Iskolakultúra, 2011/1 (21. évfolyam, 1-7. szám)

2011 / 1. szám - SZEMLE - Bukus Beatrix: A migráns hátterű tanulók körére vonatkozó fogalmak és az adatgyűjtés összefüggésrendszere

státuszváltozás. A „tanuló anyanyelve, illetve a tanuló által beszélt első nyelv(ek)” kate­góriája igen nagy jelentőséggel bír a nyelvi fejlesztés és az egészséges nyelvi identitás kialakításának szempontjából. A családban beszélt nyelv bár a legtöbb esetben megegye­zik a tanuló által beszélt első nyelvvel, előfordul, hogy a családi közlekedés nyelve egy harmadik nyelv. A szülőkkel történő kapcsolattartás nyelvét fontos már az iskolába lépés­nél tisztázni, hiszen az iskolai előmenetel fontos eleme, hogy a szülő rendszeresen tájé­kozódjon a gyermek iskolai teljesítményéről. Az általam vizsgált iskolában ez a nyelv többségében az angol volt, előfordult azonban, hogy a tanári kar egyéb nyelvtudását (például orosz) is kamatoztatni tudta. Az iskolai adatgyűjtés egy további szintjén elen­gedhetetlen kategóriája kellene, hogy legyen „a magyar, mint második nyelv tudásszint­je”. A magyar, mint második nyelv elsajátítására vonatkozóan azonban nem állnak ren­delkezésre elméleti és gyakorlati ismeretek, illetve ez idáig nem került kidolgozásra magyar, mint második nyelv szintfelmérő teszt sem. A fentebbi kategóriák mentén történő adatgyűjtés azért is látszik indokoltnak, mert például az általam készített esettanulmányban bemutatott iskolában tapasztalható sokszí­nűséget ezek alapján lehet csak rögzíteni. A vizsgált iskolába - az adatgyűjtési időszak­ban (3)­­ az alábbi jellemzőkkel leírható tanulók jártak: - magyar nemzetiségű és magyar anyanyelvű gyermek, - vegyes házasságból származó gyermek, ahol az egyik fél magyar nemzetiségű és magyar anyanyelvű, valamint a családi nyelv is magyar, - vegyes házasságból származó gyermek, ahol az egyik fél magyar nemzetiségű és magyar anyanyelvű, de a családi nyelv egy harmadik nyelv, - magyar nemzetiségű, de magyarul nem beszélő, külföldről visszatelepült szülő gyer­meke, - bevándorló szülők többnyelvű gyermeke, - roma, külföldről visszatelepült többnyelvű család gyermeke, - bevándorló szülők gyermeke, aki Magyarországon született és járt óvodába, - szülő nélküli és szülővel együtt élő menekült gyermek (7. melléklet). A pedagógusok részletesebb adatgyűjtésre vonatkozóan felmerülő igénye egyébként egybeesik azzal a ténnyel is, hogy a vizsgált iskola adatgyűjtési táblázata nem is tartal­maz minden olyan gyermeket, aki azonban pedagógiai szempontból a migráns tanulók közé tartozna. Azok a tanulók, akik kimaradtak a táblázatból, sok esetben nem is úgy élnek a tantestület tudatában, mint migráns hátterű tanulók. Ennek oka, hogy bár a gyer­mekeknek nem anyanyelve a magyar, mégis nagyon magas szinten beszélik azt. Mindez azonban nem zárja ki azt a tényt, hogy e tanulók esetében is szükség lehet az interkulturális pedagógia eljárásainak alkalmazására. Egy másik érdekes jelenség, ha például egy gyerek magyar állampolgár, mégis vietná­miként jelenik meg a nyilvántartásban. A tanuló ugyanis Magyarországon született és szülei magyar állampolgárok, a magyar nyelv hiányos ismerete azonban „külföldivé” teszi őt. Ez is egy példa arra, miért nem lehet egyedüli releváns kategória az állampol­gárság az oktatáspolitika szempontjából. Az oktatásirányítás és az oktatáspolitika szintjén Magyarország esetében a migráns tanulóra vonatkozó lényeges adatok, az iskolai adatgyűjtés szintjét kiegészítendő, a következők lehetnének: - az állampolgárság, - a huzamosabb tartózkodás kezdete, - a születési ország, - az anyanyelv, - a családban legfőképpen használt nyelv, - a szülőkkel történő kapcsolattartás nyelve, - a szülők születésének helye, 104

Next