Jel-Kép, 1983 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Erkölcs, politika, gazdaság - Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt
ERKÖLCS, POLITIKA, GAZDASÁG van egy összefoglaló kifejezésünk: túlközpontosítás. A túlközpontosítás, tehát az állami illetékességben felvállalt gazdálkodás időszakában, ami a korai szocializmust jellemezte, milyen volt az emberek erkölcsi magatartása gazdasági téren ? Antal László: Nehéz kérdés, mert nem biztos, hogy az, amit a gazdaság, illetve a politika kezdeményez, az emberek valóságos erkölcsi magatartásává válik. Tehát onnan kell kiindulni, hogy mit is közvetít a gazdaság — illetve az a transzformációs hatalmi közeg, amit politikának is nevezhetünk — a társadalomnak, és arra hogyan reagál a társadalom. Tény, hogy a gazdasági rendszert fölülről, központi csúcsból szervezték meg. E megszervezettség totális volt, nem a racionalitás jegyében született, mert kiterjedt a gazdaság olyan területeire is— a mezőgazdaságra, a lakossági szolgáltatásokra gondolok —, ahol nyilvánvalóan nem jelentette a gazdasági hatékonyság növekedését. Egyetlen egyet biztosított ez a fölülről szervezettség: azt, hogy egy központ irányíthatta a termelést. Ez a logika azt is jelentette, hogy a gazdaság működését nem különböző részérők játéka, a munkások érdekképviselete, a fogyasztói piac, a fogyasztók érdekképviselete és millió más részére ellenőrizte, hanem egy felülről irányított, bürokratikus vezetés. Hankiss Elemér: De hogy válik ez erkölcsi kérdéssé ? Sapp Zsolt: Talán úgy, hogy ilyenkor a közös ügyeket az emberek nem érzik közös ügyeiknek. Antal László: Az első lépés nem ez. Először úgy érzik az emberek, hogy a közös ügyeket hatékonyan képviselik ott fönn, ahol mindent átlátnak. De később kiderül, hogy ez az ellenőrzés nemcsak hogy tökéletes nem lehet, hanem kielégítő sem, hiszen nincsenek ott azok az erők, amelyek a saját céljaikat közvetítenék. Az ellenőrzés helyébe a gyanakvás lép, a politika behatol a magánéletbe is. Kíváncsiakká válnak arra, hol kimondva, hol nem, hogy milyen társadalmi rétegből származik az ember felesége, milyen rokonai élnek külföldön. A gyanakvás kiterjed a gazdaságra, az egész társadalmi rendszerre. Kitermeli ez a logika annak hirdetését is, hogy „odafönn" csalhatatlanok. A személyi kultusz nem néhány személy rossz tulajdonságaira vezethető vissza. Mindig döntő fontosságú lenne, hogy legföljebb néhány évvel később, utólag lehessen megállapítani azt, hogy a fölső szintű gazdasági—politikai döntések tévesek voltak. Ám a vázolt helyzetben nem fogalmazódhat meg a nyilvánosság előtt egy ilyen kérdés, ez a fajta felülről való vezetés nem tűri el, hogy a csalhatatlanságot megkérdőjelezzék. Tehát a gyanakvás, a fölső szintű irányítás csalhatatlanságának hirdetése indirekt módon megkérdőjelezi a rendszer által hivatalosan hirdetett erkölcsöt. Papp Zsolt: Tehát kettős magatartás, kétarcúság alakul ki ? Antal László: Igen, Kettős kötődés alakul ki az emberekben. Kollektivizmust hirdetünk, de az emberek borzasztóan gyanakszanak egymásra. Nemcsak attól félnek, hogy ki jelenti fel a másikat, hanem azért is, mert borzasztóan fontossá válik, hogy ne adják ki magukat. Állandóan együtt vagyunk, mégis félünk egymástól, és ezek a magatartásformák átörökítődnek. De van ebben valami más is, a társadalom bizonyos fokú lebecsülése. Fölül egy agytröszt látja át azt, hogy mi jó a társadalomnak, amely még éretlen, hogy megállapítsa, mi a jó neki. A fölülről irányítottsághoz hozzátartozik az is, hogy a fölső szintű érdekek távlatperspektívájúak, maguk alá kell rendelniük az alsóbb szintű érdekeket, ezek aztán igazán nem is tudnak megfogalmazódni. Mindmáig érvényes az, legalábbis úgy érzékelem, hogy akármilyen vita folyik, van egyfajta csalhatatlan optimum, összigazság, és vannak ellenvélemények. Nincs olyan, hogy reális a Gombár Csaba véleménye és az enyém is, csak más értékrendben gondolkodunk. Ez valahogy nem fér a bögyünkbe, itt valaminek igaznak kell lennie, az összes többit