Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

TANULMÁNY / ESSZÉ - érzelmek - tehetetlenség - tervek/önértékelés Itt Jelena a tér jobb oldalán van elhelyezve. Az első három aspektusra (műveltség, szépség, társadalmi státusz) mind férfiakat választ a színésznő, a főszereplő elé helyezi őket, mint valami testőröket. Ez ugyanakkor a bezártságot is jelenti. Levédik őt. Ez a három férfi szimbolizálhatja a férfit, az apát, a védelem szerepét az életében. A másik három aspektus (érzelmek, tehetetlenség, tervek/önértékelés) megjelenítéséhez pedig nők kerülnek. A központi szereplőtől külön állva, a háta mögött helyezkednek el. Ez egy­értelműen kimutatja, hogy az érzések a háttérbe vannak szorítva. Nincs helye a valódi érzések megélésének, mert a szabályok követése érvényesül, így láthatunk egy üres, kiüresedett nőt. Ez a művelt, szép nő tragédiája. Nem véletlen, hogy Jelena szüleiről, családi hátteréről nem tudunk semmit. A felvázolt aspektusok semmilyen formában nem kapcsolódnak konkrétan egymáshoz. Különálló lények. Nincs konfliktus közöttük. Minden nagyon rendezettnek tűnik. Ebből jön a ki­borulása. Az emberek először a szépséget, a műveltséget és a státuszt látják benne, de ezek eltakarják a valódi énjét. Ő maga nem látszik, nem fontos. Unalmas egy mellékszereplő, ahogy a darabban is mondja magáról. Ezután azt próbáljuk ki, milyen, hogyha mindenki egyszerre beszél hozzá. Ekkor látjuk és értjük meg igazán, hogy mennyire képtelen reagálni, képtelen cselekedni. A pszichodráma alapelvei mentén kialakított játékok tulajdonképpen egyáltalán nem tűnnek világmegváltó, formabontó színházi technikáknak, azonban egyszerűségük és lényegiségük két­ségkívül gazdagabbá teszik a színészi játékot, és teljes mértékben kitágítják a perspektívánkat, a fantáziánkat, és végeredményben megalapozzák a színészi autentikusságot és frissességet. Ha a színész élvezi a játékot, akkor a néző is fogja. Fotó: Dmitrij Matvejev

Next