Jászsági Évkönyv, 2019

Művészet - Nagyné Koncz Éva: Emlékezés a Berényi Műhely mesterére

10 Művészet Persze kaptunk mi művészettörténet és vizuális kultúra órát is szép számmal. Eleganci­ával és nagy tisztelettel beszélt a világ értékeiről. ” (Kecskés Anna) „ Gyakran eszembe jutnak az alkotó táborok esti korrektúrái. Azóta sem hallottam senkitől kritikát ilyen szépen megfogalmazni. Minden képről tudott valami jót mondani, bárhogy is sikerült az alkotás. ” (Kovács Róbert) „A Berényi Műhely sokszínű társaság volt: fiatalok és idősek, értelmiségiek és fizikai dolgozók, pedagógusok és háztartási vezetők, kezdők és haladók igazi közössége. A közös­ség szellemi vezetője, tanító mestere Buna Konstantin fővárosi festőművész volt. Az első ta­lálkozásnál már mindenki érezte, hogy ezt az embert a jó sors vezérelte közénk. Közvetlen modorával oldott hangulatot teremtett a lelkes társaságban. Barátságos volt mindenkivel. Hamarosan kiderült, hogy igazi pedagógus. Igyekezett felmérni, ki milyen előképzettség­gel, rajzolás és festés iránti milyen talentummal bír. Egyénileg is sokat foglalkozott a kö­zösség tagjaival. Tapintatos tanácsait, bátorító megjegyzéseit mindenki szívesen fogadta. Gyakorlati bemutatókat is tartott. Ezek főleg az egyes technikákra és a festék kezelé­sére vonatkoztak. Mindenki szabadon dolgozhatott. A rajzolás és festés témáit minden­ki egyénileg választhatta. Hagyta a stílus és technika tetszőleges megválasztását. Egyik fővárosi kiállítására a mai napig emlékszem. Az egyik kép az »Egyéniség« címet viselte. Geometriai formái modern stílust képviseltek. A másik kép a »Másság« címet kapta. A baromfiudvar lakói szerepeltek rajta. Közülük volt kiemelve a »más«. Bátorított a közös kiállításokon való részvételre. Az Őszi Tárlataink lelkes támogatója volt. Óriás része volt abban, hogy ezek a kiállítások hagyománnyá váltak, jelentős számú érdeklődőt vonzottak. Vállalt megnyitó beszédet, közvetlen stílusával megnyerte a közönséget. ” (Kiss László) „ Kicsit féltem a vele való találkozástól, de ez a félelem azonnal eloszlott, amikor lát­tam, milyen szerény, rendkívül intelligens ember. A táborokban pedig azt láttam, mennyire tisztel mindenkit. Soha senkit meg nem sértett, pedig mi kezdő amatőrök az elején igen­igen gyengén teljesítettünk. Úgy tudott bírálni a korrektúrákon, hogy a végén mindenki azt hihette, ma vált »festőművésszé«. Nagyon sokat lehetett tőle tanulni. Soha nem felejtem el, ahogyan az egyik képemen pici javításokat végzett. Fogta az ecsetet, és a képről felvéve a már rajta lévő festéket — innen-oda, onnan­ ide festett néhány ecsetfonást - és a kép máris életre kelt. A palettát nem is használta! Csodáltam ezt a technikáját! ” (Lajkóné Nagy Mária) .,A berekfürdői alkotótábor a strand mellett egy szép, fákkal, faházakkal körülvett terület volt. Megérkezésemkor már mindenki szorgalmasan dolgozott. Minden este volt korrektúra. A táborban festőkön kívül szobrászok is dolgoztak. Papi Lajos bácsi szobrászművész sap­kájára, Talamasz Lajos — szintén szobrász — méretes termetére is jól emlékszem. Nagyon humoros, vidám napokat töltöttünk ott. Itt ismertem meg Győrfi Sándor Kossuth-díjas szot­

Next