Jászsági Évkönyv, 2022

Szakácsnő Nagy Éva: Gondolatok „A nem múlhatnak el nyomtalanul - Boldogháziak emlékkönyve" című kiadványhoz

221 Nézőpontok Szakáésné Nagy Éva GONDOLATOK „A NEM MÚLHAT EL NYOMTALANUL - BOLDOGHÁZIAK EMLÉKKÖNYVE" CÍMŰ KIADVÁNYHOZ Barna borítójú, impozáns, keményköté­­sű könyvet tartok a kezemben, melynek borítójáról - műtermi felvételekről - ün­neplőbe öltözött komoly vagy mosolygó arcok néznek vissza a múltból. Idegenek, és mégis ismerősök. Egy jászsági falu szülöttei, lakói, akik Jászboldogházán él­ték le az életüket vagy életük egy részét, és sorsuk egy szelete a közösség életének, ami a régmúltban gyökerezik, a mában folytatódik, és a jövőbe ível. A könyv maga a település, amely meghatározta önmagát, büszke az identitására, és meg akarja őrizni a tudást a következő nemze­dékek számára is. Jómagam 2021-ben kaptam felkérést, hogy szerzőként legyek részese a műnek, írjak a saját családomról. Eleinte vona­kodtam. Nem az írás miatt­­ tudok írni, szeretek is, és nem is esik nehezemre hanem egyrészt amiatt, hogy akarom-e közszemlére tenni a családomat, megje­lentetni egy könyvben, ami azután önálló életet él, és mint minden könyvnek, meglesz a saját sorsa. (Ahogy az ókori Terentianus Maurus kifejezte: „Pro captu lectoris habent sua fata libelli,” azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa, ami az olvasó felfogóképességétől függ.) Másrészt elgondolkodtatott, hogy vajon érdekel-e bárkit is egy idegen, nem irodalmi mű keretében bemutatott család sorsa. A mérleg „nem írok” serpenyőjében tehát az előbbiek álltak. A másik, az „írók” serpenyő­jében pedig annak a felismerése, hogy én is egy vagyok azok közül, akinek olyan emlékeik vannak, amik Jászboldogházához kapcsolódnak, és az ember az összes emlékét úgysem tudja a gyerekeire hagyományozni. Viszont az emlékeket kár veszni hagyni. Nos, itt kap­csolódtam hozzá gondolatban a Nem múlhat el nyomtalanul című könyv alapgondolatához, szellemiségéhez, és innentől kezdve nem az volt a kérdés, hogy írjak-e, hanem hogy mit írjak, és mit hagyjak ki. És most, egy év elteltével a már megjelent könyvet lapozgatva a saját indíttatásomat látom viszont az egyes családokat bemutató szerzők tollából is, mint kollektív szellemiséget, ami egyöntetűen átjárja a könyv valamennyi alkotóját, valamennyi lapját, hogy a saját családunkról való megemlékezés a közösséghez való tartozás része.

Next