Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

INTERJÚ csupán egyik próbától a másikig gondolkodsz ilyenkor. Silviu Purcarete a Japánban szerzett ta­pasztalatairól csak annyit mondott, hogy az egy másik világ. Ott is dolgoztatok együtt. Te milyen tapasztalatokkal jöttél el onnan? Igen, az egy másik világ. Azok az emberek minden mesterséghez, az élet bármely terüle­téhez örömmel és komolysággal közelítenek. Annak az országnak a polgárai rendkívül elkö­telezettek, erős emberi jellemzőkkel, amelyek az őszinteségen és a segíteni akaráson alap­szanak. A legelső találkozástól kezdve nagyon becsületesek. Ők soha semmi olyat nem fog­nak eladni neked, amit nem tudnak megcsi­nálni. Vagy azt mondják, hogy elkészítjük, és akkor valóban a legjobb minőséget nyújtják, vagy pedig tudatják veled, hogy meghaladja őket a kérdés. Ezek teljesen más tárgyalási alapokat biztosítanak. Nyilván ezek folytán az eredmények is másak lesznek. Abban a pilla­natban, amikor mindenki egy irányba húz, a fejlődés látványos. A rendezői javaslatok igen közel kerülnek ahhoz a ponthoz, amikor kije­lenthető, hogy elértük a célt. Az ilyen mun­kamorállal rendelkező társadalmakban neked mint alkotónak igen nagy a felelősséged. A kötelezettségeid nagyon nagyok. Japán olyan ország, amely a legkorszerűbb színházi tech­nikával rendelkezik, ami komoly segítséget je­lent. De ha egyetlen szót kellene használnom, amely a leginkább jellemző a japán kulturális világra, akkor az a tisztelet lenne. A minden iránti tisztelet. Az emberek, a színházi szöveg, a munkatárs, a másik alkotó, a producer, a kö­zönség iránti tisztelet. Lehet tudni, hogy a felkelő nap országában a színháznak teljesen másak a hagyományai, mint Európában. Ennek fényében mit tettetek, hogy sikerre vigyétek a III. Richárdot vagy a Szentivánéji álmot? Silviu Purcarete a Macbett próbáján. Kolozsvári Állami Magyar Színház. Rendezte: Silviu Purcarete, díszlettervező: Helmut Stürmer, jelmeztervező: Lia Mantoc. Bemutató: 2021. Fotó: Biró István

Next