Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

TANULMÁNY / ESSZÉ szereplők hajtanak végre a Professzor kérésére. Ványa nem segít, csak kommentál és panaszko­dik, hogy miért kell még mindig „ennek az idiótának”, azaz a Professzornak a szolgálói legyenek. Egyik kedvenc jelenetem Szonyának a hidegrázós, megható monológja, miközben a Doktor előtt levetkőzik. Teljesen kiszolgáltatottá teszi magát, csak hogy megmutassa érzéseinek őszin­teségét és tisztaságát. Közben többször is megismétli, hogy egyáltalán nem veszi őt észre a doki. A Doktort játszó színész egy darabig nézi, aztán kifejezéstelenül távozik a színpadról. Az a folyamatosan megújuló, céltudatos játékosság, ami a Doktort játszó színészben van, számomra fenomenális. A közel öt hónapos próbafolyamat alatt egyszer sem láttam ugyanazt tőle, miközben soha nem tér el a lényegtől, nem játszik semmi olyat, aminek ne lenne az adott helyzetben helye. Ha meg kell ismételni egy jelenetet, azt is mindig úgy játssza, mintha most csinálná először. Mindig a jelenben van, figyel a partnereire, és a nézők figyelmét is folyamatosan kézben tartja. A sírástól a nevetésig az egész érzelmi skálát képes bejárnia velünk, nézőkkel együtt. Kiszámíthatatlan, folyamatosan meglep, és olyan könnyedséggel vált a mély dráma és a humor között, hogy csupán az ő játékát követni már eleve katartikus. A Ványát játszó színész is tökéletes erre a szerepre. Szerintem Csehov nagyon örülne, ha látná őt a színpadon. Pontosan azt hozza, ami meg van írva. Látunk egy esetlen, keserű, nevet­séges, vicces, szomorú, kiszolgáltatott lúzert, és közben mindezekkel együtt a legszerethetőbb karaktert. Mint egy szerencsétlen bohóc. Nagyon tudunk empatizálni vele. A színész pedig a litván Mr. Bean. Öreg bohóc, aki szintén mintha folyamatosan improvizálna. Nála semmi sincs rögzítve, és hihetetlen dolgokat csinál, amikor ihletett állapotba kerül. Szomjazunk a játékáért, mintha minden, amit csinál a színpadon, az egy nem mindennapi mutatvány lenne. A Doktort játszó színész nagybátyja. Két generáció, két őstehetség, ugyanarról a gyökérről. Ha őket egy jelenetbe tesszük, az örökkévalóságig nézhetnénk játékukat anélkül, hogy megunnánk. Fotó: Dmitrij Matvejev

Next