Jel-Kép, 1983 (3. szám)

MÉG EGYSZER - A történelem hasznáról. Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt

A TÖRTÉNELEM HASZNÁRÓL közötti verseny. Megnő a versenyké­pesség jelentősége, a kiélezett verseny­klímában sokkal jobban láthatók az egyes vállalatok, egyének, nemzetek siker- vagy kudarcsorsának a körvona­lai. Nemcsak gazdasági, hanem társa­dalmi-politikai jelentőségű kérdés is ekkor a nemzetgazdasági teljesítő­képesség javítása. A 70-es évek nem­zetközi tapasztalatai viszont arra vilá­gítanak rá, hogy a teljesítőképesség, a versenyképesség, a változásokhoz való illeszkedés javításában nem lehet le­kopírozni más, fejlettebb, sikeresebb országok szervezeti rendszerét, cél­rendszerét. Az utánzás, ami az 50-es 1­00-as években annyira elterjedt a növe­kedés, gyorsítás útjára lépő országok­ban, egyre inkább célszerűtlenné válik nemzetgazdasági szinten is. Azt látjuk, hogy azok az országok fejlődnek ered­ményesebben, gyorsabban, amelyek a fejlődéstörténeti örökségük alapján ki­alakított célrendszeri, szervezetrend­szeri, emberi erőforrásaikra tudnak tá­maszkodni. Papp Zsolt: Cseres Tibor, a h­ideg napok, a Parázna szobrok, az Én Kossuth Lajos szerzőjét szenvedélyesen érdeklik a magyar történelem mind korábbi, mind közelebbi korszakai. Cseres Tibor (író): Azt hiszem, hogy nem vagyok ebben egyedül. A mi gene­rációnkat nagyon érdekelte a történe­lem, csak nem volt elég alkalma, lehető­sége arra, hogy érdeklődését csillapítsa vagy kielégítse. Csak a legutóbbi évti­zedekben kaphatott tápot a történelem iránti fogékonyság és érdeklődés. Addig a történelemismeretünk és ezzel együtt a nemzettudatunk is olyan módon volt csökött, hogy a családok vitték tovább azt, amit jól vagy rosszul tudtak, hoz­tak a saját ifjúságukból, saját iskoláz­tatásukból. A politikai vezetés el­mondta a maga történetfelfogását, amiről utólag kiderült, hogy nem teljes, nem egész, hanem sok mindent, ami igaz, és ami a történelemben nagyon fontos, elfed, eltakar. Mivel az ifjúság nem elégíthette ki történelemismereti igényét, el is sorvadt benne ez az igény, és elsorvadt benne az a képesség, amit nemzettudatnak nevezhetünk. Papp Zsolt: Ön néhány évvel a Hideg napok után, ami egy történelmi mély­pontot ábrázol, megírta az Én Kossuth Lajos c. regényét, amely javarészt a magyar történelem egyik pozitívan ér­tékelhető korszakáról szól. Tehát a negatívumok után a bizonyos értelem­ben pozitív értékek, minták bemutatá­sa volt a célja ? Cseres Tibor: Amikor megírtam a Hideg napokat, azt gondoltam, hogy mindenekelőtt el kell mondanunk vét­keinket és bűneinket, mindazt, amit a szomszédos államok a szemünkre vet­hetnek. Azzal, hogy megírtam az új­vidéki három napot, példát akartam adni, hogy a szomszéd népek írói ugyanúgy hozzanak felszínre, írjanak meg minden olyan szörnyűséget, ame­lyet ellenünk követtek el. Ez persze nem következett be, csak nagyon héza­gosan, csalódást keltve. Úgyhogy ma­gam kellett hozzáfogjak, hogy megír­jam mindazt, amit mások ellenünk el­követtek, vagy amit a mi javunkra ír­hat a történelem. C­latz Ferenc (történész, MTA, Tör­ténettudományi Intézet): A Közép-Európában élő kis népeknek a jelenben feszülő problémáit a történelemre lehet visszavezetni. Természetes dolog, hogy amikor egy mai fiatal elmegy Romániá­ba, ott magyar kisebbséggel találkozik, és hazajövet nekünk, szülőknek felveti ezt a kérdést, akkor nem a burzsoá nacionalizmus öröklődött át ennek a fiatalnak a gondolkodásába, hiszen a mi iskolánkban nőtt fel, ahol marxista szemléletre oktatunk, hanem egyszerű­en keresi a történelemben a választ : hogy alakult ki ez a helyzet, miért van ez így ? Nekem az a véleményem, hogy a történelem iránti érdeklődés meg­nyilvánulásának egyik oka, hogy­ na­gyon sok elintézetlen kérdés van még. A másik ok, hogy a második világ­háború utáni nagy technikai föllendü­lés elindított egy univerzálódási folya­matot az emberiség gondolkodásában, amely valahogy úgy fogalmazódott meg, hogy néhány évtized múlva meg­szűnnek a nemzeti különbségek. Min­denki egyformán farmernadrágban jár, Parker golyóstollal ír és így tovább.

Next