Jel-Kép, 1985 (4. szám)

MÉG EGYSZER - Mécses Sopronkőhidáért (Rapcsányi László emlékműsora)

MÉCSES SOPRONKŐHIDÁÉRT novembertől, miután a Margit körút­ról idejöttek. Riporter: Tehát akik politikai fog­lyok voltak. Tari Ferenc: Politikai foglyok voltak, s ők maguk sem tudták megmutatni, hogy melyik zárkában töltötték akkor itt ezt az időszakot. Riporter: A fegyintézet parancsnoka átkísért bennünket az egykori iskolába, szemben a börtönfallal. Tari Ferenc: Dominich bírósága itt hozta azokat az ítéleteket, amelyek következtében Bajcsy-Zsilinszky End­re, Pesti Barnabás, Kreutz Róbert és a többi mártírhalált halt. Pontosan meg­állapítani, hogy7 melyik az a terem, amelyben a bíróság ítélkezett, nem le­het. * Riporter: Almásy Pál altábornagy úr, itt van előttünk a kőhidai fegyház tervrajza. Kérem, vezessen úgy a raj­zon, ahogyan visszaemlékezik ott töl­tött fogságára. Almásy Pál: A kőhidai fegydiáznak a főépülete egy H alakú épület, amelynek az egyik szárnyában — amit kettes osztályának neveztek az igazságügyei hatóságok •—- lettek elhelyezve a Buda­pestről lehozott politikai foglyok. Ez­zel a kettes osztállyal szemben volt ak­kor egy kapu a nagy kőfalon, ezen a kapun keresztül gördült be az autóbu­szunk december 12-én az esti órákban. Lehetett úgy tíz, fél tizenegy körülbe­lül. Ennek az osztálynak a földszintjén sorakoztatták fel a Pestről négv-öt autó­buszon lehozott politikai foglyokat, névsorolvasást tartottak, és utána a földszinten, az első, második és harma­dik emeleten helyezték el a foglyokat. Hartz Gáspár nyugalmazott főtörzs­őrmester: Autóbuszokon hozták ide őket, éjszakának idején, a hátsó udvar­nál van egy kapu, ott jöttek be. Előre megmondták, hogy jönnek a nehéz fog­lyok. Katonák jöttek velük, nyilas ka­tonák. A kórházban, a második osztá­lyon helyezték el őket, az a volt fe­gyencosztály, addigra kitelepítették, elvitték innen az embereket munka­szolgálatra. Riporter: Kikre emlékezik személy szerint ? Hartz Gáspár: Bajcsy-Zsilinszky End­rére, üdescalchi hercegre, Jávor Pálra. Titkos Ilona fenn volt a kórházépület­ben, ezenkívül még itt volt Nagybaczo­ni Nagy Vilmos altábornagy, azt ismer­tem személyesen, mert annak a lánya ott volt iskolában, ahol én voltam isko­laszolga, a lánynevelőben, most ruha­gyár. Horváth István nyugalmazott fegyőr: Az én beosztásom abban az időben már hol ez volt, hol az volt, osztályvezető is voltam vagy helyettes. Bajcsy-Zsilinsz­kyt én fogadtam be. Este tíz órakor jöttek meg vele a nyilasok Pestről. Az öregnek leesett a pokróca, a csöndör meg beletiporta a sárba. Másnap meg­kért, hogy mosassam ki. Riporter: Hol volt elhelyezve Bajcsy, hányadik emeleten ? Horváth István: Nem tudnám meg­mondani. Ezek le voltak választva a rendes őrségtől. Például hogyha a fo­lyosón találkoztunk velük, kísérte a katona, nekem hátraarcot kellett csi­nálni, a fal felé fordulni. Nem is láthat­tam. Teljesen el voltunk különítve. A nyilasok ezt a szárnyat lefoglalták a politikaiaknak. Riporter: Molnár Tibor, a Magyar Rádió szerkesztője már nincs az élők sorában. Évtizedeken át dolgoztunk együtt, de csak néhányan tudták, hogy fiatal egyetemistaként ő is politikai fogoly volt Kőhidán. Sosem akart ér­demeket szerezni a múltjából. Karsai Elek kérésére elmondott néhány rész­letet akkori napjairól. Molnár Tibor: A sopronkőhidai fegy­intézet politikai foglyai tulajdonkép­pen el voltak készülve a legrosszabbra. A beszivárgó hírek nem hagytak kétsé­get. A németek és a velük lepaktált nyi­lasok körül egyre szorult a hurok. Le­het, hogy az utolsó pillanatban kiirta­nak mindnyájunkat. Nagyjából ismer­tük is egymást, hiszen a séták alkalmá­val azért néhány szót sikerült válta­nunk, és ugyanakkor kihasználtuk azt a lehetőséget is, hogy vasárnaponként el-118

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék