Jel-Kép, 1981 (1. szám)
Tallózó - Lapokból
KÖNYVEKRŐL megismernünk, és eredeti módon, hazai emberi-társadalmi talajon, szerzői originalitással tovább- és „újragyökereztetnünk". A magyar animációnak „élnie kell sokrétű lehetőségeivel mind jelentés—tartalmi, mind formanyelvi kibontakoztatásának területén, felhasználni az új gondolatokat, új témaköröket, a művészek kísérletező kedvét. Csak így válhat valóra a további fejlődés biztosítása". Mik a további fejlődés kilátásai ? A jövő körvonalazását Matolcsy György: Vázlatok a magyar animációs film történetéhez c. tanulmánya kísérli meg (A magyar film három évtizede. A MOKÉP és a Magyar Filmtudományi Intézet közös kiadása, Bp. 1978.). A műfaj eddig megtett hazai útját, buktatóit, eredményeit vázolja fel, Ítéletei a szakmai—művészeti vezetői tapasztalatokra csakúgy támaszkodnak, mint a közös munka és az együttszurkolás felelősségteljes élményére. Három évtizedet fog át a tanulmány — „éppen" annyit, amennyi idő alatt megszületett, önállóvá és nemzetközileg is elismertté vált animációs filmművészetünk. E három évtized „kristálygömbjéből" próbál jósolni a szerző, a stúdió vezetője. Ez nyilván nem könnyű , ám mindenképpen szükséges. Előtervezések, tippek, kockázatok, jobbára biztos és alig valószínű anticipációk konfliktusa nélkül korszerű filmgyártás az animációs film területén sem lehetséges. Több szempont metszetében, történeti aspektusban teszi nagyító alá harminc esztendő idevágó eseményeit Matolcsy. Ez ismét összehasonlítási lehetőséget kínál az olvasónak, aki a kötet többi szerzőjének az adott időszakra vonatkozó ítéletével vetheti egybe, gondolhatja tovább az újonnan olvasottakat. Maga a szerző is ütközteti a múlt és a jelen eseményeit. És pontosan eközben — hol rejtetten, hol nyíltabban— sejlik fel az esetleges jövő: animációs filmművészetünk fejlődésének útja. A tanulmány alcímei voltaképpen három évtized történését, döntő változásait összegezik: Az alkalmazott művészettől a szabad művészetig, Küzdelem a nagy formákért, A matéria változásai, Mesétől a valóságig, Néhány esztétikai sajátosság változása, Az animáció és közönsége, Három nemzedék. És kiderül: a jövő — legalábbis az alkotói tehetséget illetően — elsősorban a harmadik nemzedék kezében van, azokéban, akik az első és a második segítségével nőttek és nőnek fel, továbbviszik, továbbfejlesztik jelen (és jelentős) eredményeinket. A sikeres jövő — a befogadókat illetően— a közönség animációszeretetében van. Abban, hogy „az animáció bevonult a mindennapok életébe". „Az animáció és a közönség kapcsolatának legjellegzetesebb fejlődési tendenciája az elmúlt harminc évben az volt, hogy az animáció újabb közönségrétegeket tudott hatáskörébe vonni." „Az első három évtizedben a hazai animáció sikerrel birkózott meg a közönség és a művészet bonyolult kérdéseivel, jövőbeli fejlődésének is ez a legfontosabb feltétele." A jövőbeli fejlődés, a „hogyan tovább ?" kérdése kulcskérdés a stúdióban. Felettük lebegő Damoklesz-kard ? Irányadó, lobogó fáklya ? Sok minden kell a magyar animációs film továbbfejlődéséhez. Köztük a fentiekben vázolt támaszok, a visszapillantó történeti elemzés, a jövőre irányuló tekintet s újabb elméleti fogódzók, lét- és helyzettudatosító tanulmányok, kötetek. Féjja Sándor LAPOKBÓL COMMUNICATIONS Bőség a kommunikációs eszközökben és tartalmakban Amikor a tömegkommunikációs elméletek történészei vissza fognak tekinteni a 70-es években „felfutó" fogalmakra, feltehetően a „média abundance" kifejezést is számba veszik. Legalábbis a problémakör napirendre kerülését jelzi, hogy a nyugatnémet tömegkommunikációkutatási társaságnak az UNESCO-val karöltve rendezett bad neustifti nemzetközi konferenciáján az elidegenedés mellett ez volt a másik fő téma. Hogy tulajdonképpen mit is jelent ez 166