Iskolakultúra, 2006/1 (16. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5. szám - KRITIKA - Imre Anna: Nem kívánt gyerekek? Migránsok a magyar közoktatásban
feladat, sok a gyerek szabadideje, ezzel ellentétben a kínai szülők gyakran korrepetáltatják a gyereket. A kínaiak általában magyar általános iskolába járatják a gyerekeket, utána, ha tehetik, nemzetközi iskolába. Ezekben az iskolákban az a jellemző, hogy a felsőbb osztályokban több a kínai diák. A migráns tanulók 80 százaléka olyan iskolába jár, ahol valamilyen idegen nyelvi specializáció is működik. A kérdőív szerint az iskolaválasztásban szerepet játszó tényezők között a legfontosabbak a földrajzi fekvés, az ismerős ajánlása és az iskola légköre. Az afgán családok esetében a nemi szerepekre való nevelés erős korlát, például a fiúk korán kezdenek segíteni a munkában. Az afgán szülők sem alkalmaznak „beavatkozó stratégiát” a gyermek tanulásával kapcsolatban, elégedettek a magyar iskolával, ennek ellenére a gyereket nem engedik el iskolai kirándulásra. A magyar iskolákat jobbnak tartják, mint az otthonit, és különben is, otthon a lányok nem is járhattak volna iskolába. Kizárólag magyar középiskolába járatják a gyerekeiket, egyetemen továbbtanuló egyelőre nem került ki közülük. Az afgánok nem támaszkodhatnak transznacionalista hálózatokra, az ő számukra nagyobb jelentősége van a helyi kulturális tőkének, nagyobb a helyi etnikai szolidaritás szerepe. A kínaiak és az afgánok társadalmi integrálódása egyenetlen és csekély mértékű. A migráns tanulók oktatásával kapcsolatban nem egységesebb a kép az oktatási intézmények oldaláról nézve sem. A magyarországi önkormányzati iskoláknak nemhogy nincsenek különböző megoldási módjaik a különböző csoportok kezelésére, de nincsenek fogódzóik egyetlen nem magyar anyanyelvű, differenciálatlan gyerekcsoport ellátására sem, lényegi segítség nélkül kell megküzdeniük e sokrétű kihívással. Az iskolák nem alkalmaznak a nem magyar anyanyelvű tanulók számára kidolgozott stratégiákat, megoldásmódokat, leginkább a lemaradó gyerekek felzárkóztatása során szerzett tapasztalataikra tudnak támaszkodni. Hogy mindezt hogyan teszik, az nagyon különbözően, sok esetlegesség és személyfüggő elem függvényében alakul. A külföldi gyerekek iskolai fogadtatása is többféle. A gyereket többnyire felveszik, ha a körzetbe tartozik, van letelepedési engedély és honosított bizonyítvány, s különösen, ha már vannak alapjai a magyar nyelvvel kapcsolatban is. Van azonban, ahol kategorikusan elutasítják a felvételüket, főként, ha nyilvánvalóan többletterhelést jelentenének a pedagógusoknak, azaz ha a gyerekek magasabb életkorban, nyelvtudás nélkül érkeznek. A külföldi tanulók osztályba sorolására nincs általánosan elterjedt megoldás, ezt is az iskolavezetés dönti el. Az osztályba sorolás tekintetében az igazi gondot az idősebb gyerekek okozzák, különösen, ha nem vagy nem eléggé tudnak magyarul. Az iskolák egy része a gyerekeket ilyen esetben az életkoruknak megfelelő osztályba sorolja, másik része a nyelvtudást veszi az osztályba sorolásnál alapul, ritkábban mindentől függetlenül az első osztályba kerül a gyermek. Az idősebb életkorban Magyarországra érkezők számára gond a gyerekcsoportba való beilleszkedés, másságukat túlkorosságuk is fokozza. A tanulásszervezés szempontjából ugyanarra számíthatnak, mint a magyar gyerekek: a frontális órák mellett nyelvi felzárkóztatásban részesülnek, ez azonban a legtöbb helyen csak korrepetálásból és az órai segítségnyújtásból áll (ritkábban különórák biztosításából térítés ellenében). Néhány intézményben külön nyelvórákat szerveznek a délelőtti tanítási rendbe illesztve. A tanulmányi, szaktárgyi felzárkóztatás a nyelvi felzárkóztatáshoz hasonló módon elsősorban korrepetálásra korlátozódik, csak más hangsúlyokkal, mint a magyar tanulók esetében: a migráns tanulóknál az idő nagy része a szómagyarázatokkal telik. Az intézményes stratégiák hiányában meghatározó az egyes pedagógusok szerepe a beilleszkedésben. A pedagógusok meglehetősen óvatosan bánnak a nyílt megkülönböztetéssel, inkább a pozitív sztereotípiákat említik. A nagyfokú óvatosság azonban a látens bizalmatlanság légkörét teremti meg a külföldi tanulókkal szemben, s tapasztalat szerint a rejtett tanterv végső soron ellentmond a központi irányelveknek. A főbb pedagógusi narratíva-típusokat elemző tanulmány különböző beszédmódokat azonosított a külföldi tanulókat oktató pedagógusok beszédmódjában - mindezek más következtetésekkel és