Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

TANULMÁNY/ESSZÉ De ugorjunk a jelenbe, mert ennek az első csoportnak a tagjai találkoznak mindmáig a leg­többet, és ez egy 2003-ban rendezett Maszkura-találkozónak köszönhető. 2003-ban Csergő Tibor András javaslatára, Soó Éva segítségével az akkori csapat megszervezte a 75 éves taps nevet viselő Maszkura-össztalálkozót. A szervezők úgy tudták, mindössze 15 évnyi egyetemista színjátszást ünnepelnek, de a találkozó hírét egy helyi újságban elolvasta Silye Lóránd egykori színjátszó, és mivel a felhívásban az szerepelt, hogy a diákház színjátszóinak találkozója, Skovrán Ágnessel összetrombitálták az egykori csapatot, „így végül nem 15 éves taps, hanem 30 éves taps kellett volna legyen a rendezvény neve”, mondja Török Erika akkori csoportvezető. Skov­rán Ágnes, aki mindmáig egyik mozgatója ennek az első csoportnak, így emlékezik a 2003-as találkozóra: „Feledhetetlen élmény volt, időutazás, visszavedlettünk a régi önmagunkká. Három nap és három éjen át sírtunk és röhögtünk. (...) Találgattuk, hogy ki kicsoda, és nevettünk, hogy vénségünkre Maszkurák lettünk.” Ezen a találkozón most már a mindenkori és mindenkorú maszkurások kopjafát avattak a Házsongárdban az elhunyt diákszínjátszók emlékére. Bereczky Péter ugyan Magyarországra te­lepült,11 és ott van eltemetve, de személyének emléke elevenen él a csoport tagjaiban, így Skov­rán Ágnesben is: „végtelenül türelmes, jó humorú, segítőkész, »nagybetűs« ember volt, akinek mindig volt ránk ideje, próbákon kívül is. A módszerei? Tisztelettel bánt velünk, s talán ezért mi is tiszteltük és szerettük őt, felnéztünk rá.” 2003 tavasza óta ennek az első csoportnak tagjai Eleusziszi szent dráma előadás Franciaországban 11 Fia, ifj. Bereczky Péter, aki ugyancsak tagja volt a diákszínjátszó csoportnak, Magyarországon színművész.

Next