Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története (Budapest, 1897)
Első időszak. Csongrádvármegye a mohácsi vész előtt
80 Az 1435. évi országgyűlés után két év múlva 1437-ben Csongrád vármegye bandériumának már részt kellett vennie az aldunai végvidék védelmében. Zsigmond király 1437-ben elrendelte, hogy a többi vármegyékkel együtt Csongrád összes nemessége a támadó törökök ellen a Duna mellé gyülekezzék. A csongrádi nemesek táborba szállása miatt, Bátori István országbíró több Csongrád vármegyei nemes perének tárgyalását is későbbre halasztotta el.1) Két év múlva 1439. évben a török Szendrő várát nagy erővel ostromolta. Ez alkalommal Albert királynak 24,000 főnyi serege Szeged alatt gyülekezett és Csongrád vármegye nemessége ismét táborba szállott.* 2) Általában Csongrád vármegye nemességének kiváló része volt a törökök elleni hadjáratokban és a haza oltalmára Csongrád vármegye akkori székhelye Szeged volt gyülekező helye a törökre induló csapatoknak. A várnai hadjárat alkalmával is itt gyülekeztek a hadak, Nándorfehérvárnak 1456. évben történt fényes megszabadítása alkalmával Hunyadi János szintén Szeged alatt gyűjtötte össze hadait. Ez a város volt az egész hadjáratnak és hadi műveleteknek alapja; a szegedi hajósok szállították hajóikon a felmentő keresztes hadakat a fontos végvár falai alá. Ezen hadjáratoktól kezdve állandóan a népes és gazdag Szeged maradt a török-verő magyar hadak gyülekezési helye. A szegedi kir. várban voltak fölhalmozva a hadi készletek és fegyverek. Mátyás király is ott szerelte föl, ott állította hadi lábra a Bosznia visszafoglalására és Szabács viadalára indított seregeit. 1499. évben már tavasszal híre járt, hogy a szultán Nándorfehérvárat, vagy Jajczot akarja megvenni. Erre II. Ulászló király május elején a királyi bandériumokkal, a zászlósurak és főpapok csapatával Szegedre indult, ezenkívül május 9-én egyik parancsában Pilis vármegyének meghagyta, hogy hadi Csanád „ 300 lovassal Torontál „ 100 „ Krassó „ 100 „ Csongrád „ 200 „ Kovachich: Suplem. ad Vest. Com. I. 432—446. ') Sztáray oklevéltár II. 331. 2) Teleky József: Hunyadiak kora I, 140.