Állami Gimnázium, Jászberény, 1869
A még nagybátyja, V. Károly császár iránt is önállónak mutatkozó s a nagy vallásnyítás iránt türelmes Miksa a bizalmas viszonyt Konstantinápolylyal fentartani óhajta s a díván felszólítására a császári királyi tanács Zrínyi Miklós harcias nézetének ellenére határozottan elsőséget adott a békének), de az Erdély fejedelmével külön kiegyenlítendő nehézségek nem vezettek a kívánt célhoz s annak derék vezére somlyai Báthori István,nagyváradi kapitány Szathmárt és Nagybányát hatalmába ejtés és midőn a viszályos ügyben a szultán közvetítése mellett a békés kiegyenlítés lehetősége közel kilátásba lön helyezve, adta elő magát azon nem várt és sérelmesnek méltán hirdetett esemény, hogy Miksa hadvezérei: Schwendi Lázár hohenlandbergi báró, Báthori Endre és Balassa Menyhért több várat: Tokajt, Szerencset, Szatmárt, Erdődöt Nagybányát meghódoltaták. Ez időtől Miksa követei hasztalanul fáradoztak Bizánczban, a harcvágyó szultánnál s hasonérzelmü nagyvezire, Szokoli Mohamednél a béke tartós megújítása végett, s midőn a török vezérek által elfoglalt Krupa és Pankota visszaadását szorgalmazni Hosszutóti György Szulejmánhoz küldetett, de sem az évenként követett adó, sem Tokaj és Szerencs visszaadása iránt határozott választ adni nem vola képes, a vén, de ereje érzetében még mindig tulbizakodó padisah oly kitörő haragra gyuladt, hogy Hosszutótit Wass Alberttel, Miksának a török udvarnál székelő állandó követével együtt elzáratta, és saját vezérlete alatt hadjáratot hirdettetett Magyarország ellen. 2) Petrev pasa, másodvezér még 1566. március havában 30,000 főből álló, jól felszerelt sereggel Gyula ostromlására küldetett. 3) A török harci készületeinek hírére az országgyűlésre Pozsonyba (február 2.) egybevitt rendek is, az idegen tanácsosok s várkapitányok káros befolyása miatt keletkezett keserű panaszaik feltárása mellett, megszavazták a szükségelt hadi költségeket és élelmiszereket. Miksa maga Augsburgba távozott, a birodalmi gyűlést segélynyújtásra bírandó. Az itt egybegyűlt birodalmi rendek azon ígérethez kötötték pénz-és hadseregben nyújtanndó segélyüket, ha Magyarország a szerencsés kimenetelű hadjárat bevégzése után a birodalommal szorosabb összeköttetésbe lép s két sarkalatos, alkotmányában gyökerező jogát, — az újonc- és adómegszavazást, — feladva, birodalmi, idegen érdekű célokra ajánlja fel pénz- és haderejét. Miksa elég könnyelmű volt e terhes követelményekhez beleegyezésével járulni s annak valósítását s a magyar rendeknél teljes erővek keresztülvitelét megígérni. A ígért birodalmi haderő 40,000 gyalog s 8000 lovast tett ki, a cseh-osztrák rendek pénzsegélyt s 10,000 harcost ajánlottak fel az összes kereszténység harcára, a pápa 50,000 aranyat, Savoya, Toscana, Mantua és Ferrara hercegei 4—5000 főből álló zsoldos csapatokat küldöttek). Salm Eckhard, pozsonyi gróf s Miksa dunamelléki hadainak főkapitánya a megérkezett idegen hadakkal némi kisebbszerű hadműveletek után Magyar- Óvár s Komárom közt foglalt állást; magyar hadvezérek alatt az ország különféle részein szétszórva 20,000 vitéz állott fegyverben; Károly főherceg, a magyar király fivére Korontán és Krajnában, Erdődy Péter bán pedig Tót- és Horvátországban 12—13 fegyverest gyűjtöttek zászlajuk alá a Dráva mentén; végre Schwendi Lázár Kassa vidéken az előbbinek megfelelő számú sereg felett rendelkezett; az összes haderő száma mintegy 25,000 lovas s 80,000 gyalogra emelkedett , melynek működését a Dunán száznál több kisebb-nagyobb hajó támogatható. 5) Ily, nem épen kicsinylendő, előkészületek létettek Szulejmán méltó fogadtatására, ki az alatt május 1-én, minden kitelhető keleti fény és pompa kifejtése mellett, Konstantinápolyból megindult, hogy harmincadik ízben éreztesse hatalmának súlyát az izlámság ellenein.6) Június 16-án 1) Szalay I.: Magyarország története IV. k. 857 1. 2] Horváth M. Magyarország történelme III k. 265 I. Horváth M. u. o. Istvánffy s utánra Hammer és mások 70.000 teszik Petrev hadseregének létszámát Szalay 27 ezerre. ’ 1 4] Szalay L VI. k. 865 1. 5] Horváth M. III. k. 266 1. 6] Gr. MailáthJ. Gedrängte Geschichte des österreichischen Kaiserstaates.