Jászsági Évkönyv, 2004
História - Uferné Sárközy Ágnes: A berényi polgárházak belső világa - Szántai Katalin fényképeivel
História 79 nem orvost, de végül öcsém szándéka vált valóra. Továbbtanulásom érdekében is közbenjárt, enélkül engem se vettek volna fel, annak ellenére, hogy jó volt a felvételim. Az összes többi testvérem továbbtanulását is egyengette még, bár nagyon a saját feje szerint döntötte el, hogy kiből mi legyen, nem törődve azok érdeklődésével. Később az egyik öcsém elégedetlen volt a szakmájával, sokszor zúgolódott is emiatt. Természetesen ez a saját hibája is volt, mert nem lázadt fel ellene idejében. De hogy lázadhattunk volna mi fel, mikor istenfélő, szülő- és családtisztelő nevelésünk volt, és nem mindannyiunkban folyt rebellis vér. Azonkívül örülhettünk, hogy mindannyiunkból lett valami, és később saját erőnkből tanulhattunk tovább, és a magunk módján valósíthattuk meg elképzelésünket. Húgomat, aki szintén náluk lakott, orvosnak taníttatták, nagy türelemmel foglalkoztak vele, segítették célja megvalósulását. Főleg nagybátyám szerette a kis húgomat, hiszen kilencéves korától ott volt náluk. Ez elég idő volt arra, hogy szinte gyermekének tekintse. Húgom egy kis napsugarat vitt az életükbe és így az teljesebbé, változatosabbá vált. Néha az utcán sétálva nagy büszkén úgy mutatta be őt, mintha saját gyermeke lett volna. De baj történt, mert húgom olyan valakit választott párjaként, akit a nagybátyám ellenzett, így elromlott a jó viszony. A két fiatal megesküdött úgy, hogy nagybátyámék nem voltak ott, de mikor megszületett az első gyerek, megbékéltek egymással. Többnyire csak Magyarországon töltötték „szabadságukat”. Budapest, Leányfalu, Parád szerepelt programjaikban. Változatosságként inkább ők fogadtak vendéget. Egyszer Éva néni meglátogatta a húgát Vancouverben, de nagybátyánk nem ment vele. Azt mondta, hogy ő innen már csak a temetőbe megy. Ez aztán így is történt. Nemsokára aztán nagybátyám tényleg megbetegedett, de nem operáltatta meg magát, mert tudta, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Türelemmel, türelmetlenül nyomta az ágyat, örült, ha néha meglátogattuk, ilyenkor egy kis fény költözött bágyadt szemeibe. Kezdetben még volt ereje kikérdezgetni bennünket életünk alakulásáról. Parasztosan, rövid kérdéseket feltéve kíváncsiskodott. Néha még felkelt