Iskolakultúra, 2006/1 (16. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 5. szám - KRITIKA - Imre Anna: Nem kívánt gyerekek? Migránsok a magyar közoktatásban

feladat, sok a gyerek szabadideje, ezzel ellentétben a kínai szülők gyakran korrepetáltat­­ják a gyereket. A kínaiak általában magyar általános iskolába járatják a gyerekeket, utá­na, ha tehetik, nemzetközi iskolába. Ezekben az iskolákban az a jellemző, hogy a felsőbb osztályokban több a kínai diák. A migráns tanulók 80 százaléka olyan iskolába jár, ahol valamilyen idegen nyelvi specializáció is működik. A kérdőív szerint az iskolaválasztás­ban szerepet játszó tényezők között a legfontosabbak a földrajzi fekvés, az ismerős aján­lása és az iskola légköre. Az afgán családok esetében a nemi szerepekre való nevelés erős korlát, például a fiúk korán kezdenek segíteni a munkában. Az afgán szülők sem alkal­maznak „beavatkozó stratégiát” a gyermek tanulásával kapcsolatban, elégedettek a ma­gyar iskolával, ennek ellenére a gyereket nem engedik el iskolai kirándulásra. A magyar iskolákat jobbnak tartják, mint az otthonit, és különben is, otthon a lányok nem is járhat­tak volna iskolába. Kizárólag magyar középiskolába járatják a gyerekeiket, egyetemen továbbtanuló egyelőre nem került ki közülük. Az afgánok nem támaszkodhatnak transz­nacionalista hálózatokra, az ő számukra nagyobb jelentősége van a helyi kulturális tőké­nek, nagyobb a helyi etnikai szolidaritás szerepe. A kínaiak és az afgánok társadalmi in­tegrálódása egyenetlen és csekély mértékű. A migráns tanulók oktatásával kapcsolatban nem egységesebb a kép az oktatási intéz­mények oldaláról nézve sem. A magyarországi önkormányzati iskoláknak nemhogy nin­csenek különböző megoldási módjaik a különböző csoportok kezelésére, de nincsenek fogódzóik egyetlen nem magyar anyanyelvű, differenciálatlan gyerekcsoport ellátására sem, lényegi segítség nélkül kell megküzdeniük e sokrétű kihívással. Az iskolák nem al­kalmaznak a nem magyar anyanyelvű tanulók számára kidolgozott stratégiákat, megol­dásmódokat, leginkább a lemaradó gyerekek felzárkóztatása során szerzett tapasztalata­ikra tudnak támaszkodni. Hogy mindezt hogyan teszik, az nagyon különbözően, sok eset­legesség és személyfüggő elem függvényében alakul. A külföldi gyerekek iskolai fogadtatása is többféle. A gyereket többnyire felveszik, ha a körzetbe tartozik, van letelepedési engedély és honosított bizonyítvány, s különösen, ha már vannak alapjai a magyar nyelvvel kapcsolatban is. Van azonban, ahol kategorikusan elutasítják a felvételüket, főként, ha nyilvánvalóan többletterhelést jelentenének a pedagó­gusoknak, azaz ha a gyerekek magasabb életkorban, nyelvtudás nélkül érkeznek. A kül­földi tanulók osztályba sorolására nincs általánosan elterjedt megoldás, ezt is az iskolave­zetés dönti el. Az osztályba sorolás tekintetében az igazi gondot az idősebb gyerekek okozzák, különösen, ha nem vagy nem eléggé tudnak magyarul. Az iskolák egy része a gyerekeket ilyen esetben az életkoruknak megfelelő osztályba sorolja, másik része a nyelvtudást veszi az osztályba sorolásnál alapul, ritkábban mindentől függetlenül az első osztályba kerül a gyermek. Az idősebb életkorban Magyarországra érkezők számára gond a gyerekcsoportba való beilleszkedés, másságukat túlkorosságuk is fokozza. A tanulás­­szervezés szempontjából ugyanarra számíthatnak, mint a magyar gyerekek: a frontális órák mellett nyelvi felzárkóztatásban részesülnek, ez azonban a legtöbb helyen csak kor­repetálásból és az órai segítségnyújtásból áll (ritkábban különórák biztosításából térítés el­lenében). Néhány intézményben külön nyelvórákat szerveznek a délelőtti tanítási rendbe illesztve. A tanulmányi, szaktárgyi felzárkóztatás a nyelvi felzárkóztatáshoz hasonló mó­don elsősorban korrepetálásra korlátozódik, csak más hangsúlyokkal, mint a magyar tanu­lók esetében: a migráns tanulóknál az idő nagy része a szómagyarázatokkal telik. Az intézményes stratégiák hiányában meghatározó az egyes pedagógusok szerepe a beilleszkedésben. A pedagógusok meglehetősen óvatosan bánnak a nyílt megkülönböz­tetéssel, inkább a pozitív sztereotípiákat említik. A nagyfokú óvatosság azonban a látens bizalmatlanság légkörét teremti meg a külföldi tanulókkal szemben, s tapasztalat szerint a rejtett tanterv végső soron ellentmond a központi irányelveknek. A főbb pedagógusi narratíva-típusokat elemző tanulmány különböző beszédmódokat azonosított a külföldi tanulókat oktató pedagógusok beszédmódjában - mindezek más következtetésekkel és

Next