Jászsági Évkönyv, 2019
Gazdaság és társadalom - Pethő László: Heller László nagy ívű karrierje - Nagyváradtól a félszáz licencig
Gazdaság és társadalom Sorra véve, 1948-ban a Zürichben megvédett doktori disszertációja rendkívülinek minősíthető fordulatot hozott. Talán nem túlzás, ha ezt úgy kommentáljuk, hogy ez az esztendő sokak számára ellehetetlenülést, bezárkózást jelentett, mígnem Heller Lászlóval éppen ennek ellenkezője történt. A Zürichi Egyetem honlapján ma is nyilvántartott H. Quilby professzor témavezetése és B. Bauer professzor korreferenciája nyomán megvédett doktori disszertációja folyományaként számtalan mennyiségű új lehetőség tárult fel a feltaláló előtt. Egyértelműen az újabb svájci bemutatkozás nyitotta meg számára az utat a nemzetközi szakmai szervezetekben való szereplésre és az abból adódó kapcsolatépítésre. 1950-ben Londonban, 1955-ben Párizsban, 1956-ban pedig Bécsben vehetett részt nemzetközi hőtani konferencián. Ezzel párhuzamosan megkezdte tudományos eredményeinek publikálását. A kapcsolatépítésnek azonban nemcsak tudományos, hanem komoly üzleti hozadéka is lett. Időközben a feltaláló hazai szakmai tevékenysége is megváltozott. Először 1945-ben részt vett az EGART, majd ennek átalakítása nyomán a HOTERV, az újabb átszervezés után pedig az Energiagazdálkodási Intézet (EGI) létrehozásában és működtetésében. A részvénytársaság és a későbbi szocialista tervező vállalatok energiaellátási, tervezési és kivitelezési munkákra szakosodtak, és Heller László irányításával komoly fejlődési utat jártak be. Jelzi ezt az a tény, hogy a kezdetekben mindössze néhány tucat szakembert foglalkoztató RT-ből néhány évtized múltán 800 fős szakembergárdát magában foglaló vállalat lett. Olyan, ahol a professzor - műszaki igazgatóhellyettesként - aktív irányító szerepet vállalt, munkatársainak jelentős hányadát pedig tanítványai közül toborozta. Feltalálói munkájáról pontos képe volt az Országos Találmányi Hivatalnak, amelynek része lehetett abban, hogy Heller László 1951-ben Kossuth-díjban részesült a „levegő-kondenzációs rendszer gyakorlati megvalósításához alkalmas elmélet kidolgozásáért”. A Hivatal akkori elnöke, Hevesi Gyula — aki nem sokkal később az Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese lett - rendre bevonta a frissen alakult Műszaki Tudományok Osztályának munkájába, ahol rendszeresen tartott igényes, később nyomtatásban is megjelent szakmai előadásokat. Lényegében ezzel egyidejűleg lett a Műegyetem oktatója, ahol 1951-ben professzorrá és tanszékvezetővé nevezték ki. Mindeközben Heller László nem tett le találmányának hasznosításáról. Újabb lendületet adott, hogy Zürichből ismert kollégájával, Forgó László mérnökkel az apróbordás hőcserélők beiktatásával tökéletesítették a légkondenzációs eljárást. A kor gyakorlatának megfelelően az Országos Tervhivatalhoz fordultak. Az igen befolyásos kormányszervtől komolyabb anyagi segítséget kaptak, amelynek segítségével 1954-ben felépült az első légkondenzációs berendezés a Soroksári Textilművekben. Ettől kezdve tempósabbá váltak az események, előbb a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be, utóbb pedig a Brüsszeli Világkiállításra is benevezték. Érdekes módon 1956 forradalma sem okozott komolyabb megtorpanást a találmány karrierjének útjában. Pedig okozhatott volna, mert Heller László életében először és egyben utoljára