Jászsági Évkönyv, 1999
Örökségünk - Mohoray György: Részletek egy jász diák naplójából
Örökségünk nagyobbrészt unalmaskodtam. Iskola után tanulásig, ekkor fürödni mentünk az alsó kapuhoz, nagyon meleg volt a víz, csak kissé köves volt néhol, de azért a fürdés fölötte jól esett. Ekkor egy barátom ilyformán nyilatkozott: a nyolcadik osztálybeliek most oly halaványak, talán a sok tanulás ront úgy meg benneteket! Mily jól esik hát ha egy kissé szabadon mozoghatunk, midőn egész nap zárt levegőben, felgyötörve kell ülnünk. Este idehaza Goethe „Iphigenia in Tauris”17 olvastam sokáig.Július [...] Szombaton 2-án. A reggeli órák nagyon jól ütöttek ki, különösen a történelemből feleltem jól, úgy annyira, hogy a tanár szokása ellen még meg is dicsért. A görögből az utolsó gyakorlatot csináltuk, meglehetősen. Délután (Görgey) Lajoshoz mentünk a magyar társulatba, utolsó ülésünket megtartani, már megvallom egész kedvetlenül jelentem ezen társaságon meg, olyan hidegen, oly tűz nélkül viseltettek a többiek e szép szándék iránt. Ezután (Görgey) Lajos és (Beöthy) Mórral az Urpin18 oldalára mentünk sétálni, hol a Garan fölött egy pár lábnyira (100-200) ledűltünk és hallgattuk a víz mormogását és bámultuk az előttünk nyíló táj szépségét. Egy kissé itthon voltam és olvasgattam, 5 órakor pedig ismét „magántanodánk”ba (mentem) biflázni. Herodotot vettük elé, de mondhatom nagyon erő(7)tetve bírtam kiállni egész 8 ig. Este a járdán sétálva egész történetesen arra is jött beszéd, hogy mint irtózom én a vasárnaptól, mily unalmas nap az rám nézve. Olvastam. 3-án Vasárnap. Oly egykedvűen, oly szórakozottan mentem e nap a templomba, mintha a legközönségesebb nap várna rám, pedig már a tekintet is, mit a direktor kijöttekor rám vetett, rosszat jósolt, a templom és prádikáció után behívattunk a terembe, és itt felolvastatott ítéletem, hogy ma 4 órára bezárattatom. Egész ítélet felolvasásaalatt a legnagyobb hideg vérrel kis bajszomat pödörgettem; az iskolában, melynek ajtaja nyitva volt, elől nagyon jól éreztem magam, a föladott gyakorlatot szokott gyorsasággal elvégeztem, magamat írva le benne, aztán verset faragtam rabságomra és tanultam; minden jól ment, fütyörésztem, daloltam de midőn a direktor bejött, s mondá: „Jetzt können sie nach Hause gehen, das sol(z)z ihnen gute Warnung dienen”20 akkor dühös lettem és nem mentem azért sem, egész megsemmisített ezáltal ott a méreg, a szégyenpír arcomra szállt. Itthon jó étvággyal 11 Goethe, Johann Wolfgang (*1749-41832) német költő, dráma- és regényíró műve: Iphigenia Taurisban “ Urpin ” helyi földrajzi név (valószínűleg hegy vagy domb neve lehet), nem sikerült azonosítani 15 Herodo Herodotos (*Kr. e. 485 táján-f Kr. e. 425 táján) görög történetíró 20 Német szöveg, jelentése : „Most hazamehet, szolgáljon ez önnek jó figyelmeztetésül.”