Jel-Kép, 1985 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Mécses Sopronkőhidáért (Rapcsányi László emlékműsora)
MÉCSES SOPRONKŐHIDÁÉRT novembertől, miután a Margit körútról idejöttek. Riporter: Tehát akik politikai foglyok voltak. Tari Ferenc: Politikai foglyok voltak, s ők maguk sem tudták megmutatni, hogy melyik zárkában töltötték akkor itt ezt az időszakot. Riporter: A fegyintézet parancsnoka átkísért bennünket az egykori iskolába, szemben a börtönfallal. Tari Ferenc, Dominich bírósága itt hozta azokat az ítéleteket, amelyek következtében Bajcsy-Zsilinszky Endre, Pesti Barnabás, Kreutz Róbert és a többi mártírhalált halt. Pontosan megállapítani, hogy melyik az a terem, amelyben a bíróság ítélkezett, nem lehet. * Riporter: Almásy Pál altábornagy úr, itt van előttünk a kőhidai fegyház tervrajza. Kérem, vezessen úgy a rajzon, ahogyan visszaemlékezik ott töltött fogságára. Almásy Pál: A kőhidai fegyháznak a főépülete egy H alakú épület, amelynek az egyik szárnyában — amit kettes osztályának neveztek az igazságügyei hatóságok— lettek elhelyezve a Budapestről lehozott politikai foglyok. Ezzel a kettes osztállyal szemben volt akkor egy kapu a nagy kőfalon, ezen a kapun keresztül gördült be az autóbuszunk december 12-én az esti órákban. Lehetett úgy tíz, fél tizenegy körülbelül. Ennek az osztálynak a földszintjén sorakoztatták fel a Pestről négy-öt autóbuszon lehozott politikai foglyokat, névsorolvasást tartottak, és utána a földszinten, az első, második és harmadik emeleten helyezték el a foglyokat. Hartz Gáspár nyugalmazott főtörzsőrmester: Autóbuszokon hozták ide őket, éjszakának idején, a hátsó udvarnál van egy kapu, ott jöttek be. Előre megmondták, hogy jönnek a nehéz foglyok. Katonák jöttek velük, nyilas katonák. A kórházban, a második osztályon helyezték el őket, az a volt fegyencosztály, addigra kitelepítették, elvitték innen az embereket munkaszolgálatra. Riporter: Kikre emlékezik személy szerint ? Hartz Gáspár: Bajcsy-Zsilinszky Endrére, adescalchi hercegre, Jávor Pálra. Titkos Ilona fenn volt a kórházépületben, ezenkívül még itt volt Nagybaczoni Nagy Vilmos altábornagy, azt ismertem személyesen, mert annak a lánya ott volt iskolában, ahol én voltam iskolaszolga, a lánynevelőben, most ruhagyár. Horváth István nyugalmazott fegyőr: Az én beosztásom abban az időben már hol ez volt, hol az volt, osztályvezető is voltam vagy helyettes. Bajcsy-Zsilinszkyt én fogadtam be. Este tíz órakor jöttek meg vele a nyilasok Pestről. Az öregnek leesett a pokróca, a csöndör meg beletiporta a sárba. Másnap megkért, hogy mosassam ki. Riporter: Hol volt elhelyezve Bajcsy, hányadik emeleten ? Horváth István: Nem tudnám megmondani. Ezek le voltak választva a rendes őrségtől. Például hogyha a folyosón találkoztunk velük, kísérte a katona, nekem hátraarcot kellett csinálni, a fal felé fordulni. Nem is láthattam. Teljesen el voltunk különítve. A nyilasok ezt a szárnyat lefoglalták a politikaiaknak. Riporter: Molnár Tibor, a Magyar Rádió szerkesztője már nincs az élők sorában. Évtizedeken át dolgoztunk együtt, de csak néhányan tudták, hogy fiatal egyetemistaként ő is politikai fogoly volt Kőhidán. Sosem akart érdemeket szerezni a múltjából. Karsai Elek kérésére elmondott néhány részletet akkori napjairól. Molnár Tibor: A sopronkőhidai fegyintézet politikai foglyai tulajdonképpen el voltak készülve a legrosszabbra. A beszivárgó hírek nem hagytak kétséget. A németek és a velük lepaktált nyilasok közül egyre szorult a hurok. Lehet, hogy az utolsó pillanatban kiirtanak mindnyájunkat. Nagyjából ismertük is egymást, hiszen a séták alkalmával azért néhány szót sikerült váltanunk, és ugyanakkor kihasználtuk azt a lehetőséget is, hogy vasárnaponként él-