Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

KRITIKA metlenkedni, így lesznek ők akaratlanul is Tót megalázásának az eszközei. Ágika javaslatára húz­za be Tót a sisakot a homlokába, a zseblámpát meg maga Mariska teszi a szájába. A fiatal lány rajongása és Tótné elszántsága jó táptalajt biztosít az őrnagy kibontakozásának, aki észrevétlenül manipulál az érzelmekkel, megsértődik, majd lazán kibékül, megfélemlít, zsarol, hízeleg, ha kell. Nem félelmetes ez az őrnagy, s talán ez benne a legijesztőbb, hogy észrevétlenül válik zsarnok­ká. A legváratlanabb pillanatokban bukkan fel, reakciói kiszámíthatatlanok, végig kiismerhetetlen marad. Egyszerre komikus és hajmeresztő, ahogyan összevissza ugrándozik megérkezésekor, Tótékat keresve, vagy ahogyan egy szál zokniban, egyik kezében kabátját védőpajzsként tartva maga előtt, másik kezében pisztollyal ront be Tót ásításának a hangjára. Később, amikor lazán kifejti, hogy a fronton főbelövés jár az ásításért, a birtokában lévő összes megfigyelő- és hadi­szerszámot felvonultatja: fényképezőgépet, távcsövet, pisztolyt, amíg rátalál a Tót ásítása ellen szolgáló zseblámpára. Tévedésből egy gázmaszk is bekerül az arzenálba. Poénnak hat a nagy kapkodásban, ám mégis összeszorul a torkunk. Ahogy halad előre a történet, úgy veszítjük el nézőként, a szereplőkhöz hasonlóan, tájéko­zódási képességünket: realitás és képzelet, őrültség és józan ész összemosódnak. Nem tudjuk eldönteni, hogy Tót valóban megharapja-e az őrnagyot, valóban letolja-e a nadrágját az érkező különvonat előtt. Tény, hogy rendre őt magát is sikerül elbizonytalanítani, még a saját tetteit ille­tően is; egyre nagyobb szakadék tátong a valós érzései és a magára erőltetett szerep között. Amikor hosszas kínlódás után végre kimondatják vele, hogy ha kicsi a margóvágó, akkor egy nagyobb margóvágót kell csinálni, ténylegesen hátsóját mutatja az őrnagynak, miközben hangos nevetése okádást idéző hangba megy át. Cipriani (Nemes Levente), az idegorvos professzor az egyetlen a szereplők közül, aki nem az éppen fennálló játékszabályok, hanem az örök emberi értékek szerint él. A sokat látott, sokat Mátray László, D. Albu Annamária, Vass Zsuzsanna, Kónya-Ütő Bence. Fotó: Barabás Zsolt

Next