Jel-Kép, 1985 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Mécses Sopronkőhidáért (Rapcsányi László emlékműsora)
MÉCSES SOPRONKŐHIDÁÉRT teli, hogy érdekes módon találtak Magyarországon, Sopronkőhidán benn még valakit, aki szintén le van tartóztatva, és tud velük beszélni. Riporter: Mit tudtak egyéb hírekről ? Dr. Berki Feriz: Mindent tudtunk jóformán! Volt egy nagyon-nagyon kedves régi jó barátunk, aki ott a fegyház épületében elég szabadon járt-kelt, az irodán dolgozott: Almásy Pál. Őtőle sok mindent megtudtunk. Ő is megtudott tőlünk, mert nekünk viszont volt rádiónk, és azon hallgattuk a londoni adást. Riporter: Hogy lehetett rádiójuk ? Dr. Berki Feriz: Ez kicsit furcsa. Lakatos Géza miniszterelnök, mikor letartóztatták, nem ment át semmiféle szűrésen, egyenesen került be oda Sopronkőhidára minden csomagjával együtt. A csomagok között volt egy kis koffer, amelyikről senki nem is sejtette, hogy az telepes rádió. Mikor őt szabadon engedték, akkor a rádiót a mi szobánkra hagyta. Riporter: A rádió sose derült ki ? Dr. Berki Feriz: Nem. A végén kimerültek az elemek, úgyhogy ott is hagytuk Kőhidán. Riporter: Rajk László nevét hallotta ? Dr. Berki Feriz: Igen, tudniillik ő jelentkezett időnként betegvizsgálatra. Ült a szaletliben, várta, hogy sor kerüljön rá. A másik szociáldemokrata (szintén a mi kórtermünkben), Reisinger Ferenc vagy szívességből, vagy barátságból vállalta a szűzdohánynak a vágását, és akkor betette egy papírba, általában nekem adta oda, és azt mondta : Te, a Rajknak add oda!" Mondom: „Ki az a Rajk ?" „Mindegy, te ne is törődj vele, jobb, hogyha nem tudod. Az a hosszú sovány, aki ott ül, annak add oda, de ne vegyék észre!" Úgyhogy a Rajknak én szállítottam a dohányt. * Riporter: Rajk Lászlóval találkozott ? Almásy Pál: Tudtam mindjárt az első napokban, hogy ő a Kirgiz fedőnevű ember. Neki csak egyetlen egy kérdése volt hozzánk, írnokokhoz, hogy ne tegyünk be társat melléje. Ő végig egyes cellában volt. Általában mindenki szeretett társat kapni, hogy ne legyen egyedül abban a hidegben, unalomban . . . Rajk pedig azt kérte direkt, hogy intézzük úgy a dolgot, hogy ő egyedül maradhasson, s ezt sikerült is úgy megcsinálni. Riporter: Az altábornagy urat hogy választották ki írnoknak ? Almásy Pál: Egy szakaszvezető, aki még ma is él, legalábbis pár évvel ezelőtt meglátogatott, az jött be, és beszólva a zárkába azt mondta: „Alezredes úr! Szükség van egy írnokra, volna kedve lejönni?" Mire én azt feleltem: „Édes fiam, azonnal." Csak legyen valami elfoglaltság! Miért pont rám esett a választása ? Ezt ő se tudta most se, mikor meglátogatott, megindokolni. Nem emlékezett már rá, hogy valaki ajánlott volna, így kerültem le írnoknak. Amikor már bemelegedtünk mint írnokok, akkor a jobbindulatú kulcsárok segítségével üzenetközvetítést, kis csomagok ide-oda vitelét intéztük. Ha valaki kapott egy csomagot, a barátjának is küldött egy kis részt belőle, ezeket a kulcsárok segítségével főképp Révay Kálmán, Zerkovitz Péter bonyolították le. Riporter: Mi volt a munkája mint írnoknak ? Almásy Pál: Mindenféle haszontalan kimutatás gyártása, amit a lehetőség szerint fölsokszoroztunk, hogy minél elfoglaltabbaknak látsszunk, láttassuk magunkat. Névsort, anyakönyvet vezettem. Aztán pár nap után addig jajgattam, hogy nem bírom egyedül a munkát, hogy sikerült Révay Kálmánt is lehozatnom írnoknak, és aztán rövidesen (januárban) Zerkovitz Pétert is. Mikor én lekerültem írnoknak, akkor Pataky Pistát már ismertem a Margit körútról. Őt rögtön kivettem házimunkásnak, akkor még nem is sejtvén, hogy ilyen súlyos az ügye. Könnyíteni akartam a sorsán, és mint házimunkást vitték aztán decemberben — 22-én vagy 23-án, erre pontosan nem emlékszem — tárgyalásra, és kapott sajnos halálos ítéletet. Riporter: Geisbühl Mátyás, ma Fertőrákos aranymisés papja, pápai kápu