Játéktér, 2019 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám

6 KRITIKA kijózanodik, ököllel támad rájuk”, lelke mélyén arra a tiszteletre áhítozik, amellyel a Szűzanyát halmozzák el a hívek. Testtartása, végletes precizitással kivitelezett mozdulatai, jelmeze, sminkje komikusan tökéletes barokk Szűzanyává teszik. Amikor kezébe adják éhen halt csecsemőjét, ugyanilyen hitelesen alakítja a fájdalmas Szűzanyát. Pózol, affektálva beszél, szajha és szent, ripacs és hiteles tragika egy személyben. Monológja alatt rágyújt, lassan, kéjesen kivonaglik jel­mezéből, megszabadul külső burkából, hogy láthatóvá váljék kopottas, közönséges „munkaru­hája”, a belső lényeg. Ironikus hatást kelt, ahogyan az előadás sokszor a szöveg szó szerinti illusztrálásával játszik. Amikor Johnna szemébe vágja, hogy hazudik, akkor Zelma (Meszesi Oszkár) dühösen lekapja fejéről a parókáját, nyilvánvalóvá téve azt, hogy nem lány, hanem fiú. Vagy amikor szintén Johnné deklarálja, hogy a félelem megeszi a lelket, akkor Zelma a szájába tett babapiskótát kezdi rágni idegesen. Azonban természetesen előfordul az is, hogy a verbális megnyilatkozások és a moz­gás vagy a gesztus ellentétben állnak egymással. Spitza tiszteletes a testi kicsapongások ellen prédikál, és miközben Berlint, valamint a színházat Szodomának és Gomorának titulálja, eljut a szexuális kielégülésig. Knobbéné emlékezetes monológjában pedig pont fordítva mutatja azt, hogy hol a lent és hol a fent: bár azt állítja magáról, hogy erkölcsileg alacsony szinten áll, kezével pont az ellenkezőjét jelzi. Erős képzőművészeti utalások, rájátszások szövik át az előadást. Amikor Paulina és Brúnó első találkozásukkor összeérintik kinyújtott ujjaikat, a Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának mára már a popkultúra részévé vált jelenetét, Ádám teremtését idézik meg. Még a kört formázó neoncső is, amelyet jobbra fent kapcsoltak a díszlethez, szakrális jelentéssel telítődik, fényes glóriaként hat. Ironikus módon éppen a gyilkossá vált Brúnó helyezi bele a fejét. Johnné először Paulinát, aztán a férjét ringatja a térdein. Mindkét groteszk piéta felkavaró látvány. Zsótér új Hauptmann-fordítással dolgozott, amely frissnek, újszerűnek hat, ugyanakkor isme­rősen is cseng. Ungár Júlia ugyanis olyan közszájon forgó idézeteket épít be a dráma átiratába, amelyeket kanonikus szerzőktől kölcsönzött. Arany János, József Attila, Shakespeare, Petőfi, Sajó Sándor vendégszövegei otthonossá teszik, és elemelik a dialógusokat a valóságtól. Ami­kor John megkérdezi feleségét, hogy miért nem igényelte segítségét a szülésnél, akkor Johnné nem azt válaszolja, hogy „Olyan emberre, aki megijed, nem volt szükségem” (Csorba Győző fordítása), hanem Sajó Sándor szállóigévé vált sorával válaszol: „Gyáva népnek nincs hazája”. A „háromkirályok” József Attila Betlehemi királyok című versét szavalják, Erich Spitza önnön fel­­dúltságára pedig szintén Józsefattilásan reflektál: „Szakadozik a tudatom, máma már nem hasad tovább”. „Gertrúd, ne igyál” - szól rá Hassenreuter feleségére, akit természetesen nem Gertrúd­­nak hívnak, az pedig a hamleti dialógust folytatva így válaszol: „Iszom, uram, király”. A prostituált Knobbéné Petőfi mondataival idézi fel egyik kliensével való együttlétének hangulatát: „Boldog órák szép emlékeképpen, rózsafelhők úsztak át az égen”. Az eredeti (néhol egészen fennkölt) vonatkozásaiktól megfosztott intertextusok iróniája kizökkent a nézői beleélésből, ám a második előadáson (még) úgy tűnt, hogy a közönség cseppet sem vette ezt zokon, sőt hálás nevetéssel díjazta az intertextualitás intellektuális nyelvi játékait. A patkányok igazi színházi ínyencfalat. Különlegessé teszi a társulat többi munkáitól eltérő nyelvezete, de gondolatgazdag játékossága is, amely sokáig velünk marad. A patkányok. Bemutató dátuma: 2019. március 8., Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat. Rendező: Zsótér Sándor; író: Gerhart Hauptmann; Fordító, dramaturg: Ungár Júlia; Díszlettervező: Ambrus Mária; Jelmeztervező: Benedek Mari. Szereplők: Bartha László Zsolt, Berekméri Katalin, B. Fülöp Erzsébet, Csíki Szabolcs, Fülöp Bea, Galló Ernő, Henn János, Kádár L. Gellért, Kádár Noémi, Kovács Botond, László Csaba, Meszesi Oszkár, Simon Boglárka­ Katalin, Szabadi Nóra, Tollas Gábor, Varga Balázs.

Next