Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 1. szám
INTERJÚ Egy évvel ezelőtt szintén Japánban színre vittük a Szentivánéji álmot, amely nagy siker lett. Díjakat is nyert, például a legjobb női színésznőét. Ezeknek az előadásoknak az egyik titka az őszinteség. Az alkotó őszintesége, amely Silviu Purcarete nagyságával ötvöződik, s mellette áll a mi teljes csapatunk. Ez azt jelenti, hogy erős csapat vagyunk, nem? Silviu Purcarete jól tudta, kiket gyűjtsön maga köré. Rendkívül fontos, hogy kikkel szövetkezel. Egyik módja ennek, ahogy a rák, a béka és a csuka esete egy állatmesében le van írva. Ez a történet erre a legjobb példa. Valamit a partra akartak költöztetni, de mindenki különböző irányba húzott. A tárgy egy helyben maradt, nincs változás. Mi tudást és energiát fektetünk be, nem az én előtérbe tolása, hanem a téma kibontása érdekében. Milyen volt Silviu Purcaretevel operát állítani színpadra? Nincs lényegbeli különbség. Nem egy drámai szöveggel van dolgunk, hanem egy librettóval, de a tisztelet ugyanúgy a librettónak szól és a zenének. Nem tudsz jól megrendezni egy operát, ha nem tartod tiszteletben a zenét, a zenei időket. Nem feltétlenül arról a valós időről van szó, amelyben a cselekmény zajlik. Azon lehet változtatni, de a zeneidőkön, a ritmuson nem. Egy ilyen munka milyen zenei felkészültséget feltételez? A minimum, hogy szeresd a zenét, és legalább alapfokú zenei ismeretekkel kell rendelkezned. Értened kell, miért írták meg, milyen újdonsággal szolgált a zeneszerző, mit jelent napjainkban egy zeneszerző világa, például a Wagneré. Még időszerű-e, ugyanúgy színpadra vihető, mint a maga korában? Ezeket a kérdéseket fel kell tenned. Ugyanígy Mozart, Dragon Buhagiar. Fotó: Biró István