Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)

2004 / 8. szám - KONFERENCIA - Timár Borbála: "A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai"

Tímár Borbála: „A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan baju bombasztjai p v­ dául a ,Herceg Ferenc: Az élet olyan mint a lánchíd’ című szöveg elejére ezt írja: „írás­beli dolgozat négy füzetben, Hevesi tanár úrnak vizsgára benyújtotta Herczeg Ferike, a IV. B. osztály jeles tanulója, tornából felmentve.” Itt viszont a „szerzők” sem valóságos, referenciával rendelkező nevek (mint az ,így ír­tok tit esetében), hanem típusok, mégpedig diáktípusok. Karinthy látszólag az iskolai dolgozatok szintjére „szállítja le” a tudományos beszédet, így parodizálja. A szöveg ala­posabb vizsgálatakor azonban kiderül, hogy az „iskolai dolgozat”-stílus csak látszólagos, felszínes, a nyelvezet a korabeli tudományé, néhány szótévesztés, túlmagyarázás mind­össze, ami a diák „szerző” hangja a szövegben. Ha a ,Tanár úr kérem, több, mint „vissza­­varázsolódás a középiskola padjai közé” (4), az iskola az „Élet” (a nagybetűs) „paródiá­ja” (az iskola általában világmodell), akkor ezekben a szövegekben a paródia tárgya le­het az irodalomtudomány. Amely Karinthy szemével eleve „laikus”, akár kultikus, akár pozitivista szemléletű (ez a két irány figyelhető meg a szövegekben), ezt pedig csak ki­emeli a diák(laikus)­szemszög. Babits Mihály (5) írta az ,így írták itt kapcsán: „Az irodalom lehetőségei érdekelték, hogyan írnak az írók, és hányféleképpen lehet írni. Paródiasorozata voltaképpen az iro­dalom lehetséges formáinak végigpróbálása és leleplezése.” Ez történik meg ezekben a szövegekben az irodalomtudománnyal, méghozzá úgy, hogy Karinthy ráadásként összegyűjti, fölsorolja a Petőfi-kultusz valamennyi jellemző toposzát. Az, hogy éppen Petőfit választotta tárgyul, a költő (a figura?) kitüntetett helyét jellemzi irodalomról való gondolkodásunkban, továbbá azzal a nem elhanyagolható előnnyel is jár, hogy Petőfi életrajzi adataival, költészetével tisztában vagyunk, az olva­só rendelkezik a szöveg megértéséhez szükséges referenciákkal. A háromnegyedes dolgozat címe:,Petőfi lírai költészete’. Szerzőjeként Skurek Ferenc VI. b. oszt. tan. van megjelölve. Fráter Zoltán (6) és Takács Edit (7) részletekbe menő­en tanulmányozták a ,Tanár úr kérem’ szereplőinek nevét és kapcsolatát Karinthy való­ságos iskolai élményeivel, így tudjuk, hogy Skurek Sándorral Karinthy második és har­madik osztályban járt együtt, és hogy Skurek Sándor eleinte valóban rossz magyaros volt, de a harmadik osztály végén már jó eredménnyel zárt... Skurek Ferenc figurája rokonságban áll Karinthy többi rossz tanuló figurájával, az el­késővel, a felelővel, a bukott férfival, benne is megvan az iskola érthetetlen elvárásaitól való félelem és a görcsös megfelelni vágyás. Ő „készült”, igyekszik, mégis kudarcot vall. És itt is, hasonlóan a feleletekhez, az ő pártján állunk, szemben a tanárral, aki „ellenség”, kiszámíthatatlan, hogy mit akar, kegyetlen­­ a „másik oldalon” áll. A szövegek harmadik, implicit „szereplője” a tanár, aki névtelen, nem jelenik meg, egyedül ítéletével, mellyel elhelyeződnek a dolgozatok, illetve közvetett módon kikövet­keztethető jelenléte a dolgozatokban található hasonlóságokból, átfedésekből. Ő tehát a láthatatlan „első kritikusa” e szövegeknek, akinek ítélete minden olvasónak a szöveghez való viszonyát befolyásolja, mint cím működik. A tanár előítéletes és igazságtalan: a cím­hez való viszonyunk is problematikussá válik: feszültség van a „mi” és az „ö” értékelé­se, így a cím és a szöveg között. Skurek Ferenc dolgozatában Karinthy a pozitivista irodalomtudomány kritikáját adja, bebizonyítva azt, hogy a kultikus beállítódás és nyelvezet megjelenik a tudományos igé­nyű szövegben is. „Petőfi Sándor, a világhírű nagy magyar költő, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költemé­nyeiben.” Kihalljuk a szövegből a kultusz szavait, a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” kifeje­zés mesei asszociációkat kelt, ugyanakkor nem mentes némi iróniától­­ a századvégi­­századeleji Petőfi- (vagy nem csak Petőfi) ünnepek hamis idillt festő optimizmusával szemben. (És ne felejtsük el: a szöveg 1916-ban keletkezett.) Fölfigyelhetünk a „költő, mint lírikus” kifejezésre is, ami nevetségesen hangzik, és úgy tűnhet, mintha a szerző 75

Next