Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 1. szám
INTERJÚ csupán egyik próbától a másikig gondolkodsz ilyenkor. Silviu Purcarete a Japánban szerzett tapasztalatairól csak annyit mondott, hogy az egy másik világ. Ott is dolgoztatok együtt. Te milyen tapasztalatokkal jöttél el onnan? Igen, az egy másik világ. Azok az emberek minden mesterséghez, az élet bármely területéhez örömmel és komolysággal közelítenek. Annak az országnak a polgárai rendkívül elkötelezettek, erős emberi jellemzőkkel, amelyek az őszinteségen és a segíteni akaráson alapszanak. A legelső találkozástól kezdve nagyon becsületesek. Ők soha semmi olyat nem fognak eladni neked, amit nem tudnak megcsinálni. Vagy azt mondják, hogy elkészítjük, és akkor valóban a legjobb minőséget nyújtják, vagy pedig tudatják veled, hogy meghaladja őket a kérdés. Ezek teljesen más tárgyalási alapokat biztosítanak. Nyilván ezek folytán az eredmények is másak lesznek. Abban a pillanatban, amikor mindenki egy irányba húz, a fejlődés látványos. A rendezői javaslatok igen közel kerülnek ahhoz a ponthoz, amikor kijelenthető, hogy elértük a célt. Az ilyen munkamorállal rendelkező társadalmakban neked mint alkotónak igen nagy a felelősséged. A kötelezettségeid nagyon nagyok. Japán olyan ország, amely a legkorszerűbb színházi technikával rendelkezik, ami komoly segítséget jelent. De ha egyetlen szót kellene használnom, amely a leginkább jellemző a japán kulturális világra, akkor az a tisztelet lenne. A minden iránti tisztelet. Az emberek, a színházi szöveg, a munkatárs, a másik alkotó, a producer, a közönség iránti tisztelet. Lehet tudni, hogy a felkelő nap országában a színháznak teljesen másak a hagyományai, mint Európában. Ennek fényében mit tettetek, hogy sikerre vigyétek a III. Richárdot vagy a Szentivánéji álmot? Silviu Purcarete a Macbett próbáján. Kolozsvári Állami Magyar Színház. Rendezte: Silviu Purcarete, díszlettervező: Helmut Stürmer, jelmeztervező: Lia Mantoc. Bemutató: 2021. Fotó: Biró István