Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 8. szám - KONFERENCIA - Timár Borbála: "A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai"
Tímár Borbála: „A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan baju bombasztjai p v dául a ,Herceg Ferenc: Az élet olyan mint a lánchíd’ című szöveg elejére ezt írja: „írásbeli dolgozat négy füzetben, Hevesi tanár úrnak vizsgára benyújtotta Herczeg Ferike, a IV. B. osztály jeles tanulója, tornából felmentve.” Itt viszont a „szerzők” sem valóságos, referenciával rendelkező nevek (mint az ,így írtok tit esetében), hanem típusok, mégpedig diáktípusok. Karinthy látszólag az iskolai dolgozatok szintjére „szállítja le” a tudományos beszédet, így parodizálja. A szöveg alaposabb vizsgálatakor azonban kiderül, hogy az „iskolai dolgozat”-stílus csak látszólagos, felszínes, a nyelvezet a korabeli tudományé, néhány szótévesztés, túlmagyarázás mindössze, ami a diák „szerző” hangja a szövegben. Ha a ,Tanár úr kérem, több, mint „visszavarázsolódás a középiskola padjai közé” (4), az iskola az „Élet” (a nagybetűs) „paródiája” (az iskola általában világmodell), akkor ezekben a szövegekben a paródia tárgya lehet az irodalomtudomány. Amely Karinthy szemével eleve „laikus”, akár kultikus, akár pozitivista szemléletű (ez a két irány figyelhető meg a szövegekben), ezt pedig csak kiemeli a diák(laikus)szemszög. Babits Mihály (5) írta az ,így írták itt kapcsán: „Az irodalom lehetőségei érdekelték, hogyan írnak az írók, és hányféleképpen lehet írni. Paródiasorozata voltaképpen az irodalom lehetséges formáinak végigpróbálása és leleplezése.” Ez történik meg ezekben a szövegekben az irodalomtudománnyal, méghozzá úgy, hogy Karinthy ráadásként összegyűjti, fölsorolja a Petőfi-kultusz valamennyi jellemző toposzát. Az, hogy éppen Petőfit választotta tárgyul, a költő (a figura?) kitüntetett helyét jellemzi irodalomról való gondolkodásunkban, továbbá azzal a nem elhanyagolható előnnyel is jár, hogy Petőfi életrajzi adataival, költészetével tisztában vagyunk, az olvasó rendelkezik a szöveg megértéséhez szükséges referenciákkal. A háromnegyedes dolgozat címe:,Petőfi lírai költészete’. Szerzőjeként Skurek Ferenc VI. b. oszt. tan. van megjelölve. Fráter Zoltán (6) és Takács Edit (7) részletekbe menően tanulmányozták a ,Tanár úr kérem’ szereplőinek nevét és kapcsolatát Karinthy valóságos iskolai élményeivel, így tudjuk, hogy Skurek Sándorral Karinthy második és harmadik osztályban járt együtt, és hogy Skurek Sándor eleinte valóban rossz magyaros volt, de a harmadik osztály végén már jó eredménnyel zárt... Skurek Ferenc figurája rokonságban áll Karinthy többi rossz tanuló figurájával, az elkésővel, a felelővel, a bukott férfival, benne is megvan az iskola érthetetlen elvárásaitól való félelem és a görcsös megfelelni vágyás. Ő „készült”, igyekszik, mégis kudarcot vall. És itt is, hasonlóan a feleletekhez, az ő pártján állunk, szemben a tanárral, aki „ellenség”, kiszámíthatatlan, hogy mit akar, kegyetlen a „másik oldalon” áll. A szövegek harmadik, implicit „szereplője” a tanár, aki névtelen, nem jelenik meg, egyedül ítéletével, mellyel elhelyeződnek a dolgozatok, illetve közvetett módon kikövetkeztethető jelenléte a dolgozatokban található hasonlóságokból, átfedésekből. Ő tehát a láthatatlan „első kritikusa” e szövegeknek, akinek ítélete minden olvasónak a szöveghez való viszonyát befolyásolja, mint cím működik. A tanár előítéletes és igazságtalan: a címhez való viszonyunk is problematikussá válik: feszültség van a „mi” és az „ö” értékelése, így a cím és a szöveg között. Skurek Ferenc dolgozatában Karinthy a pozitivista irodalomtudomány kritikáját adja, bebizonyítva azt, hogy a kultikus beállítódás és nyelvezet megjelenik a tudományos igényű szövegben is. „Petőfi Sándor, a világhírű nagy magyar költő, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költeményeiben.” Kihalljuk a szövegből a kultusz szavait, a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” kifejezés mesei asszociációkat kelt, ugyanakkor nem mentes némi iróniától a századvégiszázadeleji Petőfi- (vagy nem csak Petőfi) ünnepek hamis idillt festő optimizmusával szemben. (És ne felejtsük el: a szöveg 1916-ban keletkezett.) Fölfigyelhetünk a „költő, mint lírikus” kifejezésre is, ami nevetségesen hangzik, és úgy tűnhet, mintha a szerző 75