Jászsági Évkönyv, 2019

Gazdaság és társadalom - Pethő László: Heller László nagy ívű karrierje - Nagyváradtól a félszáz licencig

Gazdaság és társadalom Sorra véve, 1948-ban a Zürichben megvédett doktori disszertációja rendkívülinek minő­síthető fordulatot hozott. Talán nem túlzás, ha ezt úgy kommentáljuk, hogy ez az esztendő sokak számára ellehetetlenülést, bezárkózást jelentett, mígnem Heller Lászlóval éppen ennek ellenkezője történt. A Zürichi Egyetem honlapján ma is nyilvántartott H. Quilby professzor témavezetése és B. Bauer professzor korreferenciája nyomán megvédett doktori disszertá­ciója folyományaként számtalan mennyiségű új lehetőség tárult fel a feltaláló előtt. Egyér­telműen az újabb svájci bemutatkozás nyitotta meg számára az utat a nemzetközi szakmai szervezetekben való szereplésre és az abból adódó kapcsolatépítésre. 1950-ben Londonban, 1955-ben Párizsban, 1956-ban pedig Bécsben vehetett részt nemzetközi hőtani konferenci­án. Ezzel párhuzamosan megkezdte tudományos eredményeinek publikálását. A kapcsolat­­építésnek azonban nemcsak tudományos, hanem komoly üzleti hozadéka is lett. Időközben a feltaláló hazai szakmai tevékenysége is megváltozott. Először 1945-ben részt vett az EGART, majd ennek átalakítása nyomán a HOTERV, az újabb átszervezés után pedig az Energiagazdálkodási Intézet (EGI) létrehozásában és működtetésében. A részvény­­társaság és a későbbi szocialista tervező vállalatok energiaellátási, tervezési és kivitelezési munkákra szakosodtak, és Heller László irányításával komoly fejlődési utat jártak be. Jelzi ezt az a tény, hogy a kezdetekben mindössze néhány tucat szakembert foglalkoztató RT-ből néhány évtized múltán 800 fős szakembergárdát magában foglaló vállalat lett. Olyan, ahol a professzor - műszaki igazgatóhellyettesként - aktív irányító szerepet vállalt, munkatársainak jelentős hányadát pedig tanítványai közül toborozta. Feltalálói munkájáról pontos képe volt az Országos Találmányi Hivatalnak, amelynek része lehetett abban, hogy Heller László 1951-ben Kossuth-díjban részesült a „levegő-kon­denzációs rendszer gyakorlati megvalósításához alkalmas elmélet kidolgozásáért”. A Hiva­tal akkori elnöke, Hevesi Gyula — aki nem sokkal később az Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese lett - rendre bevonta a frissen alakult Műszaki Tudományok Osztályának munkájába, ahol rendszeresen tartott igényes, később nyomtatásban is megjelent szakmai előa­dásokat. Lényegében ezzel egyidejűleg lett a Műegyetem oktatója, ahol 1951-ben professzorrá és tanszékvezetővé nevezték ki. Mindeközben Heller László nem tett le találmányának hasznosításáról. Újabb lendületet adott, hogy Zürichből ismert kollégájával, Forgó László mérnökkel az apróbordás hőcserélők beiktatásával tökéletesítették a légkondenzációs eljárást. A kor gyakorlatának megfelelően az Országos Tervhivatalhoz fordultak. Az igen befolyásos kormányszervtől komolyabb anyagi se­gítséget kaptak, amelynek segítségével 1954-ben felépült az első légkondenzációs berendezés a Soroksári Textilművekben. Ettől kezdve tempósabbá váltak az események, előbb a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be, utóbb pedig a Brüsszeli Világkiállításra is benevezték. Érdekes módon 1956 forradalma sem okozott komolyabb megtorpanást a találmány karri­erjének útjában. Pedig okozhatott volna, mert Heller László életében először és egyben utoljára

Next