Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 1. szám
dez. Most hirtelen a láncfűrész jut eszembe a Viktor, avagy a gyerekuralomból, vagy a kis drón a Julius Caesarból. Te hogyan látod az előadásaiban megjelenő humor és játékosság kérdését? A láncfűrész egyértelműen rendezői ötlet volt. Egy láncfűrész meglehetősen sajátos eszköz. És itt nem a kezelhetőségéről beszélünk, vagy arról, hogy milyen zajt kelt. Veszélyes tárgy. Nem olyan értelemben, hogy isten ments, elvágod magad vele. Hanem hogy a jelenléte kérdéseket vet fel, ugyanakkor megoldásokat is kínál. Nem olyan tárgy, amit csak egyszerűen beviszel a színpadra, és ottfelejtesz. Sok olyan tárgy létezik, amelynek drámai a hatása, vagy bizonyos körülmények között a humor forrásává válik. A fontos az, hogy egy tárgy sohasem lehet önmagáért jelen. Olyanformán semmilyen értéke sincs. Ha valaki láncfűrésszel a kezében sétál, vagy éppenséggel egy disznót vezet pórázon a színpadon, megteheti. A színházban minden lehetséges, csak meg kell értenünk a szükségességét és a hatását. Egy jó rendező mindig tudja, mit miért kér. Te hogyan viszonyulsz a Purcarete előadásaiban felbukkanó játékossághoz, humorhoz? Sosem viselkedem külső szemlélőként vagy egyszerű végrehajtóként. Mindig megpróbáltam továbbvinni a rendezői ötletet és esztétikailag beépíteni abba, amit csinálok. A rendező az íjászhoz hasonlatos. Nyílvesszőket lő ki. Egyesek célba érnek, mások a cél közelében hullnak le, vagy irányt tévesztenek. Nekem szem előtt kell tartanom ezeket a nyilakat. A díszlettervezőnek mindig támogatnia kell a rendezői elképzelést. Ez jelenti a közös csapatot, és ez mutatja, hogy megértetted, díszlettervezőként mi a szereped az adott körülmények között. Imre Éva, Bogdán Zsolt, Tótszegi Zsuzsa. Cseresznyéskert, Kolozsvári Állami Magyar Színház. Rendezte: Yuri Kordonsky, díszlet- és jelmeztervező: Dragon Buhagiar. Bemutató: 2021. Fotó: Vakarcs Loránd 24