Játéktér, 2019 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 4. szám
6 KRITIKA is nagyban támogatják.) Frumen Gergő V. Györgye abszurd ízt hoz be mondataival a közös térbe. Zákány Mihály pedig egy olyan elaggott Ferenc Józsefet alakít, aki ódivatú hivatalosságával már nem is értheti meg az új idők szavát, így elemi csökönyösségről tesz tanúbizonyságot, mint aki igazán a múlt embere. De nemcsak a „jelenben", 1914-ben és '16-ban próbálkozik a rendező utánajárni a történteknek, hanem az időutazáson belül van egy visszacsatolás Raszputyin ifjúkori éveihez is. E művészi tekintetben kiemelkedő jelenetben a rendező érzékenyen és finom szimbolikával mutat rá az előadás egyik komoly tanulságára. Sztyepa és Raszputyin találkozása - Péter Attila Zsolt és Rapport-Vencz Gábor személyében - megható képiséggel és mondanivalóval bír. Ez az előadás talán legmélyebb jelenete. A produkció sűrű és pörgő annak ellenére, hogy jobbára szövegalapú. Csak úgy repkednek a Nietzschére, Adyra, Proustra, Deleuze-re, Petőfire, vagy akár Dalira való hivatkozások. Szóba kerül Hitler, az örmény népirtás, a sztálini tisztogatás, de ilyen hívószavak is fel-felmerülnek, mint Auschwitz, Hiroshima, Kambodzsa, Ruanda, mind a maguk negatív jelentéstartamával. A színpadon Rappert-Venczhez hasonlóan végig jelen van Poszer Nándor, ő viszont néma tanúként követi az eseményeket. Egyszer csak életre kelti Gavrilo Principet - vészjósló csendessége ezen a ponton nyer újabb értelmet. Némasága az előadást végigbeszélő Rapport Venez Raszputyinja ellenpárjává teszi. Egyébiránt egyes színészek több szerepet is magukra vesznek. Míg Gaál Gyula Proustot is eljátssza, addig Orbán Zsolt a Raszputyin elleni összeesküvés Juszupov hercegét is alakítja. Ezáltal történik utalás Raszputyin szexuális életére és étvágyára is, amit Budizsa Evelyn Loulouja is megsegít. Bár meg kell hagyni, hogy kettősüknél mintha kissé alábbhagyna az előadás tempója. A tempóhoz erőteljesen hozzájárul az arkangyalok kara. Színpadi mozgásuk, ütemes kopácsolásuk feszültségkeltő elemeket hoz be az előadásba. Kupás Anna jelmezei náluk az igazán hangsúlyosak. Különösen jól működnek a Székhelyi Dániel fénytervező és Tagirovsky által hangulatilag igencsak megkomponált megvilágításokban. Nemcsak az arkangyalokat, hanem a többi szereplőt is erős maszk különíti el a címszereplőtől, aki nincs kifestve. Az arcoknak külön szerep jut, hiszen van olyan jelenet, amikor a vasfüggönyt leeresztik, a játék pedig ez előtt folyik. A szigorú hátteret portréfotókkal ékesítik, amelyek közé egy ponton fehér lapokat aggatnak, melyek a történetünk folytathatóságát is jelölik. Az ezeken felfutó fejgép-fény a színpad fölé kifüggesztett színházi jelképen, a komédia és a tragédia maszkján végül megállapodik. Ezzel a rendezői gesztussal zárja le és egyben nyitva is hagyja Sardar Tagirovsky az előadást. Raszputyin. A bemutató dátuma: 2019. október 4., Szatmárnémeti Északi Színház, Harag György Társulat. Rendező: Sardar Tagirovsky; Szerző: Szőcs Géza; Díszlet, jelmez: Kupás Anna; Zeneszerző: Bakk Dávid László; Dramaturg: Sardar Tagirovsky; Fénytervező: Sardar Tagirovszky, Székhelyi Dániel; Dramaturgiai munkatárs: Pável Réka, Szigeti Bálint; Smink: Kapás Anna, Moldován Blanka; Zenei vezető: Manfrédi Annamária; A zeneszerző asszisztense: Szigeti Bálint; Performansz: Pável Réka; Ügyelő: Szabó Ritta; A rendező munkatársa: Székhelyi Dániel. Szereplők: Bándi Johanna, Bogár Barbara, Budizsa Evelyn, Frumen Gergő, Gál Ágnes, Gaál Gyula, Kovács Éva, Laczkó Tekla, László Zita, Méhes Kati, Orbán Zsolt, Péter Attila Zsolt, Poszer Nándor, Rappert-Vencz Gábor, Rapport-Vencz Stella, Varga Sándor, Zákány Mihály.