Jel-Kép, 1983 (3. szám)
MÉG EGYSZER - A történelem hasznáról. Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt
A TÖRTÉNELEM HASZNÁRÓL közötti verseny. Megnő a versenyképesség jelentősége, a kiélezett versenyklímában sokkal jobban láthatók az egyes vállalatok, egyének, nemzetek siker- vagy kudarcsorsának a körvonalai. Nemcsak gazdasági, hanem társadalmi-politikai jelentőségű kérdés is ekkor a nemzetgazdasági teljesítőképesség javítása. A 70-es évek nemzetközi tapasztalatai viszont arra világítanak rá, hogy a teljesítőképesség, a versenyképesség, a változásokhoz való illeszkedés javításában nem lehet lekopírozni más, fejlettebb, sikeresebb országok szervezeti rendszerét, célrendszerét. Az utánzás, ami az 50-es 100-as években annyira elterjedt a növekedés, gyorsítás útjára lépő országokban, egyre inkább célszerűtlenné válik nemzetgazdasági szinten is. Azt látjuk, hogy azok az országok fejlődnek eredményesebben, gyorsabban, amelyek a fejlődéstörténeti örökségük alapján kialakított célrendszeri, szervezetrendszeri, emberi erőforrásaikra tudnak támaszkodni. Papp Zsolt: Cseres Tibor, a hideg napok, a Parázna szobrok, az Én Kossuth Lajos szerzőjét szenvedélyesen érdeklik a magyar történelem mind korábbi, mind közelebbi korszakai. Cseres Tibor (író): Azt hiszem, hogy nem vagyok ebben egyedül. A mi generációnkat nagyon érdekelte a történelem, csak nem volt elég alkalma, lehetősége arra, hogy érdeklődését csillapítsa vagy kielégítse. Csak a legutóbbi évtizedekben kaphatott tápot a történelem iránti fogékonyság és érdeklődés. Addig a történelemismeretünk és ezzel együtt a nemzettudatunk is olyan módon volt csökött, hogy a családok vitték tovább azt, amit jól vagy rosszul tudtak, hoztak a saját ifjúságukból, saját iskoláztatásukból. A politikai vezetés elmondta a maga történetfelfogását, amiről utólag kiderült, hogy nem teljes, nem egész, hanem sok mindent, ami igaz, és ami a történelemben nagyon fontos, elfed, eltakar. Mivel az ifjúság nem elégíthette ki történelemismereti igényét, el is sorvadt benne ez az igény, és elsorvadt benne az a képesség, amit nemzettudatnak nevezhetünk. Papp Zsolt: Ön néhány évvel a Hideg napok után, ami egy történelmi mélypontot ábrázol, megírta az Én Kossuth Lajos c. regényét, amely javarészt a magyar történelem egyik pozitívan értékelhető korszakáról szól. Tehát a negatívumok után a bizonyos értelemben pozitív értékek, minták bemutatása volt a célja ? Cseres Tibor: Amikor megírtam a Hideg napokat, azt gondoltam, hogy mindenekelőtt el kell mondanunk vétkeinket és bűneinket, mindazt, amit a szomszédos államok a szemünkre vethetnek. Azzal, hogy megírtam az újvidéki három napot, példát akartam adni, hogy a szomszéd népek írói ugyanúgy hozzanak felszínre, írjanak meg minden olyan szörnyűséget, amelyet ellenünk követtek el. Ez persze nem következett be, csak nagyon hézagosan, csalódást keltve. Úgyhogy magam kellett hozzáfogjak, hogy megírjam mindazt, amit mások ellenünk elkövettek, vagy amit a mi javunkra írhat a történelem. Clatz Ferenc (történész, MTA, Történettudományi Intézet): A Közép-Európában élő kis népeknek a jelenben feszülő problémáit a történelemre lehet visszavezetni. Természetes dolog, hogy amikor egy mai fiatal elmegy Romániába, ott magyar kisebbséggel találkozik, és hazajövet nekünk, szülőknek felveti ezt a kérdést, akkor nem a burzsoá nacionalizmus öröklődött át ennek a fiatalnak a gondolkodásába, hiszen a mi iskolánkban nőtt fel, ahol marxista szemléletre oktatunk, hanem egyszerűen keresi a történelemben a választ : hogy alakult ki ez a helyzet, miért van ez így ? Nekem az a véleményem, hogy a történelem iránti érdeklődés megnyilvánulásának egyik oka, hogy nagyon sok elintézetlen kérdés van még. A másik ok, hogy a második világháború utáni nagy technikai föllendülés elindított egy univerzálódási folyamatot az emberiség gondolkodásában, amely valahogy úgy fogalmazódott meg, hogy néhány évtized múlva megszűnnek a nemzeti különbségek. Mindenki egyformán farmernadrágban jár, Parker golyóstollal ír és így tovább.