé­miai K., Budapest. Mészáros I. - Németh A. - Pukánszky B. (1999): Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris K., Budapest. Simon Gyula (1965, szerk.): A nevelők aktív részvételéről az újjáépítésben.

Next