Jel-Kép, 1983 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Erkölcs, politika, gazdaság - Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt
ERKÖLCS, POLITIKA, GAZDASÁG pedig el kell ítélni, és ez már nem feltétlenül fölső szintű politikai kérdés, hanem ez így van az egész társadalomban. Ugyanehhez tartozik az is, hogy ha itt demokratizmusról, konkrét kérdések, gazdasági ügyek — akár a legapróbb, legföldhözragadtabb gazdasági ügyek — megoldhatóságáról van szó, akkor a vitatkozó felek egyike előbb-utóbb azt mondja, azért nem oldható meg, mert ez így-úgy-amúgy kapcsolódik sokkal általánosabb, sokkal nagyobb kérdésekhez, előbb-utóbb eljut egész a geopolitikáig, és úgysem lehet megoldani, tehát hagyjuk az egészet a fenébe. Ez egy bukfenc, ami az elidegenedés felé visz. Papp Zsolt: A bezárkózásokból mi, hogyan és mennyire szakadt föl a 60-as években ? Gábor R. István: Máig érvényes jelentősége van annak a kérdésnek, hogy ez a fajta túlközpontosított állami irányítás olyan ethosznak a nevében folyt, aminek a lényege, hogy ez a fajta berendezkedés tervszerű, arányos, igazságos, eredményes. Ez az ethosz egyfajta megkülönböztetést, értékrangsort alkalmazott azokkal a gazdasági és nem gazdasági intézményekkel szemben, amelyek a társadalomban jelen voltak, és azóta is jelen vannak. Az értékskálán annál negatívabb minősítést kapott egy adott típusú intézmény, minél távolabb volt az állami irányíthatóságtól, tehát minél inkább magán vagy helyi jellegű vagy kicsi volt —mert az állami irányíthatóság és a méret sem teljesen független egymástól. Ennek megfelelően másféle eljárásmódokat alakított ki az értékskála különböző pontjain elhelyezkedő intézményekkel szemben. Megszorítani igyekezett azt, aminek az előjele negatív, és támogatni azt, ami pozitív volt. (Ez a gyakorlat időnként újjáéled, nem mondhatjuk, hogy teljesen túl volnánk rajta.) A 60-as évek második felében talán a legfontosabb, az embereket a legközvetlenebbül érintő változás az volt, hogy soha azelőtt, és soha azóta nem volt olyan gyors a reáljövedelmek emelkedése. Ez egyben azt is jelentette, hogy a lakossági fogyasztás elért egy olyan küszöböt, ahol már diszpozícionális jövedelem képződött. Az emberek a szükséges fogyasztáson felül döntöttek a megmaradó összeg felhasználásáról. Gyorsan növekedni kezdett a betétállomány, meggyorsult a lakásépítkezés. Másképpen kezelték azokat az intézményeket is, amelyek az előbb említett skála negatív pólusa felé helyezhetők el. Elsősorban a mezőgazdasági kistermelés esetében, de a reform bevezetésével egyidejűleg egészen konkrétan a mezőgazdasági termelőszövetkezeti melléküzemágakkal kapcsolatban is. Erre az időszakra tehető a mai értelemben vett második gazdaság megjelenése vagy inkább rendszerré szerveződésének megindulása is Magyarországon. Antal László: Az 50-es évektől, azaz a tervgazdaság megjelenésétől kezdve a gazdasági rendszer működési zavarait mindig olyan tényezők tudták többékevésbé feloldani, amelyek kitörtek a rendszer alaplogikájából, amelyeket kevésbé lehetett szabályozni. Ha például nagy bajban voltunk, és nem volt elég hús, akkor a központilag kevésbé szabályozható tényezőket kellett jobban szabadjára engedni, nem is ösztönözni, hanem jobban szabadjára engedni. Tehát minden, ami a gazdasági fejlődés gyorsulását előidézte, durván fogalmazva „züllesztő" volt, s ez tényként jelentkezett a társadalom morális tudatában. Hankiss Elemér. Szeretnék egy csúnya fogalmat bedobni ebbe a vitába, mégpedig az önzés fogalmát. Az önzést általában az erkölcsös magatartás ellenpólusaként szokás emlegetni, és ez nagyon sok zavart okoz. Véleményem szerint az értelmes önzés nem ellentéte az erkölcsös magatartásnak. Ha jól meggondoljuk, az erkölcs nem más, mint a közösség önzése, a közösségnek az a szabályrendszere, amely az egyéneket mindannyiunk számára, az egyén számára is hasznos cselekvésekre készteti. Az a társadalom, amely nem tudja beépíteni az önzést nyíltan és őszintén a maga erkölcsi rendjébe, állandóan zavarokkal fog küszködni. Ilyen szempontból nagy előnyben van a tőkés kultúra, tudniillik az önzésre épít, és erre