Jel-Kép, 1985 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Mécses Sopronkőhidáért (Rapcsányi László emlékműsora)
MÉCSES SOPRONKŐHIDÁÉRT szó a siralomházzá átalakított zárkájába a harmadik emeletre. Riporter: Hogy alakítanak át egy cellát siralomházzá ? Almásy Pál: Semmi mást nem jelent, nyitva hagyják már az ajtót, két szuronyos honvéd állt az ajtó előtt, hozták a feszületet és a két gyertyát, letették az asztalra. Hoztak vacsorát, ha az illető dohányzott, akkor kapott cigarettát, és nyitva maradt egészen reggelig az ajtó. Riporter: Lelkész előtte is járt be ? Almásy Pál: Nem. Csak akkor, mikor az ítélet volt, akkor jött Bárdosi Jenő, az evangélikus lelkész hozzá. Bárdosi Jenő: December huszonharmadikán az esti órákban engem arról értesítettek, hogy további rendelkezésig maradjak benn szolgálatban. Körülbelül nyolc órakor kaptam az igazságügyminisztérium nyílt parancsát, hogy a hajnali órákban végre fogják hajtani az ítéletet. Este tíz órakor újabb rendelkezést kaptam, amelynek az volt a lényege, hogy további rendelkezésig maradjak benn a lelkészi hivatalban. Bajcsy-Zsilinszkynek a halálos ítéletét akkorra már sejtettük. Még pontosan nem tudtuk, de sejtettük. Én fölmentem Dominich hadbíróhoz, és be akartam jelenteni neki azt, hogy mint lelkész, kérni akarom, hogy ha kivégzésről van szó, akkor a kivégzést halaszszák el. Az akkori törvények rendelkezései ugyanis azt írták elő, hogy senkit a saját ünnepnapján kivégezni nem lehet. Mikor a szolgálattevő tiszt megtudta, hogy milyen ügyben járok, egyszerűen kidobott. Jóval éjfél elmúlt, inkább már hajnal felé közeledett az idő, amikor értem jöttek azzal, hogy menjek fel a zárkaépületbe, mivel a kivégzésig már csak pár óra van hátra. Közölték velem, hogy Bajcsy-Zsilinszky már korábban kérte, hogy menjek be hozzá, de ezt a kérését megtagadták. Értésemre adták, hogy mikor bemegyek, vigyázzak, hogy mit mondok, mert Bajcsy-Zsilinszky még nem tudja, hogy az ítéletet végre fogják most hajtani. Bajcsy-Zsilinszky Endre a földszinten volt elhelyezve ideiglenesen a zárkaépületben, zsámolyon ült és leveleket írt. Egészen bizonyos, hogy ő magában tudta, miről van szó, hiszen hogy hajnali órákban megy be hozzá egy lelkész, ez annyira rendkívüli dolog, hogy feltétlenül valami egészen rendkívüli okra kellett gondolni. Viselkedésén határozottan látszott, hogy ő teljesen tisztában van a helyzetével, és gerinces keménységgel vállalja ezt a sorsot. Azt kérte, hogy várják még, azt a pár levelet megírja, mert le akarja adni. Amikor a leveleket megírta, beszélgettünk, csak egészen általánosságban. Akkor közölték velünk, hogy a hadbíróság hívatja. Amikor visszajött a hadbíróságtól, mondta nekem, hogy a halálos ítéletét kihirdették előtte, két órán belül az ítéletet végre fogják hajtani. Akkor jött oda az egyik fegyőrünk, aki ilyen szolgálatra volt beosztva, közölte, hogy a siralomházat elkészítették a zárkaépület harmadik emeletén egy zárkában. Belémkarolt, úgy mentünk fel. Én megkérdeztem tőle, hogy akar-e úrvacsorát venni. Mondta, hogy igen. Aztán elkezdtünk beszélgetni, ő a nevelés kérdésére terelte a szót. Kintről behallatszottak a fegyverdörrenések, akkor már drámai gyorsasággal peregtek az események. Kért engem, hogy van még neki egy levele, ebben a politikai végrendelete van benn és a feleségének szóló üzenet, ahogyan én ezt később megtudtam. Amikor ezeket elmondta, rosszul lett. Nálam volt több bor, számítottam rá, valahogy ösztönösen éreztem. Riporter: Miből állott a rosszullét ? Bárdosi Jenő: Gyomorbántalmak, bélbántalmak. Idegdolog. Arra kért, hogy menjek ki egy kicsit. Utána nemsokára jöttek, hogy mennünk kell. Ez egy tarpai fiú volt, amint később megtudtam. Bajcsy-Zsilinszky kezet nyújtott neki, a katona pedig elsírta magát, s aztán lehajolt és megcsókolta ott az ajtóban Bajcsy-Zsilinszkynek a kezét . . . Én csak a zárkaépületnek az ajtajáig kísérhettem, engem tovább nem engedtek. Csak akkor kerültem a kivégzés színhelyére, amikor a kivégzést már végrehajtották.